Nulladik levél a fiamnak
- Dátum: 2017.12.25., 21:46
- babavárás, gyermek, Karácsony, kétség, levél, személyes, szeretet, terhesség, várandósság, váratlan
Karácsony alkalmából egy nagyon őszinte, személyes hangvételű írásomat osztom meg az Olvasókkal, 7 hónapos terhesen. Mit mondhatok a fiamnak, aki még csak most készülődik a világra, és magam is csak most próbálok felkészülni az érkezésére...?
Drága Kisfiam,
Itt vagy bennem. Még nem láttalak. Még nem fogtalak. Még nem ismerlek.
De már most nagyon sok mindent szeretnék Neked mondani.
Kérlek, ne haragudj rám.
Még talán nem vagyok kész rá, hogy anyuka legyek. Talán túl váratlanul és korán jöttél nekem.
Néha úgy éreztem, nem akarlak Téged.
Néha pedig mindennél boldogabb voltam, hogy Te itt vagy bennem, nekem: a legédesebb teher.
Sok hibát elkövettem és talán fogok is. Úgy érzem, nem én leszek a világ legjobb anyukája.
Kérlek, ezért se haragudj rám.
De Te már most különleges vagy nekem!
A legszebb emlék vagy Olaszországból, ahol fogantál.
A legváratlanabb ajándék vagy, amit hozhattam onnan.
A lehető legtöbb és legszebb helyekre vittelek el magammal, melyekre születésed után szeretnék Veled majd visszatérni.
Remélem sokat fogsz majd utazni, szép helyeken járni, még többet, mint én.
Talán Te vagy az egyetlen, aki igazán szeret engem és akit igazán szeretek.
Amikor nagyon magányosnak éreztem magam, Te akkor is velem voltál. Remélem, Te soha nem leszel magányos.
Egyszerre gyönyörű és félelmetes, hogy Te létezel.
Nagyon sok mindent szeretnék majd tanítani, átadni Neked; és elmondani olyan dolgokat is, amiket megbántam és nem szeretném, hogy te elkövess.
Remélem, pár dologban igen és sok dologban nem fogsz rám hasonlítani; hiszem, hogy Te több dologra fogsz engem majd tanítani.
Remélem, nálam jobb ember leszel. Nem tökéletes, de ügyesebben és nyitottabban fogod majd élni az életed, mint ahogyan eddig én éltem.
Szeretettel: leendő Édesanyád
Gősi Gabriella
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?