Koránkarácsony
- Dátum: 2017.11.19., 11:27
- Martinka Dia
- advent, ajándékozás, ajándékozni, ajándéktárgy, anyagiak, bejgli, bevásárlás, bevásárlólista, fogyasztói társadalom, karácsonyi ajándék, karácsonyi hangolódás, karácsonyi készülődés, kívánságlista, korai karácsony, mákos bejgli, marketing, szentmise, szeretet, ünnep, várakozás, vásárlás
Koránkarácsony. Új szó. Tulajdonképpen nem is erről akartam írni, hanem a szeretetről, várakozásról, adventi hangulatról, népszokásokról és ilyen kedves témákról, mint a karácsonyi készülődés, adventi naptár készítése és a mákos bejglim receptje.
Csakhogy. Nem tudok elmenni amellett szótlanul, hogy bizonyos üzletekben nem hogy már most, hanem október közepe óta karácsony van. Meg mikulás. Meg advent és lassan szilveszter meg húsvét is egyszerre. Ennyi erővel akár ki is tehetnék egyszerre az összes terméket januárban, aztán majd eldönti a vásárló évközben, hogy melyik hónapban mit vegyen.
Flegma vagyok, tudom. Valamelyik alkalommal csak álltam a csokimikulások előtt és arról beszélgettem egy másik vásárlóval - a gyönyörű, őszi, napsütéses 25 fokban, rövid ujjú felsőben -, hogy vajon milyen hónapot írunk. A döbbenetemben mások is osztoztak. Érthető a marketing és az, hogy karácsonyig minél többet vásároljunk, de hol marad az ünnepre hangolódás, a vágyott hóesés, a decemberi tél hangulata… Egy kicsit várhatnának még az ajándékvásárlás erőltetésével. Az egyik üzletben tegnap a kezembe nyomtak egy csomag csillagszórót, a vásárlás „jutalmául”.
„Most komolyan, kinek van karácsonyi hangulata már ilyenkor?”
„Idegesítő, irritáló, ünneprontó”
„Pár év és egész évben karácsony lesz”
„Miért a baj, ha már most kirakják, legalább nem az utolsó pillanatban veszik meg az emberek”
„Én szoktam korán vásárolni, de ez nem azért van, mert az üzletek kirakják. Régen is korán vettem meg”
- Ilyen és ehhez hasonló hozzászólásokat olvasok erről a neten. Mindenkinek igaza van. Vagy mégse?
Szeretem a karácsonyt. Igazán jó dolog hangolódni, karácsonyi zenék mellett ajándékot csomagolni, vagy a bevásárló listámmal megvenni a diót a bejglihez, kacsát a vacsorához, ünnepkor együtt lenni, közösen szentmisére menni.
Az efféle erőltetett korai marketinggel azonban félő, hogy épp elmúlik, kialszik a várakozás lángja, hiszen már ősszel nekiállunk összevásárolni a szükséges (és sok kevésbé szükséges, de ha már akciós…) termékeket. Pedig decemberben is biztosan lehet kapni majd szaloncukrot és csoki mikulást is. Akkor nem ráér?
Fontos ezt a készülődést akár már októberben elkezdeni, és ha igen, akkor mivel töltjük a hátralévő időt karácsonyig?
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Mire van szüksége az állatmenhelyeknek télen?
Ahogy beköszönt a hideg idő, az állatmenhelyek és állatvédő szervezetek mindennapjai jelentősen megváltoznak. A téli hónapok nemcsak a fagyok és a hó nehezítette logisztikáról szólnak, hanem a gondozott állatok komfortjának és egészségének megőrzéséről is.
Hóban futni: az edzés, ami erősít testet és elmét
Ahogy beköszönt a téli időszak, sok futó inkább elhalasztja az edzést, amikor leesik a hó, és a megszokott útvonal csúszós vagy latyakos lesz. Pedig a hóban futás nemcsak biztonságos módja az állóképesség fejlesztésének, hanem számos előnnyel jár az izmok, az idegrendszer és a mentális állóképesség számára is.
Egy kis figyelmesség, ami közösségeket melegít – szép példa egy kis településről
Van, amikor nem nagy szavakra, hanem apró, őszinte tettekre van szükség. Hőgyészen most pontosan egy ilyen kezdeményezés született: az egyik virágműhely előtt elhelyezett közösségi kabátponttal a település rászoruló családjain szeretnének segíteni.
Hólapátból közösségi élmény – amikor a tél összehozta a szomszédságot
Ritkán gondolunk bele, de néha egy teljesen hétköznapi, sőt kissé nyűgös feladatból lesz a legjobb közösségi program. Így történt ez akkor is, amikor egy vastagabb havazás után nemcsak a járdák, hanem a szomszédok közötti falak is „letakarításra” kerültek. A hólapátolás ugyanis váratlanul közös élménnyé vált, amiből a gyerekek, a szülők és az egész utca csak nyert.