Menü

Miért (nem) járunk pszichológushoz?

Freud neve mindenki számára ismerős. Ha egy ismert személyt szeretnénk keresni, akinek a neve pszichológiával kapcsolatban merül fel, valószínűleg a legtöbben őt említenék. Pedig a pszichológia tudományának fejlődéséhez minden egyes pszichológus hozzátesz. Akkor miért veszett el a bizalmunk feléjük?

A válasz az, hogy nem veszett el. Nem veszett ki mindenkiből. Csupán nem merjük bevallani, hogy bízunk bennük, a módszereikben, a szakértelmükben. Nem merjük bevallani, hogy szükségünk lenne rájuk. A pszichológushoz járás ugyanis érzelmi, pszichés labilitásról árulkodik, legalábbis ez a sztereotípia. És épp itt az ideje, hogy tegyünk ez ellen!

Pszichológushoz járni ugyanis nemcsak akkor lehet és kell, ha mély depresszióval küzdünk, vagy nem tudunk feldolgozni egy traumát. Nemcsak akkor mehetünk el hozzá, ha a házi orvosunk beutal. Ha fáradtság, szorongás, félelem gyötör, szeretünk halasztgatni, nehezen találjuk önmagunkat, tanácstalanok vagyunk, haragszunk valakire, és még másik száz esetben is, nyugodtan fordulhatunk szakemberhez. Nem fogja ő megoldani a problémáinkat, de segít abban, hogy mi meg tudjuk oldani. Illetve az sem elhanyagolható, hogy megteremti a gondolkodáshoz és haladáshoz szükséges lelki állapotunkat.

Ha pedig valaki bizalmatlan a pszichológusokkal szemben, akkor néhány dolgot ideje végiggondolnia: az orvosok, a bolti eladók, a pékek, szerelők mind szakemberek a maguk területén, és bennük muszáj megbíznunk, hogy a mindennapi életünk gördülékenyen haladhasson. Ez a pszichológusokkal is így van. Megkönnyítik az életünket azzal, hogy útmutatást adnak magunkhoz, a nehéz helyzetekre. Ezért bizalommal kell hozzájuk fordulnunk, mert csak akkor tudnak hatékony munkát végezni.

Tehát, ha azt érezzük mélyen belül, hogy a problémáink megoldása könnyebb lenne egy pszichológus ellenőrzése alatt, ne féljünk felkeresni egyet! Ha pedig máson látjuk ugyanezt, őt is inkább bátorítani, mintsem megbélyegezni volna helyes.

Hipermnézia – amikor nincs olyan, hogy elfelejted

Talán már mindenki járt úgy, hogy elfelejtett valamit, mert esetleg sok más dolga volt. A hipermnéziások nem tudnak felejteni még akkor sem, ha szeretnének.

Egészség vagy mánia? A sportfüggőség árnyoldalai

A mozgás egészséges – ezt tudjuk. De mi történik, ha a sport már nem örömforrás, hanem kényszer? A sportfüggőség sokszor láthatatlanul alakul ki, miközben a külvilág gyakran dicséri a kitartást és az akaraterőt. Pedig a túlzásba vitt edzés éppúgy árthat a testnek és a léleknek, mint a mozgáshiány.

A munkahelyi viszályoktól a jobb csapatmunkáig – a konfliktuskezelés művészete

A munkahelyi konfliktusok a legtöbb munkahelyen előfordulnak, hiszen emberek dolgoznak együtt, különböző személyiséggel, célokkal és kommunikációs stílussal. A konfliktus önmagában nem feltétlenül negatív – ha jól kezeljük.

A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.

Szendvicsgeneráció – két nemzedék közé ragadva

A szendvicsgeneráció tagjai, akik ellátják a múltat és jövőt is egyszerre, mely nem kis nehézséget jelent. Egy elég szívszorító, de mindennapos probléma, amiről keveset beszélünk, pedig sokkal többet kéne.