Menü

Reklámok, és azok veszélyei – legyünk tudatosak!

A befolyásolás nem új keletű dolog. Az emberiség nem úgy fejlődött volna, ahogy, ha nem léteztek volna nyelvi és nem nyelvi eszközök a manipulációra. A verbális manipulációt kiszűrni nem könnyű, de nagyon sok séma szerint tudjuk őket csoportosítani, és ezáltal könnyebben észre is vesszük őket. A reklámok és felhívások esetén még könnyebb dolgunk van.

A félelemkeltés a reklámok egyik legalapvetőbb eszköze. Könnyű kihasználni, hiszen szinte kontrollálhatatlan. A félelem becsorog az elménkbe és táplálja a kételyeinket önmagunkkal, a világnézetünkkel, a külsőnkkel és az életmódunkkal kapcsolatban. Félünk az öregedéstől, a plusz kilóktól, a hajunk elvékonyodásától, és szinte mindentől, amitől csak akarják. Hiszen nem véletlen, hogy sok reklám így kezdődik: „Tudta, hogy 40 felett…”, „Az ország nagy részén”, „Sok orvos sem tudja megmondani…”, majd a mondatot valamilyen aggasztó tény közlésével fejezik be. Így mi automatikusan aggódni kezdünk, és felfedezzük magunkban azt a tényt, amit közöltek. Ez egy részünkről nem irányítható folyamat, de némi tudatossággal kontrollálható. A manipuláció ezen formája felismerhető, hiszen ennyiből áll: közölnek egy ijesztő tényt, meggyőznek, hogy ez minket is érint, majd megoldást kínálnak a problémára, ezzel nyugalmat keltve bennünk. A lényeg, hogy már az elején kiszűrjük és tudatosítsuk, majd kutassunk mi magunk is megoldás után. A legjobb, ha az adott helyzetben szakembert kérdezünk meg ahelyett, hogy a reklámokra hallgatunk, legyen az gázszerelő, orvos, fogorvos vagy kertész. Ellenőrizetlen információknak sose higgyünk rögtön!

A másik jó módszere a meggyőzésnek a csoportkialakítás. Ezt úgy érik el a nagy vállalatok, hogy egy általuk választott csoportba sorolnak minket, meggyőznek arról, hogy annak mi részei vagyunk, esetleg magukat is oda sorolják mellénk, majd közölnek egy tényt, ami ezt a csoportot érinti, és egy „okos” megoldást arra a helyzetre, mert „mi nők/szakácsok/férfiak/fiatalok/nyugdíjasok/szőkék (stb,) ezt így szoktuk”. És ez a „mi” olyan biztonságot ad nekünk, ami által kénytelenek leszünk elhinni, hogy nekünk is azt kell tennünk, amit a közvetítő szerint a csoport tagjainak kell tennie.

Ezek még csak a verbális manipuláció forrásai, ha ezeket ki tudjuk szűrni, még mindig nem leszünk mindentudóak. De ezek felismerése elindít egy úton, a gondolkodás és a szabad döntés útján, ami után még könnyebb lesz azt mondani, hogy nem, vagy azt, hogy csakis akkor fogadom ezt el, ha megfelelően utána jártam.

szerző:Varga Ágnes Kata

Tudomány vagy illúzió? – Mi az asztrológia?

A horoszkópok évszázadok óta foglalkoztatják az embereket, sokan pedig ma is a csillagok állásából próbálnak következtetni a személyiségükre és a jövőjükre. De vajon tudományos bizonyítékok is alátámasztják ezeket az elképzeléseket?

Megint visszaállítjuk az órákat – miért nem szűnt még meg az óraátállítás?

Hiába beszélünk évek óta arról, hogy ideje lenne eltörölni az óraátállítást, 2026 őszén még nem szabadulunk meg tőle. Október 25-én ismét eljön az a vasárnap, amikor hajnalban egy órával vissza kell állítani az órákat. Vagyis a nyári időszámítás után visszatérünk a téli időszámításhoz.

Meddig marad biztonságos a pohárban hagyott víz?

Sokan készítenek ki este egy pohár vizet az ágyuk mellé, hogy ébredés után ne kelljen rögtön a konyhába menniük. Mások egész nap az íróasztalukon tartják az innivalójukat, és időnként kortyolnak belőle. Bár a víz nem romlandó élelmiszer a hagyományos értelemben, a kitöltés után már több olyan tényező is befolyásolhatja a tisztaságát, amelyre érdemes odafigyelni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

Miért szeretjük a horrorfilmeket?

Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?