Menü

Alul motivált vagyok – mi a baj velem?

Napjainknak a gépiessége, automatikussága okozza a pszichológusoknak szinte a legtöbb munkát. Az, hogy minden természetessé és folyamatossá válik, megfoszt az örömtől. Az ember az elkerülhetetlen, sorsszerű pillanatok megszállottjává válik, és közben észre sem veszi, hogy úgy telik el az idő, hogy egy percet sem élvez belőle. De mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy nem képes motiválni minket semmi, és minden mozdulatunk és cselekedetünk csak úgy megtörténik, anélkül, hogy mi beletennénk magunkat?

A legfontosabb, hogy ne legyintsünk, mondván, hogy majd megoldódik! A probléma elhanyagolása legalább akkora bajhoz vezet, mint egy önmagában álló baklövés. Nem szabad, hogy a gondjainkat elbagatellizáljuk, mert az rossz döntésekhez és még erősebb alulmotiváltsághoz vezet.

Keressük meg a kiváltó okot! Gondolkodjunk, hogy hol csúszott félre a kedélyállapotunk, és mikor kezdtük el azt érezni, hogy nem a saját életünket éljük. Meg kell találnunk az időpontot, amikor máshogyan kezdtük érezni magunkat és máshogyan láttuk a minket körülvevő világot. Ha megvan, hogy mi okozza ezt az érzést, akkor már több mindent tehetünk.

Először is, megváltoztathatjuk, ha olyan dolog, ami a mi hatáskörünkbe tartozik. Ha pedig nem olyan, elkezdhetjük megvizsgálni a mi felelősségünket ebben az esetben. Valóban elkeserítő a helyzet? Nem a jó helyeken vagyunk? Nem a jó emberek közt? Nem a megfelelő munkát végezzük, vagy csupán nem megfelelő a hozzáállásunk? Ha változtatunk egy kicsit a szemléletünkön, az megváltoztatja a helyzetet is? Javulna-e attól a kedvünk, ha több dologba vetnénk bele magunkat?

Ezekre a kérdésekre nem elég csupán körülbelül válaszolni, teljesen a végére kell járni. Ha a hétköznapokra nincs meg a motivációd, akkor sok különlegességet nem várhatsz az életedtől, de ha megtalálod azt a kis mozgató erőt, ami egy szimpla munkanapon vagy hétvégén is megvan benned, akkor sokkal sűrűbben érnek téged a nagyobb örömök is. Az, hogy a pénz nem motivál valakit, nem probléma, sőt, sok konfliktust megelőz. De a munkában nem a pénz az egyetlen, ami motiválhat. Hozzuk létre magunknak ezt a motivációt! Alakítsunk ki barátságos munkakörnyezetet, munkaidőn kívül viszont igyekezzünk mellőzni a feladatainkat, amennyire lehetséges! Legyünk rendszeresen a barátainkkal, és vezessünk be új szokásokat, mint például valami sport, zene, koncertre vagy színházba járás! A lényeg, hogy a megszokott dolgokat élvezetesebbé, a különleges dolgokat pedig változatosabbá tegyük! Ez felpörgeti a napjainkat, segít könnyebben számítani az időt, és jobban megélni a jó pillanatokat.

Ne szomorodjunk el rögtön, ha nem találunk motivációt. Akkor van ok az elkeseredésre, ha ezen nem is akarunk változtatni.

Meghízás és a szociális szorongás kapcsolata

A meghízás nemcsak fizikai, hanem lelki és társas következményekkel is járhat. Bár önmagában a túlsúly nem okoz automatikusan szociális szorongást, sok embernél hozzájárulhat annak kialakulásához vagy felerősödéséhez. A testkép megváltozása, a negatív társadalmi visszajelzések és az önbizalom csökkenése egyaránt szerepet játszhatnak ebben.

A humor gyógyító ereje

A humor az emberi élet egyik legkülönlegesebb ajándéka. Egy őszinte nevetés képes feloldani a feszültséget, javítani a hangulatot, közelebb hozni egymáshoz az embereket, és még az egészségünkre is kedvező hatással lehet. Bár a humor nem helyettesíti az orvosi kezelést, egyre több kutatás igazolja, hogy fontos szerepet játszik a testi és lelki jóllét megőrzésében. Nem véletlen, hogy a nevetést gyakran a „legjobb gyógyszerként” emlegetik.

Diszfunkcionális család árnyékában

A család az első és legfontosabb közeg, amelyben az ember megtanulja a szeretet, a bizalom, a kommunikáció és az együttműködés alapjait. Ideális esetben a család biztonságot, elfogadást és érzelmi támaszt nyújt tagjai számára. Előfordul azonban, hogy a családi működés tartósan egészségtelenné válik, és nem képes megfelelően betölteni ezeket a feladatait. Ezt nevezzük diszfunkcionális családnak.

A belső béke nem luxus, hanem tudatos döntés

Sokáig azt hisszük, hogy akkor vagyunk jó emberek, ha mindig mindenki rendelkezésére állunk. Azonnal válaszolunk az üzenetekre, megpróbálunk minden konfliktust elsimítani, újabb és újabb esélyeket adunk azoknak, akik korábban már csalódást okoztak, és gyakran saját igényeinket tesszük az utolsó helyre.

Hogyan szabaduljunk ki a túlgondolás csapdájából?

A rohanó hétköznapokban sokan tapasztalják, hogy egy-egy döntés, beszélgetés vagy váratlan helyzet után órákig, sőt akár napokig is ugyanazokon a gondolatokon rágódnak. Vajon jól fogalmaztam? Mit gondolhatott rólam a másik? Mi lesz, ha rosszul döntök? Ezek az ismétlődő kérdések szinte észrevétlenül veszik át az irányítást a gondolataink felett.