Menü

Miért (nem) járunk pszichológushoz?

Freud neve mindenki számára ismerős. Ha egy ismert személyt szeretnénk keresni, akinek a neve pszichológiával kapcsolatban merül fel, valószínűleg a legtöbben őt említenék. Pedig a pszichológia tudományának fejlődéséhez minden egyes pszichológus hozzátesz. Akkor miért veszett el a bizalmunk feléjük?

A válasz az, hogy nem veszett el. Nem veszett ki mindenkiből. Csupán nem merjük bevallani, hogy bízunk bennük, a módszereikben, a szakértelmükben. Nem merjük bevallani, hogy szükségünk lenne rájuk. A pszichológushoz járás ugyanis érzelmi, pszichés labilitásról árulkodik, legalábbis ez a sztereotípia. És épp itt az ideje, hogy tegyünk ez ellen!

Pszichológushoz járni ugyanis nemcsak akkor lehet és kell, ha mély depresszióval küzdünk, vagy nem tudunk feldolgozni egy traumát. Nemcsak akkor mehetünk el hozzá, ha a házi orvosunk beutal. Ha fáradtság, szorongás, félelem gyötör, szeretünk halasztgatni, nehezen találjuk önmagunkat, tanácstalanok vagyunk, haragszunk valakire, és még másik száz esetben is, nyugodtan fordulhatunk szakemberhez. Nem fogja ő megoldani a problémáinkat, de segít abban, hogy mi meg tudjuk oldani. Illetve az sem elhanyagolható, hogy megteremti a gondolkodáshoz és haladáshoz szükséges lelki állapotunkat.

Ha pedig valaki bizalmatlan a pszichológusokkal szemben, akkor néhány dolgot ideje végiggondolnia: az orvosok, a bolti eladók, a pékek, szerelők mind szakemberek a maguk területén, és bennük muszáj megbíznunk, hogy a mindennapi életünk gördülékenyen haladhasson. Ez a pszichológusokkal is így van. Megkönnyítik az életünket azzal, hogy útmutatást adnak magunkhoz, a nehéz helyzetekre. Ezért bizalommal kell hozzájuk fordulnunk, mert csak akkor tudnak hatékony munkát végezni.

Tehát, ha azt érezzük mélyen belül, hogy a problémáink megoldása könnyebb lenne egy pszichológus ellenőrzése alatt, ne féljünk felkeresni egyet! Ha pedig máson látjuk ugyanezt, őt is inkább bátorítani, mintsem megbélyegezni volna helyes.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.

Az ajándékozás szeretetnyelve – amikor a törődés kézzelfoghatóvá válik

Az ajándékozás szeretetnyelve Gary Chapman pszichológus elméletének egyik legismertebb eleme, amely szerint az emberek öt különböző módon fejezik ki és értelmezik a szeretetet. Az ajándékozás azoknak az embereknek a sajátos szeretetnyelve, akik akkor érzik magukat igazán megbecsültnek, ha a szeretet kézzelfogható formában jut el hozzájuk. Bár a „szeretetnyelv” fogalma egyszerűnek tűnik, az ajándékozás jelentése jóval mélyebb annál, mint sokan gondolnák.

Miért érzi magát kimerültnek a huszonéves generáció?

Mai fiatalként furcsa kettősségben élünk, ugyanis egyszerre érezhetjük magunkat lendületesnek és megmagyarázhatatlanul fáradtnak. Mintha túl korán kellett volna felvennünk a „felnőtt” üzemmódot. Akár tetszik, akár nem, ez a hangulat nagyon is valós. A jelenség mögött pedig nem egyetlen ok áll, hanem egy egész korosztály társadalmi hangulata.

Amikor az alkotás gyógyít

A kreatív alkotás nemcsak kikapcsol, hanem hatékonyan oldja a stresszt is: néhány perc festés, horgolás vagy rajzolás segít kiszakadni a rohanásból és visszatalálni a belső nyugalomhoz.

A tudatalatti lelki ereje

A tudatalatti fogalma hosszú ideje foglalkoztatja az embereket, hiszen egy nehezen megfogható, mégis rendkívül erős belső tartományról beszélünk. Bár működését gyakran misztikus jelenségekhez kötik, valójában nagyon is valós pszichológiai folyamatok sorozata. A tudatalatti olyan, mint egy csendben dolgozó háttérrendszer: állandóan figyel, értelmez, raktároz, és akkor is befolyásolja döntéseinket, amikor azt hisszük, teljesen tudatosan cselekszünk. Ebben rejlik valódi ereje. Nem harsány, nem irányít közvetlenül, mégis meghatározza életünk alapvető irányát.