Nulladik levél a fiamnak
- Dátum: 2017.12.25., 21:46
- babavárás, gyermek, Karácsony, kétség, levél, személyes, szeretet, terhesség, várandósság, váratlan
Karácsony alkalmából egy nagyon őszinte, személyes hangvételű írásomat osztom meg az Olvasókkal, 7 hónapos terhesen. Mit mondhatok a fiamnak, aki még csak most készülődik a világra, és magam is csak most próbálok felkészülni az érkezésére...?
Drága Kisfiam,
Itt vagy bennem. Még nem láttalak. Még nem fogtalak. Még nem ismerlek.
De már most nagyon sok mindent szeretnék Neked mondani.
Kérlek, ne haragudj rám.
Még talán nem vagyok kész rá, hogy anyuka legyek. Talán túl váratlanul és korán jöttél nekem.
Néha úgy éreztem, nem akarlak Téged.
Néha pedig mindennél boldogabb voltam, hogy Te itt vagy bennem, nekem: a legédesebb teher.
Sok hibát elkövettem és talán fogok is. Úgy érzem, nem én leszek a világ legjobb anyukája.
Kérlek, ezért se haragudj rám.
De Te már most különleges vagy nekem!
A legszebb emlék vagy Olaszországból, ahol fogantál.
A legváratlanabb ajándék vagy, amit hozhattam onnan.
A lehető legtöbb és legszebb helyekre vittelek el magammal, melyekre születésed után szeretnék Veled majd visszatérni.
Remélem sokat fogsz majd utazni, szép helyeken járni, még többet, mint én.
Talán Te vagy az egyetlen, aki igazán szeret engem és akit igazán szeretek.
Amikor nagyon magányosnak éreztem magam, Te akkor is velem voltál. Remélem, Te soha nem leszel magányos.
Egyszerre gyönyörű és félelmetes, hogy Te létezel.
Nagyon sok mindent szeretnék majd tanítani, átadni Neked; és elmondani olyan dolgokat is, amiket megbántam és nem szeretném, hogy te elkövess.
Remélem, pár dologban igen és sok dologban nem fogsz rám hasonlítani; hiszem, hogy Te több dologra fogsz engem majd tanítani.
Remélem, nálam jobb ember leszel. Nem tökéletes, de ügyesebben és nyitottabban fogod majd élni az életed, mint ahogyan eddig én éltem.
Szeretettel: leendő Édesanyád
Gősi Gabriella
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?