Harcolni a tökéletlenségünkkel – Amadeus a szegedi színpadon
- Dátum: 2018.02.01., 21:08
- Amadeus, elnyomottság, harc, Mozart, önbizalom, Pataki Ferenc, Salieri, sors, Szeged, színház, tehetség, tökéletlenség
A színdarab Peter Shaffer írása nyomán halad, de hallhatunk részleteket Beethoven naplójából és a jelenetek Milos Forman azonos című Oscar-djas filmjét idézik.
Hiába Mozart a fő- és címszereplő is, mégis Salieri vezet minket végig mesélve a történeten és elsősorban az ő belső harcaival azonosulhatunk.
Mint tudjuk, Mozart csodagyerek volt, akinek művei mintha nem önnön saját komponálásai lettek volna. Mozart kiválasztott volt, csupán egy felsőbb erő halandó tolmácsa, emberi közvetítője, aki csak lejegyezte azt, amit felülről üzentek neki. Ez egyben áldás és átok is volt számára, mégis tökéletesnek számított, annak ellenére, hogy egy rosszmodorú és infantilis személyiséggel rendelkezett.
A rivalizáló, sértett Salieri pedig, aki amióta ismerte Mozartot, az ő árnyékában élt, ezért vele, Istennel és önnön tökéletlenségével harcolt. Pedig jó zeneszerző volt, a császár közelében, az udvarnak dolgozott, megbízható, jó tanár, az életet élvező olasz, aki ugyanakkor erkölcsös, hűséges ember volt. Átlagosnak, középszerűnek számított, amibe sohasem nyugodott bele.
A darab célja és hatása az számomra, hogy meglássuk magunkban Salierit és Mozartot is.
Az énünket, aki szeretne kitűnni, felsőbbrendű lenni, valami különlegesre vágyik és nem éri be az átlagossal és folyamatosan kutatja Istennel való kapcsolatát. Ugyanakkor azt az énünket is, aki elég bátor ahhoz, hogy gátlástalanul önmaga lehessen, minden benne rejtőző gyermeki dinamizmussal, illemszabályokkal és az egész világgal szembe merjen szállni.
Aki teheti, nézze meg ma este a darabot a szegedi Kisszínházban, már csak Mozart zenéje miatt is!
/Szerző: Gősi Gabriella/
/Darab plakátjának forrása:A Szegedi Nemzeti Színház oldala (http://szinhaz.szeged.hu/szindarab/amadeus/)/.
Igazából színdarab
A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?
Művészetterápia, a felszabadító alkotás
Egyes tevékenységek kikapcsolnak a mindennapos mókuskerékből, vagy előhozzák a belső énünket, ilyen a művészetterápia is.
Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén
Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.
Big, Bigger...Digger
Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.
Az őszi túrázás sokoldalú hatása
A hűvösebb levegő és a színesedő táj különleges hangulatot adhat egy kirándulásnak. A szabadban töltött idő azonban ennél is többet ér. A mozgás és a környezet egyaránt hozzájárul a jobb közérzethez, miközben segít kiszakadni a hétköznapok megszokott ritmusából. Éppen ezért ősszel is érdemes időt szánni egy-egy túrára.