A bulinegyed sikerre született
- Dátum: 2019.03.25., 17:34
- Vass Attila
- buli, fiatalok, lánybúcsú, laza, legénybúcsú, olcsó, party, sör, street food, turizmus
A turizmus Budapesten éppúgy ahogy Európa szinte összes nagyobb városában dübörög és mutálódik ezerrel. Az egykori budapesti belváros kis szeglete, a régi zsidó negyed (kb. a Rumbach Sebestyén-Dob-Kazinczy-Király utca által határolt négyzet) átalakult és az elmúlt 5-8 évben Észak- és Nyugat-Európa egyik legkedveltebb party helye lett. Ahogy megfizethetőbbé váltak a repjegyek, nőttek a fizuk és életszerűbbek lettek a bakancslisták úgy futott fel a helyi parti turizmus. Amely építhet a fiatal multi kulti egyetemista sörözni vágyókra éppúgy, mint a legénybúcsúk hadára, ezek szinte ellepik folyamatosan a belvárost. Ha a Sziget fesztivál a ” Szabadság szigete”, hirdeti szlogenje, akkor a bulinegyed a lazaságé. Van itt minden mi szem-szájnak ingere.

A gasztronómiában a hagyományos ízek éppúgy jelen vannak, mint az olasz, török, kurd, angol vagy a vega hagyományok. Ha street foodra vágyunk irány a Karaván és annak árusai. Az árak nem magyar barátok, de nem is feltétlenül nekünk szólnak. Sőt a helyi megszokás több helyen keveredik a turisták által elvárttal, így több mint érdekes találmányok, kreálmányok születnek, mint például a lángos burger, az édes lángos kolbászos feltéttel vagy épp a nutellás kürtőskalács. Emellett „Happy alkoholiday to you” hirdeti a központi, Gozsdu udvar egyik éttermének felirata és tényleg.
A sör olcsóbb, mint máshol nyugaton. Külön plusz pont, hogy a Király utcában, a nem hivatalos főutcában már 380-ért is lehet csapolt fél liter folyékony kenyeret kapni. Az átlagár persze kábé 700-800 körül van, de az még mindig eltörpül a párizsi 2500-3000 vagy a londoni 2800-3200 forintos belvárosi, korsónkénti áraktól. Így már megéri bárkinek ide elzarándokolni a világ bármely tájáról. A negyed, amely több kerület sajátja, még 24 órás fogorvosi rendelővel is bír, hiszen bármi történhet. A Szimpla vagy a Ziccer olyan buli inditó helyekké váltak, amelye nagyban öregbítik kis hazánk buliturizmusban való szerepét. A Legfelsőbb Beeróság bár név pedig szimplán csak rettentően eltalálta a hangulatot.

Budapest bulinegyede azonban folyamatosan nő és változik, ezért nehéz is lenne pontosan leírni a határait mind fizikailag mind kreatívitásban. A jellegzetes helyi kultúrával való szimbiózis mindig problémás egy ilyen helyen (pl. Barcelona, Velence, Amszterdam), de a nemzetközi repterünk rekordlátogatója láttán (15 millió 2018-ban) eddig még nem veszett el a hely varázsa.
Ami számomra még pozitív, hogy a prostitúció, ha már komoly igény van rá, legalább kulturáltabb keretek között a belvárosi díszlet mögötti erre szakosodott központokban, lakásokon zajlik, így nem nyomja rá a bélyegét a látképre, mint Amszterdamban. Sok helyen olvasni, hogy a nálunk még mindig illegális fű relatíve olcsó (annyi kb. mint Hollandiában), de mióta Prágában kis tételben legalizálták azóta szerintem ezt az illegális báját elvesztette és nem is érezni a pesti utcákon ellentétben a holland party helyekkel.
Egy szóval ez a profi „negyed” igazi unikummá vált Európában. Sokkal nagyobb üzlet ez Magyarországnak, mint gondolnánk. Minden a helyén van a magas szintű szolgáltatásokhoz. Ha belföldiek vagyunk akkor azért, ha külföldiek akkor azért érdemes elzarándokolni ide. Kellemes környezet és jó társaság fog fogadni minket. A képzeletbeli versenyt pedig Budapest nyeri nálam Amszterdammal szemben. Szebb, profibb, kultúráltabb és érdekesebb (lásd Sziget). Csak így tovább.
Túrázás csendben – Az egyedüllét tiszta ereje
Egy kirándulás során eljön az a pillanat, amikor nem a táj a lényeg, hanem az, hogy végre csend van. Nincs folyamatos alkalmazkodás, valamint „merre menjünk” vita. Egyszerűen te vagy, a lábbelid ritmusa és az útvonal. A magányos túrázás elsőre ijesztőnek tűnhet, mivel nincs ki mögé rejtőznünk. Ugyanakkor éppen ebben rejlik az ereje, hiszen az élmény lehetőséget ad a mélyebb önreflexióra.
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Egészségvédelem az uszodában és a szaunában – Mire érdemes odafigyelni?
Az uszodák és szaunák kiváló lehetőséget nyújtanak a kikapcsolódásra és az egészség megőrzésére. A rendszeres úszás erősíti az izmokat és javítja az állóképességet, míg a szaunázás segíthet a stressz csökkentésében és a keringés élénkítésében.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?