Menü

A jelen ajándékainak kicsomagolása

A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány.

Karrierünk építése, talentumaink felszínre hozása minden ember számára fontos és egyfajta személyiség fejlődéshez vezet. Ha mindig azon rágódunk mit rontottunk el tegnap és nem keressük az eszközt, amivel a mai napunkat jobbá tudjuk tenni, akkor hagyjuk elveszni a lehetőségeket a kezeink közül. Szemüveget is abból a célból vásárolunk, hogy segítsen tisztán a tisztán látásban. Ne hagyjuk tehát, hogy a múlt elhomályosítsa világunkat! Ahhoz, hogy a lelkifurdalást másnap elkerüljük, a teendők halogatásait el kellene felejtenünk!

Koncentráljunk inkább arra, hogy mit tudok megtenni ma, a jobb holnap érdekében! A sikeres emberek életének ez egy meghatározó elmélete, amit érdemes megfogadnunk. Sajnos hajlamosak vagyunk nem a realitások talaján tervezni. Például minden héten elolvasok egy könyvet, ami szuper elhatározás, viszont ha nem jön össze, akkor többé-kevésbé hagyjuk az egészet, amiből következik a feladás. Viszont, ha türelmesek lennénk, és jobban megbecsülnénk az időnket, nem vesztegetnénk el például céltalanul használt netszörfözéssel, akkor lehet heti kettő könyv kiolvasásánál is tartanánk. Minden fejben dől el, minden csak kitartás kérdése. A szabad akaratunk pedig a legnagyobb ajándék, ami megkülönböztet minket az ösztön lényektől. Tehát ébredjünk fel az álomból és vegyük kezünkbe az irányítást!

Okok, amik miatt nem érdemes a múlton rágódni

- A 2013-ban az Ohiói Egyetem kutatói által végzett felmérés kimutatta, hogyha állandóan a negatív történéseken rágódunk, fokozódhatnak a szívproblémák, és a gyulladásos megbetegedések kockázata.

- Ha állandóan a negatív dolgokra fókuszálunk, könnyen válhatunk depresszióssá, amely introvertáltsághoz, személyiségünk elfedéséhez, torzításához vezethet.

- Gondoljunk csak bele, hogyha zavar valami, de nem teszünk érte semmit, hogy javítsunk rajta, mi történik? Időnket pusztán elvesztegetjük ahelyett, hogy már ma a tettek mezejére lépnénk.

- Elhomályosítják a gondolkodásunkat, ha olyan ügyeket cipelünk magunkkal, amelyek megoldatlanok. Mindenre érdemes minél előbb pontot tennünk, természetesen a jól átgondolt döntéshozatal után!

- Hogyha valamire már nem tudunk befolyással lenni, jobbá tenni és megváltoztatni, nem érdemes tovább foglalkozni vele.

Mindfulness- techika , amely segíthet jelenünk ráhangolódásában

A tudatos jelenlét lényege, hogy figyelmünket a jelenre orientáljuk, de nem azért, hogy bármin elkezdjünk agyalni, következtetéseket levonni. Tapasztalataink jó részét az öt érzékünk segítségével szerezzük, ám a testi érzetet, a megjelenő érzelmet és a gondolatot is ide soroljuk. A figyelmet addig tartjuk fenn, amíg csak tudjuk. Amikor a tudat elvándorol a jelen pillanatból, mert például gondolkodni kezdünk, akkor észrevesszük ezt az elterelődést, és próbáljuk újból a figyelmet az itt és most felé juttatni. Vagyis figyelünk – elterelődünk – észrevesszük – visszatereljük – figyelünk – és így tovább… – ez a tudatos jelenlét alapvető dinamikája. A mindfulness szemlélet szerint mind egy végtelen, vagy legalábbis a halálig tartó utazáson veszünk részt, s minél jobban megéljük ezt az utazást, minél inkább képesek vagyunk pillanatról pillanatra részt venni benne, annál inkább kinyílik előttünk a belső és a külső világ csodája.

Tehát próbáljuk az életet ajándékként megélni, és kíváncsian várni minden nap az elrejtve becsomagolt apró örömöket! Váljunk nyitottá a befogadásra, és a pozitív impulzusok töltekezésére, amelyeket aztán át tudunk adni másoknak! Hiszen egy őszinte mosoly ragadós, és már csak önmagában ez a gesztus is vonzza magával a jelenre hangolódást.

Szerző : Udvari Fanni

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.