Hogyan működik az immunrendszer? – Az immunitás – 3. rész

Mindenki immunrendszere különböző, de vannak szabályok, amelyek mindannyiunkra érvényesek. Például, hogy az immunrendszerünk felnőttkorunkra erősebbé válik, mivel addigra már számos kórokozóval találkoztunk, amelyekkel szemben a szervezetünk sikeresen védekezett, tehát védettséget, azaz immunitást alakítottunk ki. Ez az oka annak, hogy a tinédzserek és a felnőttek kevesebb alkalommal betegszenek meg a gyerekekhez képest. Ha a szervezet egy kórokozóval szemben védekezett már, akkor ellenanyagot, vagyis antitestet termelt ellene. Ennek egy másolata megmarad a szervezetben a fertőzés leküzdése után is. Tehát, ha még egyszer találkozunk ugyanazzal a kórokozóval, már sokkal könnyebben megküzdünk vele.

Ez a magyarázata annak, hogy néhány betegséggel elég életünk során egyszer találkoznunk, hogy örökre védettek maradjunk. Gondoljunk csak a bárányhimlőre! Kigyógyultunk, és a testünk elraktározta a betegség leküzdéséhez szükséges antitestet, amely állandó készenlétben van jelen a szervezetben, hogy ha legközelebb találkozunk a vírussal, azonnal tudjuk ellene védekezni. Ezt nevezzük immunitásnak.

A tudomány az immunitásnak három típusát különbözteti meg: veleszületett, adaptív/szerzett és passzív immunitás.

Veleszületett immunitás

Mindannyian úgy születünk, hogy már a születésünk pillanatában védettek vagyunk néhány kórokozóval szemben. A szervezet már az első naptól kezdve meg fogja támadni a betolakodókat. Ez az úgynevezett veleszületett immunitás, ami gyakorlatilag a testünk külső, fizikális korlátait jelenti. Ilyen például a bőr, de ide soroljuk a torok vagy a bélrendszer membránrendszerét is. Ha ezek védekeznek a kórokozók ellen, az mindig egy általános, nem specifikus immunválaszt takar. Ha a patogén (=kórokozó) ezt az első vonalbeli védekezést valahogyan kicselezi, és bejut a szervezetbe, akkor kezd dolgozni az adaptív, vagyis a szerzett immunitás.

Adaptív/szerzett immunitás

Ahogy a nevében is szerepel, ezt a fajta védettséget az alakítja ki , hogy életünk során kórokozókkal találkozunk, és azokkal megküzdünk. Betegségek, amelyekből felgyógyulunk, védőoltások, amelyeket kapunk, egy olyan hálózatot építenek ki, amely különböző patogének ellen hatásos ellenanyagok halmazát tartalmazza. Úgy képzelhetjük ezt el, mint egy könyvtárat. A polcon sorakozva várnak az ellenanyagok, hogy ha a szervezet még egyszer találkozik ugyanazzal a kórokozóval, akkor támadásba lendülhessen. Ez gyakorlatilag egyfajta immun memória. Mondhatjuk, hogy az immunrendszer emlékszik korábbi ellenségeire.

Passzív immunitás

Ezt az immunitást úgy képzeljük el, mintha kölcsönöznénk egy időre, tehát nem örökre a miénk. Például a magzat a placentán keresztül ellenanyagokat kap a kismamától, majd a csecsemő az anyatejen keresztül az anyától. Ezáltal az első években a kis védtelennek tűnő szervezet is képes megvédeni magát néhány fertőzéstől.

Immunizáció

Ez az egyik utolsó szekció az immunrendszer témakörében, amiről érdemes szót ejtenünk. Az immunizáció azt jelenti, hogy a szervezetet valahogy meggyőzzük, rávesszük, hogy védekezzen egy adott patogén ellen, mielőtt azzal valaha is találkozott. Ez jó, hiszen ha egyszer a való életben találkozik össze vele, a megoldás már ott lapul a könyvtár polcain!

Az immunizáció során idegen anyagot vagy legyengített kórokozót juttatnak a szervezetbe olyan mennyiségben, amely még nem betegíti meg a testet, de ráveszi az ellenanyag termelésre. Az ellenanyag másolat bekerül a könyvtárba, és ez védettséget biztosít a későbbi fertőzéssel szemben. Ezen az alapon működnek a védőoltások, s akkor már nem is meglepő, hogy olykor-olykor miért is lázasodtunk be egy-egy védőoltás utáni estén!

Cikksorozatunk következő és egyben utolsó részében az immunrendszer betegségeiről lesz tömören szó.

Forrás: www.medicalnewstoday.com