Amivel idegesítjük a pasikat
- Dátum: 2018.11.08., 11:29
- Martinka Dia
- anyós., barát, bizonytalan, egyszerű beszéd, ex, felöltözik, féltékenység, férfi, férj, gondolat, idegesít, kapcsolat, kiakaszt, komment, környezet, kritizál, lelkizés, lényegre törő, letusol, munka, narancsbőr, normális, nő, nyugalom, önmarcangolás, őrület, pletykás, plusz kiló, smink, szokás, szörny, társaság, telefonálgatás, téves, tipp, tulajdonság, utálatos, változtatás
Elsőre úgy hangzik, mintha tippeket szeretnék adni, de nyugalom férfiak, erről most szó sincs! ( ezt majd egy másik cikkben...) Mi nők gyakran azt gondoljuk, hogy a párunkat a plusz kilóinkkal, narancsbőrünkkel, smink nélküli arcunkkal idegesítjük, pedig valójában egészen más dolgokkal, tulajdonságokkal akasztjuk ki őket. Vajon mivel lehet őket az őrületbe kergetni?
Valószínű egyik ezeknek a szokásoknak a lelkizés. Ők az egyszerű beszédből értenek, a körülírás, virágnyelven történő és számukra homályos megfogalmazás nem vezet sehova. Jobb, ha a nyílt, egyszerű és egyenes kommunikációra törekszünk. Lehetőleg röviden és lényegre törően.
Idegesítő szokás, ha túl hosszan készülődünk, öltözünk, sminkelünk, frizurázunk (aztán átöltözünk és újra kezdjük az egészet) míg a párunk két perc alatt letusol, felkapja a ruháját és már indulásra kész. Mondjuk sürgetni egy nőt szépítkezés közben szerintem eleve nagy öngól, mert attól csak még idegesebb, s bizonytalanabb lesz, az pedig senkinek nem tesz jót, de ehhez nem fűzök különösebb kommentet, jó munkához idő kell, ha jól akarunk kinézni, akkor azt meg kell tervezni. Amúgy meg nálunk fordítva van. Én általában felöltöztetek két gyereket, jómagam is elkészülök és még én várok a férjemre az ajtóban tíz percet. Becsszó így szokott történni!

A féltékenykedés is listavezető. Van az a fajta féltékenység, ami még belefér, s még hízelgő is lehet, de van az, ami már túlmegy egy határon és akár a kapcsolat is rámehet. Fogadd el, hogy megnézi a szép nőket és kész, ez a normális, mert férfi, azonban ha magaddal elégedett vagy, akkor a zöldszemű szörny nem állhat közétek.
Önmarcangolás. Micsoda csúnya szó. Volt egy ismerős pár a baráti társaságunkban, ahol a férfit rettenetesen zavarta, hogy a párja folyton magát kritizálja. Már minket is zavart. Rendben van, hogy a legjobbat szeretnénk kihozni magunkból, diétázunk, sportolunk, maximalisták vagyunk, de ha folyamatosan elégedetlenkedünk magunkkal, akkor előbb-utóbb idegesíteni fogjuk vele a párunkat és a környezetünket. Az igazság az, hogy neki te vagy a legszebb, ezért választott téged, s feleslegesen és tévesen gondolod azt, hogy sok változtatásra szorulnál.
Az sem szép tulajdonság, ha másokat kritizálunk folyton, a pasik nem szeretik a pletykás, utálatos nőket, ezt érdemes szem előtt tartani. Ezután pedig jön máris egy klasszikus idegesítő tevékenységünk: az állandó telefonálgatás. Szerintem attól egy idő után mindenki megőrül, ha a párjuk folyamatosan hívogatja őket. Pláne, hogy nem akarunk semmi fontosat mondani, az esetek nagy részében lényegtelen dolgokkal zaklatjuk őket. (megjegyzem ez néha fordítva is így működik...)

Exek emlegetése. Nyilván azért "ex", mert már elmúlt, nem kell versenyezni velük, de hozzátartozik a párunk múltjához. Az "ex" a múltja, mi pedig a jövője. Ezt azért nem árt a fejünkben tisztába tenni.
Anyósok. Nos erről nem nyitok vitát, erre a témára nem tudok pontot, vagy javaslatot tenni. Az anyós viccek se véletlenek. Nálunk meg át tud jönni papucsban amúgy, szóval fokozott a helyzet. Hagyjuk.
Az idegesítő szokások témában végezetül eszembe jutott egy mondás: "Egy nőnek két fontos szerepe van a férfi életében: Nyugtassa, amikor ideges és idegesítse, amikor nyugodt." Hát erről van szó.
Amikor az otthonod is „beszél” hozzád
Van az a pillanat, amikor hazaérsz, és azonnal érzed: jó itt lenni. És van az ellenkezője is, amikor valami feszít, nyomaszt, pedig látszólag minden rendben. Sokáig azt gondoltam, ez csak hangulat kérdése. Ma már látom, hogy sokkal több ennél: az otthonunk folyamatosan hat ránk – akkor is, ha nem figyelünk rá.
Flórián napja – a tűzoltók ünnepe, ahogy én látom
Gyerekkorom óta különleges nap számomra május 4., Szent Flórián napja. Másoknak talán csak egy dátum a naptárban, nekem azonban egy életérzés, egy örökség, amit nem választottam – mégis büszkén viselem. Tűzoltó családba születtem, tűzoltó feleség lettem, és tűzoltó apuka lányaként nőttem fel. Ez a nap minden évben emlékeztet arra, honnan jövök, és kik azok az emberek, akikhez tartozom.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
Tiszteljük a szolgáltatóipart – egy lemondott időpont tanulsága
A szolgáltatóipar mindennapjaink láthatatlan gerince. Fodrászok, kozmetikusok, masszőrök, szerelők és számtalan más szakember dolgozik azon, hogy kényelmesebb, rendezettebb és élhetőbb legyen az életünk.
Ultrabalaton hatodszor. Ugyanaz a kör és mégis mindig teljesen új és más
Hétvégén ismét elrajtol az UltraBalaton – és bár minden évben ugyanaz a Balaton, valahogy mégis mindig teljesen más élmény vár ránk. Számunkra különösen, hiszen idén már hatodik alkalommal állunk rajthoz, ezúttal kilenc fős csapattal. Egy kicsit rutinosabban, talán tudatosabban, de ugyanazzal az izgatott várakozással, mint legelőször.