Túl sokszor kérsz elnézést?
- Dátum: 2018.11.09., 09:33
- bocsánat, elnézést, háttér, kommunikáció, motívum, ok, szóhasználat, szokás, viselkedés
Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik túl sokszor kérnek elnézést. De vajon mi is egy vagyunk-e a sok közül?
Embertársaink – vagy akár mi magunk is – hajlamosak lehetnek túl sokszor elnézést kérni. Számtalanszor elhagyja szájukat valamilyen kifejezés: elnézést, bocs, bocsi, ne haragudj és ezek cifrább változatai. Miért is?
A kényszeredetten gyakran elnézést kérők – főleg azokban a helyzetekben, amikor ez abszolút nem indokolt és nem szükséges – a kényelmetlenség érzésének, a konfliktusnak, a feszültségnek vagy a kellemetlenség érzésének az elkerülését szándékoznak elérni ezzel az apró, alig észrevehető jellel. Ami azonban, mint tudjuk, gyakran rendkívül zavaró is lehet.

Többen állítják, hogy a nők hajlamosabbak ezt a viselkedésmotívumot elsajátítani és alkalmazni, de ha körül nézünk, vagy belekukkantunk egy-két közösségi média felületére, esetleg filmbe, láthatjuk, hogy ez nem feltétlenül igaz.
Néha úgy érezheted magad, hogy függő leszel. Függőséget okoz egy kifejezés vagy egy általa kiváltott érzés átélése, használata. Mintha nem tudnál vele leállni. Olyan, mint egykoron az „izé” szó használata volt. Berobbant a köztudatba, és szinte mindenki életébe betört hosszabb-rövidebb időre.
A gyakori elnézést kérők okai viszont ennél mélyebb alapokon nyugszanak. Ez a viselkedésforma gyakorlatilag olyan, mintha bujkálnál, mintha valamit rejtegetnél. A gyakori bocsánatkérés védekező mechanizmus. Védekezünk a visszautasítással vagy a konfliktusokkal szemben. A rossz hír azonban, hogy ezen negatív kifejezések használata negatív fényt vetíthet ránk, ami éppen ellenkező hatást vált ki, mint amit mi szeretnénk: a partnereink nem a szituációt fogják negatívként értékelni, hanem minket, a viselkedésünket.

A tanulság tehát, hogy ne kérjünk mindig mindenért elnézést. Ne kérjünk elnézést olyan dolgokért, amikre nincs ráhatásunk, amelyeket nem tudunk az ellenőrzésünk alatt tartani. A bocsánatkérést tartsuk meg a valódi problémákra, amikor őszintén, szívből és okkal használhatjuk azt. Így sokkal többet fog jelenteni.
Papp Henriett
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.