Menü

Mit tanulhatsz a boldog emberektől?

Amióta amerikai mintára hazánkban is elindult az individualista életmód követése, tehát hogy mindent csak saját magunk szemszögéből nézünk, a saját sikereinket tartjuk szem előtt, illetve mindenfelé igyekszünk bebizonyítani, hogy a mi gyerekeink a legokosabbak matekból vagy a legjobb futók a mezőnyben, azóta érdekli az emberiséget, hogy vajon mitől lehetünk/vagyunk boldogok.

Az talán senki előtt nem titok, hogy a most már évente lefuttatott boldogságkutatásban körülbelül 40 éve a dánok foglalják el az első helyet. Manapság egyre több könyv is jelenik meg az életmódjukkal kapcsolatosan, hogyan nevelik gyermekeiket, milyen módszereket alkalmaznak a hétköznapi stressz kezelésére, és hogy mi is pontosan a hygge, azaz a meghitt együttlét. De lessünk bele, melyek azok a szokások, amelyeket nemcsak a dánok, de nagyon sok önmagát boldognak mondó ember űz. Az elmúlt években számos kutatási eredmény született a témában, ám ami megrendíthetetlen, az az, hogy azok az emberek a legboldogabbak, akik erős szociális kapcsolathálózatot tartanak fenn. A koruk, a nemük, rasszbeli hovatartozásuk, havi bevételük mind elhanyagolható, ha ezek mellett aktív szociális életet élnek. Állítólag az egyik dolog, amit az ember a legjobban megbánhat az, ha nem áldoz elég időt a barátaira.

További kutatások azokat az embereket ismerték el a legboldogabbak között, akik elfoglaltak, de nincsenek siettetve, nem kell állandó rohanásban élniük. Ha az embernek túl sok szabadideje van, hajlamos a halogatásra, amiből hamarosan unalom születhet, az pedig rendkívül nehéz és fárasztó lehet. (Bármilyen hihetetlennek is tűnik, így van!) A legfontosabb tanácsunk tehát az, hogy csinálj olyan dolgokat, amikben jó vagy! Fedezd fel személyiségeid azon jegyeit, amelyeknek mindennapi gyakorlásával boldogságot hozhatsz a saját életedbe! Ezáltal több „flow élményhez” fogsz jutni a munkádban és életed többi részében egyaránt.

Ne maradj olyan munkahelyen, amit utálsz! Tudom, hogy ezt könnyű mondani a mai gazdasági helyzetet figyelembe véve, de talán mégis van kiút valamerre. Keresd meg! Tervezd meg a boldogságodat! Ez a frázis akár viccessé is válhat, ha nem vagyunk tisztában azzal, mit jelent. Ez ugyanis csak annyit jelent, hogy passzívan várni arra, hogy valami történjen, és boldog légy, veszett ügy. Készíts egy listát azokról a dolgokról, amelyek boldoggá tesznek, és szervezz magadnak ezzel kapcsolatos programokat! Írd fel őket a naptáradba is. Kutatások bizonyítják, hogy ha valamit így megtervezel, és a kalendáriumodba is felvezeted, csökken az esélye annak, hogy később lemondd, legyen szó egy baráti találkozóról vagy bármilyen más eseményről.

Adj! Az önzetlen adakozás (nem feltétlenül pénz) rengeteg örömmel áld meg. Manapság már erre is hoztak egy „szabályt”, hiszen állítólag addig egészséges adni, amíg az nem fáj. A szabály szerint évi 100 óra adakozás egészséges, ami leosztva körülbelül heti két órára jön ki. Kísérletezzük ki, nekünk mennyi az ideális.

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Mindenkinek van szerencseszáma - a Tiéd melyik?

Van, aki a hármasra esküszik, más a hetest tartja különlegesnek, és akadnak olyanok is, akik egy születési dátumhoz vagy egy fontos életeseményhez kötik a „szerencseszámukat”. De vajon valóban mindenkinek van ilyen száma, vagy csupán az emberi elme játéka az egész?

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.

Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?

Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?