Menü

Ne rágd a körmöd! - Avagy kézpanaszok

Ha már annyi millióm lenne, ahányszor ez a mondat elhagyta a számat! És mégis. Újra és újra rá kell, szóljak a kisgyerekeimre, mi több: a középiskolás diákjaimra is!

Nekem műkörmöm van, úgyhogy én könnyű helyzetben vagyok, mert azt véletlenül se akartam rágni soha, de, aki ezzel a rossz szokással küzd, vagy gyermekénél tapasztalja, hogy a keze folyton a szájában van, bizony érdemes elolvasnia, hogy miért kell leszokni a körömrágásról.

A körömrágásról nem csak azért fontos leszokni, mert csúnya viselkedésmód és illetlen, hanem, mert sokféle módon árthatunk vele magunknak. Sokan a köröm melletti bőrt is rágják, ezzel pedig a körömágy érzékeny bőre megsérülhet, teret engedve a baktériumoknak és egyéb kórokozóknak. A begyulladt, piros körömágy, igen fájdalmas tud lenni.

Köztudott, hogy kezünkre, bőrünkre rengeteg baktérium tapad, a gyakori kézmosás ellenére is. Ha rágjuk a körmünket, akkor ezeket a szánkba, majd a szervezetünkbe juttatjuk, ami akár komolyabb gyomorfertőzést is okozhat.

Gyakori probléma: a benőtt köröm. A rágás csak ront a helyzeten, hiszen ettől deformálódhat a körmünk, sokszor olyan mértékben, hogy már csak manikűrös tud rajta segíteni. Másik, elrettentő ok, hogy testünkön lévő pattanásainkat, szemölcseinket a körömrágással a testünk más részeire, akár arcunkra is eljuttathatjuk. Ez is egy újabb ok, hogy feladjuk ezt a rossz szokásunkat. Ugyanez vonatkozik a herpeszre is: az ajak herpesz a körömágy bőrét is megfertőzheti, sőt afféle ördögi kört is kialakíthatunk ezzel.

Jó hír azonban, hogy minderről néhány egyszerű trükkel leszokhatunk.

A gyógyszertárakban, bioboltokban kaphatók kifejezetten a körömrágásról leszoktató ecsetelők, lakkok, melyek színtelenek, azaz férfiak is bátran alkalmazhatják őket. A ragtapaszos módszer is beválhat: egyszerre egy ujjunkat ragtapaszozzuk le, és ha megnőtt alatta a köröm, akkor kell formára reszelni, szép színnel lelakkozni. Ilyenkor már sajnálja az ember lerágni.

Léteznek borzasztó ízű kézkrémek. Ha rendszeresen kenjük a kezünket, majd ezután vesszük a szánkba, biztosan elmegy a kedvünk a körömrágástól.

Sokaknak segít a rendszeres manikűr, a lakkozás és a műköröm, ezek is sikerrel leszoktatják viselőjét a rágásról. A stressz levezetésére - körömrágás helyett - pedig jót tehet a rágózás, vagy egy maroklabda.

Körmünk sokat elárul rólunk, ám ha nem is rágjuk a körmünket, akkor is érdemes megfigyelni az árulkodó jeleket. Ha laikusként ránézek a fiaim körmeire, legfeljebb annyit állapítok meg hangosan, hogy "Megint le kéne vágnom!", vagy, hogy "Megint a fél homokozót hazahoztuk az oviból!" a körmeik alatt ( a másik felét pedig a cipőikben). Azonban a körmeink állapotából sok minden kiolvasható, a rossz táplálkozástól a stresszen át a veseproblémákig.

Több mint 30 különböző jelet azonosítottak már, amelyek egészségügyi problémákra utalhatnak, nyolc jelre azonban feltétlenül érdemes figyelni, s orvosnak megmutatni.

  • A tüdőtágulás vagy pár egyéb tüdőbetegség esetében, gyakran alakulnak ki úgynevezett dobverőujjak. Ilyenkor a kéz- vagy lábujjak végei megnagyobbodnak.
  • Kis gödrök vagy bemélyedések a köröm felületén az ízületi gyulladás vagy az ekcéma jele lehet.
  • A rosszul táplálkozó, vitaminhiányos emberek egészségi állapotát a körmük is mutatja, amely vékonyabb, mint a normális és valószínűleg töredezik.
  • A körmön megjelenő vízszintes vonalak, a fizikai stresszel vannak kapcsolatban, de előfordulhat más betegségek, sérülések után, illetve a súlyos alultápláltság esetében is.
  • A függőleges vonalak általában nem jeleznek semmi különöset. Vannak, akik erre ,genetikailag sokkal hajlamosabbak.
  • Azoknak az embereknek egy részénél, akik vashiányosak, a körmök "kanálszerűen", azaz homorú formában kezdenek el növekedni.
  • Vese- és a májproblémák is jelentkezhetnek a körmökön, ekkor a köröm egyik része fehér, a másik pedig sötét, vagy rózsaszínű lehet.

A legtöbb körömbetegségnek sokszor lelki eredetű háttere van, a körömrágás oka is nagyon gyakran ilyen. Lelki sérüléseink körmünkre égnek, és nyomot hagynak. Azonban a megoldás kulcsa is, csak a mi kezünkben van.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Újév: az év egyetlen napja, amikor mindenki tökéletesen motivált

Az újév különleges jelenség. Egyetlen éjszaka alatt az emberiség kollektíven eldönti, hogy jobb, egészségesebb, szervezettebb és hatékonyabb lesz. December 31-én még pizzás dobozok és halogatott teendők vesznek körül minket, január 1-jén viszont már fejben futunk, salátát eszünk és új életet kezdünk. Legalábbis elméletben.