Értékes ételek, amiket nem eszünk

Mindenkinek megvannak a kedvelt, bevált, gyakran elkészített vagy étteremben rendelt ételei, melyeket általában szívesen fogyaszt, s természetesen azok is, amelyeket kevésbé szeret. Nekem is. Számos olyan tápanyagról lemondunk azonban, ami fontos lenne, hogy ne csak ritka alkalmanként kerüljön a tányérunkra.

Nagyon könnyű belátni, milyen óriási szerepe van a betegségek kialakulásában a táplálkozásnak, ezért erről hiába tudunk sokat elméleti síkon, hiába látunk-hallunk erről gyakran, nem ártana a gyakorlatban is alkalmaznunk. Legtöbbször meg is fogadjuk ezt, aztán elfelejtődik. Pedig ehetnénk többször halat, heti szinten céklát, édesburgonyát, a zeller kiváló sült krumpli helyettesítő, rizs helyett újdonság varázsával hat a köles, a bulgur, csokipuding helyett készíthetnénk csokoládés avokádókrémet, vagy a pirítósra kenhetnénk padlizsánkrémet a szokásos kenyérfeltétek helyett.

A kutatók megállapították, melyik az a néhány fontos – vagy inkább legfontosabb - élelmiszertípus, amelyekből mindenképp gyakran kell(ene) fogyasztanunk: ezek a zöldségek és gyümölcsök mellett, a teljes kiőrlésű gabonák, olajos magvak, zsírszegény sovány húsfélék, omega-3 zsírsavat tartalmazó, illetve alacsony glikémiás indexű ételek. Ezekből kellene a leggyakrabban magunkhoz vennünk, míg a feldolgozott élelmiszerek, cukros, fehér lisztes ételek, éppúgy, mint a magas só-fogyasztás, transzzsírokat tartalmazó ételek, mértéktelen alkoholfogyasztás kerülendők, vagy minimális mértékben fogyasztandók. Az adalékanyagok, a hidrogénezett növényi olajok, mesterséges édesítőszerek mértéktelen fogyasztása is bizonyítottan káros. Mindezzel tudom, nem mondok újat, azonban én továbbgondolom az egészséges életet és kiterjesztem az étkezésen túli szokásaink köré is.

Nemcsak az étkezéssel okozhatunk magunknak ugyanis visszavonhatatlan károkat, hanem dohányzással, kábítószer használattal, valamint a különféle vegyszerekkel, amiket napi szinten használunk, gondoljunk csak a kozmetikai és illatszerekre, tisztítószerekre, gyógyszerekre. Ha ezekre odafigyelünk, máris sokat tettünk a szervezetünk, testünk egészségéért, állapotáért. Nem szabad elfelejteni, hogy egy testünk van, ez szolgál bennünket, s nekünk vele szemben megvannak az elvárásaink, de vajon mit és mennyit teszünk bele a gépezetbe?

Bizonyára ritkán figyelünk rá, de azt gondolom akkor eszünk tudatosan, ha minél több szín van a tányérunkon, nem a piros színű nyalókára gondolok, vagy a zöld gumicukorra, hanem a zöldségek széles palettájára, a gyümölcsökkel, gabonákkal, diófélékkel, tejtermékekkel máris megszíneztük a mindennapjainkat. Lehet ez egy új irányelv a továbbiakban, hogy minél több színes, természetes ételt fogyasszunk el, s ha lehet, minden nap erre törekedjünk, már mától!

Számtalan élelmiszer van, amit sokkal gyakrabban ehetnénk, nem biztos, hogy minden ízleni fog elsőre, de sokat számít az elkészítési mód. Az édesburgonyát egy kis olívaolajjal és rozmaringgal szoktam betenni a sütőbe, vagy félbevágom, megsütöm és megtöltöm például rántottával, a céklából legutóbb pürét készítettem a sült csirkemáj mellé (nagyon finom volt) , a sült zeller, vagy karfiolpüré pedig kiváló burgonyahelyettesítő, s a sokféle salátához passzoló olívabogyót is érdemes felvenni a táplálkozási profilba.

Egy kis egészségért, esetleges fogyásért, fittségért érdemes megtenni a kezdő lépéseket, lehet, hogy elsőre kísérletezni kell, de cserébe sokkal változatosabban táplálkozhatunk, mint eddig bármikor.