Gluténérzékenység: divat vagy betegség?

Sokan azt hiszik, hogy különféle „mentes” diétát tartani csak mai hóbort. És előfordul, hogy valaki tényleg életmódváltás céljából kezd el másképpen táplálkozni, de ezt sem tekinthetjük negatív dolognak. Hiszen az inkább jó, hogy valaki a közérzete és általános jólléte érdekében átvált valamilyen „mentes” termékek fogyasztására. Csakhogy sokan viszont tényleges betegség következtében kényszerülnek a váltásra, mégsem találnak az étrendjüknek megfelelő termékeket a boltok polcain. Egyrészt azért, mert ez egy viszonylag szűkebb kört érint, mint a cukorbetegség, másrészt pedig, mivel a gluténmentes termékek elég drágák. Szerencsére azért legalább egy-két terméket a legtöbb szupermarketben a gluténérzékenységben szenvedők is találhatnak.

De mi az oka annak, hogy sokan még mindig ferde szemmel néznek a gluténmentes diétát tartó emberekre? Nos, ennek az egyik oka az, hogy pár évtizede még ez egy kutatásmentes területe volt az emberi szervezetnek, nem lehetett kivédeni, esetleg csak akkor, ha az ember magától kitapasztalta, mely ételektől van jól, és melyektől nem. Nem volt ennyi pótló alapanyag, így azok is kevesen voltak, akik vállalták a nehéz, étrendigazítással járó diétát. Egyszerűen anyagilag volt lehetetlen, ahogy a mai napig is anyagilag nagyon megterhelő egy ilyen diéta.

Talán ezért is olyan nehéz a betegeknek elfogadni, hogy ami eddig teljesen természetes volt, az többé nem lesz: nincs olyan, hogy csak megérzik a friss pékáruk illatát és vesznek belőle, nincs olyan, hogy a nagyi kedvenc sütijét elkészítjük búzalisztből, és nincs olyan, hogy betérek a sarki hamburgereshez. Összességében minden sokkal nehezebb lesz. Az étkezéseket előre kell tervezni, az étrendet ki kell tapasztalni, az alapanyagoknak utána kell nézni, és mindez annyi ráfordítást igényel, amennyit soha nem igényelne egy normális menü. És még ott van az a probléma is, hogy hol vegyük meg ezeket a termékeket, mit együnk és ehetünk meg a vendégségben, és mikor fogja valaki elfogadni azt a választ egy felajánlásra, hogy „nem, köszönöm, nem ehetem meg”.

Azok, akik gluténérzékenységben szenvednek, viszonylagosan teljes életet élhetnek, hiszen szinte minden ételüket elkészíthetik másféle liszt hozzáadásával. De a világ, amely körülveszi őket, nem hozzájuk alkalmazkodott. Ha van is gluténmentes menü egy étteremben, a környezet maga nem gluténmentes, így soha sem lehetnek teljesen biztosak, hogy nem érintkeztek gluténnel. Tehát harcolnak a „normál” világ ellen, a saját vágyaik és kívánságaik ellen, és azok ellen, akik nem hiszik el, hogy ez igen is komoly probléma.

Tehát, ha valaki a környezetünkben ettől a problémától szenved, próbáljunk meg segíteni neki, hiszen nem egyszerű az élete, de egy kis odafigyeléssel lehetne majdnem teljes.