Terhek nélkül, könnyedén
- Dátum: 2018.06.17., 12:53
- Palotás-Tóth Melinda
- boldogság, egészség, érzések, fájdalom, férfi, gyermek, kapcsolat, lélek, lelki, nehéz, nő, önbecsülés, összeroskad, őszinteség, szerelem, szeretet, terhek, változás
Biztosan minden nőnek volt már abban része, hogy meg kellett nézni egy háborús filmet, cserébe egy romantikusért, a párjával a szombati randi estén.Ezek a filmek a férfiak körében, talán az erkölcsi vezérelvek miatt fontosak, mint: a bajtársiasság, az együtt sikerülni fog, egyedül is muszáj megállni a helyem az életben, az élet harc, és legyünk egymással tisztességesek, mérjük össze az erőnket tiszta játszmában. De, van még egy nagyon fontos elv: nem hagyunk hátra bajtársat! Legalábbis, a hősök soha!
Sajnos, ez, a filmekben van csak így! Egy lelkileg egészséges ember számára, bizony néha nagyon is szükségszerű, hogy azokat a dolgokat elengedje, ami már nem szolgálja az épülését. A terheket nem lehet a végtelenségig cipelni, mert előbb-utóbb összeroskadunk alatta. /Ugye tudjuk, hogyan élnek a veteránok a háborúk után?Na, ügye!/
Természetes, hogy mikor szeretünk valakit, beállunk mellé és segítünk vinni a terheit. A családállításban is ez az egyik leggyakoribb probléma, hogy a saját helyünkről egy családtagunk helyére állunk, így nem tudunk önmagunk lenni. Nem kapjuk meg azokat az energiákat, amiket a saját magunk helyén állva megkaphatnánk, amelyek kellenek, hogy sikerrel vegyük az életünk akadályait! Felfedezhetjük a párkapcsolatunkban, mikor utáljuk a szerelmünk főnökét mi is, mert érezzük, hogy túlterheli a párunkat. Vagy mikor a gyermekünknek van problémája, akkor is mellette állunk. De lehet, hogy azért érezzük magunkat mi is rosszul, mert a testvérünk szívét törték össze. Mindegy, milyen szeretet kapcsolat köt össze, ha szeretünk, osztozunk a terhekben is.
Vagyis, éppen, hogy nem kellene! Ha szeretünk, az azt jelenti, hogy addig, amíg a másikkal vagyunk, addig átérezzük a helyzetét és TÁMOGATJUK. De ez nem egyenlő azzal, hogy meg akarjuk oldani helyette a problémáját, hogy belebetegszünk az ő nehézségeibe. Nem kell cipelni a terheit, csak segíteni neki, hogy önmaga le tudja tenni!
Mindig azt hisszük, hogy a dolgok, akkor lehetnek jók, ha nem változnak. Mert az ismeretlen bizonytalan és félelemmel tölt el minket. De ne feledjük, ha nem lenne változás, akkor nemcsak a jó dolgok lennének örökké tartóak, de a rosszak is!
Néha, tehát eljön az ember életében az a pont, amikor már nem lehet számára fontosabb az, hogy másoknak jó legyen az élete, hanem önmagát kell az első helyre tennie! Ugyanis ha minden energiánkat másoknak adjuk, akkor nekünk nem marad, amiből adhatnánk! Az pedig, hogy adunk nem jelent egyet azzal, hogy kapni is fogunk! Tehát elsősorban magunknak kell adni és aztán a feleslegből adhatunk másoknak is.
A jó hír az, hogy ilyenkor az energiánk megsokszorozódik és aktívabbak leszünk! Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, egy kis önmagunkra szánt idő is sokat jelent! Igen, néha hagyni kell, hogy a világ összedőljön, miközben mi magunk épülünk! /A tapasztalt azonban az, hogy még nem dőlt össze, akkor se, ha pihenünk!/
A másik fontos dolog, hogy néha, hátra kell hagyni másokat! Ne küzdjünk olyan dologért, amiért a másik nem küzd!
Ha nincs kölcsönösség, akkor valójában nincs kapcsolat!
Ez igaz bármilyen kapcsolatban, de a párkapcsolatban, vagy barátságban, munkakapcsolatban, ahol nincs vérségi kötelék, még fontosabb! Egy kapcsolatban, hiába teszek én meg mindent, ha a másik a kisujját se emeli meg. Ilyenkor nem lehet mit tenni! El kell fogadni, hogy a másiknak nem elég fontos, hogy velünk legyen! Nem elég fontos a kapcsolat! Ha nem sikerül változást elérni, akkor ne küzdjünk örökké! Ilyenkor legyen elég erőnk elsétálni és magunk mögött hagyni az embert, bármennyire is szeretjük! A legfontosabb, hogy magunkkal legyünk jóban, hiszen mi mindig ott leszünk önmagunknak!
Ha egy ilyen egyenlőtlen kapcsolatban maradunk, akkor bántjuk és megalázzuk magunkat, akkor is, ha hazudunk magunknak, ezzel kapcsolatban! Higgyük el, hogy jár nekünk a legjobb! Ha önmagunkat így kezeljük, akkor fogjuk ezt visszakapni másoktól is!
Remélem, legalább megéri elgondolkozni ezeken a dolgokon, mert ha elsőre kegyetlennek is tűnik, van benne igazság! Kipróbáltam, működik! Néha fáj, néha megszakad a szív, néha úgy érzem, hogy nem akarom, kapaszkodni akarok, de aztán a sokasodó fájdalmak ráébresztenek, hogy menni kell és engedni a változást, hogy úgy legyen, ahogy lennie kell. Mert a nap holnap is felkel!
Jobb könnyedén és boldogan, másokat segítve, gazdag életet élni; mint terheket cipelve, roskadozva, akadozva, falakba ütközve vonszolni magunkat az életünk újtán!
Mindent az aviofóbiáról

