Menü

A válásról

Az általános frusztráció, amely a házasságot és a válást övezi, napról napra növekszik bennünk, noha mint tudjuk, hogy nincs két egyforma házasság. Hogyan jutottunk odáig, hogy problémáink megoldásainak sorában elsők közt foglal helyet a válás? Miért nem próbálunk tenni ellene?

Minden házasság úgy kezdődik, hogy „mi majd máshogy csináljuk”. Azután előkerül néhány probléma, ami újabbakat generál, mi pedig az aprócska szikrából hatalmas tüzet csiholva égetjük fel a nyugalmat, biztonságot jelentő otthoni légkört. Mindenki annak tudatában vág bele a közös életbe, hogy tisztán látja a válást, mint lehetőséget, és ha nem is gondol bele, környezete gyakran figyelmezteti rá. Ki ne hallott volna esküvő előtt olyan mondatokat, hogy „tudtátok, hogy 40 éves korukra a legtöbben már egyszer elválnak?” – mindezzel még nagyobbra növelve a bizonytalanságot.

Nem érheti kritika ugyanakkor azokat, akik óva intenek minket a kétes helyzetektől, de ezáltal nem leszünk-e mi magunk a saját problémáink generátorai? Ha sokáig mondjuk magunknak, hogy milyen katasztrofális a helyzet, akkor egy idő után hiába vagyunk szilárdan meggyőződve arról, hogy mi mások vagyunk. Lényegében a folyamat önmagát gerjeszti azzal, hogy félelembe hajszolja az embert, akiben egy hevesebb vita után azonnal megfogalmazódik a gondolat, hogy „mi van, ha igazuk volt, és nincs jó házasság, és én is el fogok válni?” Az érdekesség ebben, hogy a végén néhányan már annyira félnek egy esetleges traumától, hogy inkább elválnak békében, nehogy lelki sérülés legyen a vége.

És mi az, ami miatt nem akarjuk elkerülni ezt? Főképp azért, mert megtehetjük. Lehetőségünk van arra, hogy egy rossz kapcsolatból kilépve akármennyi újba belevágjunk, kiélvezve az előnyeit, majd időben megszabadulva a hátrányaitól. Ez pedig állandó kísértés. Csakhogy a világon nagyon sok dologra van lehetőség, amely lehetőségek azért teremtettek, hogy szükség esetén alkalmazhassuk őket. Ilyen a válás is. Csak azért, mert lehet, nem mindig szükséges. És csak azért, mert megtehetjük, és mások megteszik, nekünk nem muszáj. Persze, ha csak ez az egy lehetőség maradt, nem érdemes vállalni minden szenvedést csak azért, hogy ne kelljen elszenvednünk egy válást. Van, hogy az embernek nincs más választása.

Akkor miről is szólt ez a cikk, ha nem arra biztat, hogy ne váljunk el? A válasz nem is olyan bonyolult: mert igazából arra biztat, hogy gondolkodjunk. Gondoljuk végig a helyzetünket a házasság előtt és a házasság során is mindig! Szelektáljunk a vélemények között, hiszen egymást és a kapcsolatunkat mi magunk ismerjük legjobban! És, ami a legfontosabb, se célnak, se eszköznek ne tekintsük a válást, amelyben önmagunkat megvalósítjuk! Maradjon ez egy végső megoldás, amelyet el szeretnénk kerülni. De ha mégis rá kerül a sor, akkor ismerjük fel az általa kínált lehetőségeket, és próbáljunk helyesen élni azokkal. Ezzel magunkat és társunkat is sok kellemetlenségtől mentjük meg.

Varga Ágnes Kata

Az iskolai erőszak megelőzése közös ügy: miért kulcsfontosságúak a prevenciós előadások az iskolákban?

Az iskolai erőszak évek óta az oktatás egyik legsúlyosabb kihívása Magyarországon és világszerte. Bár a közvélemény leginkább a fizikai bántalmazás eseteire figyel fel, a probléma ennél jóval összetettebb. A csúfolódás, a kiközösítés, a megalázás, a fenyegetés, valamint az interneten zajló zaklatás ugyanúgy komoly lelki sérüléseket okozhat a gyermekeknek, mint a tettlegesség.

A sashiko: több mint japán ruhajavítási vagy hímzési technika

A Textilművészet világában kevés olyan eljárás létezik, amely egyszerre hordoz gyakorlati, esztétikai és filozófiai jelentést. A Sashiko pontosan ilyen. Első pillantásra csupán apró, ismétlődő öltésekből álló japán hímzésnek tűnhet, valójában azonban jóval több ennél: a takarékosság, a kitartás, a fenntarthatóság és az emberi gondoskodás szimbóluma.

A DINKWAD-jelenség a fiatalok körében – amikor a karrier, a szabadság és a kutya kerül előtérbe

Az elmúlt években egyre gyakrabban bukkan fel a közösségi médiában és a társadalomtudományi diskurzusban a „DINKWAD” kifejezés, amely az angol Double Income, No Kids, With A Dog rövidítése. Magyarul nagyjából úgy fordítható: „két jövedelem, gyerek nélkül, de kutyával”.

Két keréken az egészségért és a bolygóért

A kerékpározás egyre több ember számára válik a mindennapi közlekedés praktikus és fenntartható formájává. A bicikli nemcsak a fizikai és mentális egészséget támogatja, hanem a városi légszennyezés és a forgalmi terhelés csökkentésében is fontos szerepet játszik.

A digitális zaj ellen: 6 offline tevékenység, ami 2026-ban aranyat ér

A digitális túlterheltség, az állandó értesítések és a rövidülő figyelmi ciklusok hatására egyre több kutatás és gyakorlati trend mutat ugyanabba az irányba: az emberek tudatosan visszatérnek az analóg, offline tevékenységekhez.