Életmentő tetoválás?

Az Életmentő Tetoválók mozgalom kezdeményezője, ötletgazdája a Németországban élő Marton István, (akinek Nürnbergben van tetováló stúdiója (Wöry Tattooartist néven). Őt kereste meg egy édesanya, hogy cukorbeteg fiának készítsen egy olyan tetoválást, amely a fiú rosszulléte esetén a környezete vagy a kiérkező mentő számára azonnal jelezi, hogy diabéteszessel van dolguk, így rögtön a megfelelő ellátást kaphassa. A jelzés elkészült, és Istvánnak ekkor támadt az a gondolata, hogy ilyen tetoválással sok cukorbetegnek tudna segíteni. Az elképzelés lényege, hogy egy egységes tetoválást készítsenek a cukorbetegeknek, akik így, esetleges rosszullétük esetén hamarabb megfelelő kezelést kaphatnak, esetleges acetonos lehelet esetén, sem nézik őket egyből alkoholistának.

Bár a mentősök azonnal mérnek vércukrot egy rosszulléthez híváskor, de a laikus járókelőnek erre nincs lehetősége, ezért előítéletekből táplálkozó félelmektől vezérelve sokszor segítségnyújtás, mentő hívása nélkül megy el a gyengélkedő diabeteses mellett. Ezt kiküszöbölendő egy egységes, jól látható, csuklón elhelyezett tetoválást. A tetoválás egy kék kör, melyben a cukorbetegség típusát jelölik, tehát T1, T2, vagy IR felirat kerül a kék körbe
Marton István 2017 nyarán készítette az elsőt, de csak idén március 14-én kezdett szinte vírusaszerűren terjedni kezdeményezésről szóló facebook poszt a magyar médiában. A nemes ügy érdekében egyre több szalon csatlakozik a mozgalomhoz, így nem kizárt, hogy hamarosan, bárki, aki szeretné, könnyedén hozzáférhet majd az egyszerű jelhez. Ha nem csak az érintettek, hanem az egész társadalom ismerni fogja ezt a fajta jelet, akkor talán gyorsabban jutnak szakszerű segítséghez az arra rászorulók.

Tudom, hogy a mai világban mindenkiben van egy kis félsz, jogos óvatosság, hisz a trükkös lopásoktól kezdve az agresszív alkoholbetegig, oly sok mindenről hallunk elesett emberek et segíteni akarók kapcsán. Mégis, legyünk éberek és annyit tegyünk meg, hogy megkérdezzük, jól van-e. Lehet, hogy még épp csak leesik a vércukorszintje, ezért bizonytalanabb, szédül, és ezzel megmenthetjük valami komolyabb bajtól. A földön fekvő embert nem kell átkutatnunk természetesen, de nála is megszólítással tájékozódhatunk róla, hogy eszméleténél van-e. Először mindig a életjelenségeket ellenőrizzük, szükség esetén megkezdjük az újraélesztést, a korábbi cikkünkben részletezett módon.. Ha erre kerülne sor, szólítsunk fel egy járókelőt, hogy „Hívjon mentőt megkezdett újraélesztéshez!” Bár még nem elterjedt, azonban, ha csuklóján mégis meglátnánk a tetoválást, a még éppen eszméleténél lévő betegeknek valamilyen gyorsan felszívódó szénhidrátot adjunk (elsősorban az I tip. cukorbetegek hordanak is maguknál cukrot ilyen esetekre.).

Ha még eszméleténél van, kérjük meg, hogy adja oda ezt a vésztartalékot és oldjuk fel vízben, itassuk meg vele. Ha nincs nála cukor, valamilyen gyümölcslével tudjuk gyorsan feljebb vinni a vércukrát, teljesen eszméletre térítve ezzel őt. Ezek természetesen csak jobb állapotú ember esetén megvalósíthatóak. Egy „hipozó”(hypoglycaemia= alacsony váércukor szóból eredő elterjedt rövidítés a cukorbetegek és inzulinrezisztensek közt) ember szédül, hányingere van, felete fokltok kúsznak a látóterébe, ez a rosszullét olyan fokú bizonytalansággal jár, ami askár pánikrohamhoz is vezethet, de minden esetben valamilyen megoldást próbál találni az érintett.

Előfordulhat például, hogy egy plázában felfekszik a kávézó/gyorsétterem asztalára, mielőtt elájulna. Nagyjából „az életéért küzd” állapotba kerül. Fontos tehát, hogy ha ilyet látunk, ne ítélkezzünk, nem biztos, hogy az illető alkohol, vagy drog befolyása alatt áll, vagy csak szimplán neveletlen. Érdemes rámnézni a roszul lévő csuklójára, hiszen egyre elterjedtebb mqa tetoválás. Ha már földön fekvő beteget találunk, minden esetben hívjunk mentőt, hogy professzionális segítséget kaphasson a rászoruló.

szerző: Kiss Barbara