A COVID-19 járvány és az azt követő korlátozások óta ismét fellendült a repülőturizmus, különösen az üzleti és szabadidős utak terén. Sokak számára a repülés egy kényelmes és gyors közlekedési mód, ugyanakkor nem mindenki érzi magát komfortosan a fedélzeten. A repüléstől való félelem, az aviofóbia, továbbra is gyakori probléma, különösen azok körében, akik féltik kontrollvesztésüket vagy a kiszolgáltatottság érzését.
Túl sok holmi, túl kevés tér. Így hat ránk az otthoni környezet

A legtöbb ember számára a lakása vagy a háza jelent valamilyen érzést, fogalmat. Helyszínek, tárgyak, kényelmi dolgok és a biztonság jelenhet meg a szemünk előtt. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy hogyan és milyen szempontok szerint érdemes rendszerezni a dolgainkat, ha azt szeretnénk, hogy az otthonunkban töltött idő örömet hozzon az életünkbe.
A lovasterápia jótékony hatásai

A lovasterápia, hippoterápia és a kapcsolódó állatsegített terápia egyre nagyobb figyelmet kap világszerte, ugyanakkor hazánkban még kevéssé ismert és hozzáférhető módszer. Pedig ezek az eljárások nemcsak érzelmi és pedagógiai előnyökkel járnak, hanem mozgásterápiás hatásuk is jelentős.
Anyaság és nőiesség: miért nem kell választanunk?

Az anyaság az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb, és talán leginkább átalakító szerep, amit egy nő az életében betölthet. De miközben az anyai szerepben nap mint nap helytállunk – etetünk, vigasztalunk, szervezünk, altatunk és folyamatosan aggódunk, figyelünk – könnyen elveszhetünk benne. Sok nő felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én most, hogy anya lettem? És hol van az a nő, aki korábban voltam?”
Mikortól számít valaki alkoholistának?

Az alkoholfogyasztás társadalmilag elfogadott része sok kultúrának – egy pohár bor vacsora mellé, sör a barátokkal, pezsgő ünnepléskor. De mikortól válik ez a szokás problémává? Mikortól számít valaki alkoholistának?