Menü

Túl sokszor kérsz elnézést?

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik túl sokszor kérnek elnézést. De vajon mi is egy vagyunk-e a sok közül?

Embertársaink – vagy akár mi magunk is – hajlamosak lehetnek túl sokszor elnézést kérni. Számtalanszor elhagyja szájukat valamilyen kifejezés: elnézést, bocs, bocsi, ne haragudj és ezek cifrább változatai. Miért is?

A kényszeredetten gyakran elnézést kérők – főleg azokban a helyzetekben, amikor ez abszolút nem indokolt és nem szükséges – a kényelmetlenség érzésének, a konfliktusnak, a feszültségnek vagy a kellemetlenség érzésének az elkerülését szándékoznak elérni ezzel az apró, alig észrevehető jellel. Ami azonban, mint tudjuk, gyakran rendkívül zavaró is lehet.

Többen állítják, hogy a nők hajlamosabbak ezt a viselkedésmotívumot elsajátítani és alkalmazni, de ha körül nézünk, vagy belekukkantunk egy-két közösségi média felületére, esetleg filmbe, láthatjuk, hogy ez nem feltétlenül igaz.

Néha úgy érezheted magad, hogy függő leszel. Függőséget okoz egy kifejezés vagy egy általa kiváltott érzés átélése, használata. Mintha nem tudnál vele leállni. Olyan, mint egykoron az „izé” szó használata volt. Berobbant a köztudatba, és szinte mindenki életébe betört hosszabb-rövidebb időre.

A gyakori elnézést kérők okai viszont ennél mélyebb alapokon nyugszanak. Ez a viselkedésforma gyakorlatilag olyan, mintha bujkálnál, mintha valamit rejtegetnél. A gyakori bocsánatkérés védekező mechanizmus. Védekezünk a visszautasítással vagy a konfliktusokkal szemben. A rossz hír azonban, hogy ezen negatív kifejezések használata negatív fényt vetíthet ránk, ami éppen ellenkező hatást vált ki, mint amit mi szeretnénk: a partnereink nem a szituációt fogják negatívként értékelni, hanem minket, a viselkedésünket.

A tanulság tehát, hogy ne kérjünk mindig mindenért elnézést. Ne kérjünk elnézést olyan dolgokért, amikre nincs ráhatásunk, amelyeket nem tudunk az ellenőrzésünk alatt tartani. A bocsánatkérést tartsuk meg a valódi problémákra, amikor őszintén, szívből és okkal használhatjuk azt. Így sokkal többet fog jelenteni.

Papp Henriett

Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?

A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.

Az Asperger- szindróma jellemzői

Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.

Miért hallgatunk még rádiót? – A hang, ami mindig visszatalál hozzánk

A streaming, a podcastok és a nonstop pörgő (rövid) videók korában könnyű azt hinni, hogy a rádió már csak poros relikvia, vagy legfeljebb az autózás kísérőzaja. Ez részben igaz is, azonban ennél sokkal izgalmasabb jelenségről van szó, hiszen rengetegen hallgatják ma is szabadidejükben vagy éppen munka közben.

A „feel-good” étkezés korszaka – amikor a jóllét kerül a tányérra

A modern ember életében az étkezés már messze nem csupán tápanyagbevitel. Egyre többen keresik azokat az ételeket, amelyek nemcsak finomak és táplálóak, hanem mentálisan is feltöltenek. Így született meg a „feel-good” étkezés irányzata, amely új megközelítést ad a mindennapi táplálkozási szokásainknak. Ez a trend nem tiltólistákra, nem szélsőséges diétákra épít, hanem arra, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amelyben a testünk és a lelkünk is jól érzi magát.

Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban

A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.