Így viselkedj edzőteremben!

Kaptál edzéstervet, vettél edzőruházatot, van időd, kialakítottál egyfajta napirendet, esetleg társaságod is lett, - pár barátod vagy barátnőd, aki elkísér-, minden adott egy kiadós edzéshez, figyelsz a megfelelő étrendre, minden megvan! Vagy mégsem? Mi az, amit még nem említettünk, pedig különösen fontos része az edzésnek? A viselkedés!

Férjem régóta kondizik. Gyakran lejár a terembe, szeretem, ahogy csendben, szerényen edz, emelgeti a súlyokat. Amikor otthon az edzésekről beszélgetünk, gyakran említi, hogy figyeli időnként az ott sportolókat, a viselkedésüket, magatartásukat, ahogy alkalmazkodnak, elvegyülnek, vagy épp kiemelkednek hangoskodásukkal a teremben. Egy alkalommal én is elmentem vele, s megfigyeltem ezt a közeget, környezetet. A társaság vegyes volt, sokan kedvesek, segítőkészek, s csendben és keményen edzenek, páran öt „szelfie-fotót” azonnal feldobnak a közösségi oldalra, utána imitálnak némi súlyzózást, de azt is fél órán belül befejezik, néhányan hangosan telefonálnak tekintet nélkül másokra. Ahogy figyeltem a sportolókat, azon gondolkoztam, hogy bár erre nincs írott szabály, mégis van egyfajta etikett, amit illik vagy illene egy edzőteremben betartani, a zökkenőmentes egymás mellett edzés érdekében. Nézzük, mire gondolok!

Alap, hogy köszönök a terembe lépve, ha kell, akkor tízszer, tizenötször, mert az illem megkívánja, de ezt már ovis korunkban megtanultam, s magától értetődő, hogy ugyanezt megteszem távozáskor is. Evidens, hogy visszapakolom magam után a súlyokat, ügyelek a rendre, a higiéniára, a törülköző használatra. A mellékhelyiségekben, zuhanyzóban szintén ezt teszem és tisztaságot hagyok magam mögött, mert rendes nevelést kaptam.

Nem járok gyakran terembe, mert inkább futni szeretek a szabadban, vagy otthon tornázom a gyerekek mellett a súlyzóimmal, de ha társaságban sportolnék, mindig figyelnék másokra. Nem zavarnám az edzésüket, nem bámulnám őket, nem tartanám feleslegesen szóval, nem flörtölgetnék velük. Mivel tudatlan vagyok egy konditeremben, valószínű kérnék tanácsot, de minden esetben a lehető legudvariasabb hangnemben. Ha foglalt egy gép, használnám a szabad súlyokat.

Mindig vannak nagyotmondók, ez egy konditeremben sincs másként. Mindig akad, aki „10 kilóval többel bírja” azonban a megmondó emberek nem sokáig kívánatosak egy közösségben, nincs szükség efféle okoskodásra, beszólásokra, jobb, ha mindenki a maga tempójában és edzettségének megfelelően teszi a dolgát.

Ha aerobik órára, csoportos fitneszfoglalkozásra mennék, nem késnék, időben érkeznék, hogy ne zavarjak másokat az érkezésemmel. Az öltözködés terén nincs előírás, sok esetben azonban azt látni, hogy egyeseknek nincs önkritikája vagy divatbemutatónak tartják az edzéseket, pár hölgy szinte „fellépő ruhában” érkezik, néhány férfi félmeztelenül emelgeti a súlyokat, mások kényelmes, praktikus és teremhez illő edzőruhát viselnek, ahogy illik.

Az evés is kényes dolog, egy turmixot lehúzni, vagy fehérjeszeletet bedobni még talán belefér mások előtt, de szerintem zavaróan hat előkapni a dobozolt csirke-rizst, vagy a csokis zabkását, míg a mellettünk lévőnek edzés közben csorog a nyála.

A Férjemmel néha elengedem a nagyfiamat edzeni, de ekkor előre borítékolom, hogy fél órán belül hazaérkeznek. A gyerekek hamar megunják az edzést, még ha az elején szívesen is kapcsolódnak be szüleik testépítésébe, később csak láb alatt lesznek, netán zavarják mások sporttevékenységét. Jobb, ha a gyerekeket otthon hagyjuk, veszélyes is a súlyok körül bujkálniuk.

A rendesen edző, rendszeresen köszönő, higiéniára ügyelő sporttársaknak nem mondtam újat a cikkemmel, akik viszont eddig nem figyeltek az alapvető illemszabályokra, azoknak különösen érdemes volt felhívni a figyelmüket a fent említett dolgokra. Ezek után már csak kitartásra lesz szükség. Jó edzést!