Menü

Alul motivált vagyok – mi a baj velem?

Napjainknak a gépiessége, automatikussága okozza a pszichológusoknak szinte a legtöbb munkát. Az, hogy minden természetessé és folyamatossá válik, megfoszt az örömtől. Az ember az elkerülhetetlen, sorsszerű pillanatok megszállottjává válik, és közben észre sem veszi, hogy úgy telik el az idő, hogy egy percet sem élvez belőle. De mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy nem képes motiválni minket semmi, és minden mozdulatunk és cselekedetünk csak úgy megtörténik, anélkül, hogy mi beletennénk magunkat?

A legfontosabb, hogy ne legyintsünk, mondván, hogy majd megoldódik! A probléma elhanyagolása legalább akkora bajhoz vezet, mint egy önmagában álló baklövés. Nem szabad, hogy a gondjainkat elbagatellizáljuk, mert az rossz döntésekhez és még erősebb alulmotiváltsághoz vezet.

Keressük meg a kiváltó okot! Gondolkodjunk, hogy hol csúszott félre a kedélyállapotunk, és mikor kezdtük el azt érezni, hogy nem a saját életünket éljük. Meg kell találnunk az időpontot, amikor máshogyan kezdtük érezni magunkat és máshogyan láttuk a minket körülvevő világot. Ha megvan, hogy mi okozza ezt az érzést, akkor már több mindent tehetünk.

Először is, megváltoztathatjuk, ha olyan dolog, ami a mi hatáskörünkbe tartozik. Ha pedig nem olyan, elkezdhetjük megvizsgálni a mi felelősségünket ebben az esetben. Valóban elkeserítő a helyzet? Nem a jó helyeken vagyunk? Nem a jó emberek közt? Nem a megfelelő munkát végezzük, vagy csupán nem megfelelő a hozzáállásunk? Ha változtatunk egy kicsit a szemléletünkön, az megváltoztatja a helyzetet is? Javulna-e attól a kedvünk, ha több dologba vetnénk bele magunkat?

Ezekre a kérdésekre nem elég csupán körülbelül válaszolni, teljesen a végére kell járni. Ha a hétköznapokra nincs meg a motivációd, akkor sok különlegességet nem várhatsz az életedtől, de ha megtalálod azt a kis mozgató erőt, ami egy szimpla munkanapon vagy hétvégén is megvan benned, akkor sokkal sűrűbben érnek téged a nagyobb örömök is. Az, hogy a pénz nem motivál valakit, nem probléma, sőt, sok konfliktust megelőz. De a munkában nem a pénz az egyetlen, ami motiválhat. Hozzuk létre magunknak ezt a motivációt! Alakítsunk ki barátságos munkakörnyezetet, munkaidőn kívül viszont igyekezzünk mellőzni a feladatainkat, amennyire lehetséges! Legyünk rendszeresen a barátainkkal, és vezessünk be új szokásokat, mint például valami sport, zene, koncertre vagy színházba járás! A lényeg, hogy a megszokott dolgokat élvezetesebbé, a különleges dolgokat pedig változatosabbá tegyük! Ez felpörgeti a napjainkat, segít könnyebben számítani az időt, és jobban megélni a jó pillanatokat.

Ne szomorodjunk el rögtön, ha nem találunk motivációt. Akkor van ok az elkeseredésre, ha ezen nem is akarunk változtatni.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.