Mit jelent a barátság?

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint van rá definíció. A barátságra a következőt találjuk: „Két vagy több személy között lévő baráti érzelem, viszony. „

A barát fogalma pedig: „Az a személy, kül. férfi (gyermek, ifjú), akit (kölcsönös) bizalom, ragaszkodás és szeretet köt hozzánk.”

Szerintem a barátság ezeknél több! Az a szeretetforma, amely különbözik az összes többitől! Hiszen például a szüleink felé érzett szeretet, vagy a gyerekeink iránt érzett szeretetben mindig van egy kis kötelezettség, hivatalosság. A családtagokat nem mi választjuk, nem mi döntjük el, hogy kit szeretnénk a családunkba fogadni. Például az édesanyánkat „szeretni kell”, még ha szigorú is, a gyerekünket „szeretni kell” bármilyen rossz dolgot is csinált. Még a szerelemben, a férj-feleség viszonyban sincs meg az a szabadság, mint a barátságban.

A barátainkat mi válasszuk meg, rájuk bízzuk a legféltettebb titkainkat is. Ismeri a valódi énünket, a bolondos oldalunkat. Az együtt elkövetett csínytevések, bolondozások által sokkal könnyebben megoldjuk a stresszes helyzeteket, problémákat. A barát az, aki elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. Ha nem, akkor nem is igazi barát.

Itt egy kicsit megállva, gondolkozzunk el azon, hogy mit jelent az igaz barát, legjobb barát vagy csak simán barát. Lehet e kategorizálni ezt a szeretetformát? Szerintem nem. Én barátnak tartom azokat, akikkel egy jót el tudok beszélgetni, akikkel a szabadidőmet töltöm, és mosolyt csalnak az arcomra, illetve én is fel tudom vidítani őket. Akikkel bármit megbeszélhetek, közel állnak hozzám, és akikben bízom. Egymással szemben nincs semmilyen kötelezettség, kényszer, csak vagyunk egymásnak.

A barátság kategorizálása gyermekként igen sokat jelentett, hiszen ki ne emlékezne az óvodai legjobb barátjára, akit féltve őrzött a többi ovis társától, nehogy más vegye át a mi szerepünket, nehogy másnak is a legjobb barátja legyen. Fontosnak tartottuk, hogy a mi kezünket fogja sétálás közben, mellénk üljön az ebédnél, és harcba is szálltunk érte, ha elvették a zsírkrétáját vagy játékát, amivel játszott. De úgy gondolom, hogy felnőtként, a már több éve tartó, mély barátságok között olyan nagy különbséget nem lehet és nem is érdemes tenni. Barátok azok, akiknek nincsenek titkaik egymás előtt, akiknek a lelkük nyitva van. Hiszen, aki iránt nem érzünk ilyen mély érzelmet, érzéseket, azt úgynevezett havernak, ismerősnek tekintem.

Több alappillére is van a barátságnak. Itt olyanra gondoljunk, mint a bizalom, empátia, őszinteség, támogatás, elfogadás. Életünk során számtalan barátságot kötünk, viszont nagy része az évek folyamán lemorzsolódik. Ennek számtalan oka lehet. Csak, hogy egy párat említsek, ilyen például: a távolság (iskolaváltás netán elköltözés), vagy ha szerelem költözik az életünkbe, akkor az időt, amelyet a párunkkal töltünk, azt a barátainktól vonjuk el.

A technika fejlődésével, könnyebben tudjuk tartani a kapcsolatot, újabb barátságok alakulhatnak és mehetnek tönkre. A mai világban rengeteg a felszínes érzelem, szeretet, és félelmetes belegondolni, ha elveszítenénk mindenünket, ki lenne az a személy, aki szó nélkül segítene, aki befogadna minket? Ilyenkor a listánk leredukálódik egy-két személyre. És aki ebben a pillanatban eszükbe jutott, tényleg segítene vagy cserbenhagyna minket?

Ami még eszünkbe szokott jutni a szó hallattán, hogy lehet-e fiú és lány között barátság? Szerintem lehet, hiszen itt nem az a fontos, hogy most te fiú vagy-e, vagy lány, hanem a lelki nemtelen kapcsolat, ami összeköt benneteket. Nem köthető nemhez vagy életkorhoz.

A fentebb írt sorokat azonban mindenki úgy értelmezheti, ahogy akarja. Mindenkinek más jut eszébe, ha a barátságra, mint szóra gondol.

/Szerző és fotós: Kohajda Wentholin Loretta/