Gond-e, ha sokat felejtett a gyerek nyáron?
- Dátum: 2017.09.10., 15:50
- felejtés, gyerek, játék, játékos tanulás, kapcsolat, lehetőség, matematika, nyár, olvasás, program, számítógép, szülő, tanár, tanulás
Emlékszem, gyerekkoromban Édesanyám kérésére a nyári szünidő utolsó egy hetét mindig az előző évi tananyag ismétlésével kellett töltenem. Habár színtiszta kitűnő voltam, mégsem fűlött a fogam a nyárvégi, egész napos tanuláshoz.
Valószínűleg a tanárok is imádják a hosszú nyári szünetet. Az elhivatottabbak viszont ugyanebben hátrányt is látnak benne. Gondolnak ugyanis arra, hogy a gyerekek mennyit felejtenek egy nyár alatt, így nehezebb őket visszaszoktatni, illetve a tananyagot folytatni.
Mit mond a tudomány? A kutatások szerint a felső középosztály azok gyermekei szerencsésebb helyzetben vannak, mert több lehetőségük van tudásuk fenntartására, így ők kevesebbet felejtenek, mint az alsó osztályba tartozó gyerekek.
Tudományos bizonyítékok támasztják alá azt is, hogy a matematikai tudás jóval inkább megfogyatkozik a nyár folyamán az olvasási készséghez képest. Ezt a legtöbben nem is csodáljuk! :)
Sorolhatnánk még további eredményeket, de inkább nézzük meg, mit ajánlanak a szakemberek! Eszerint három egymáshoz kapcsolódó dolog van, ami szükséges ahhoz, hogy a nebulók a nyárra a tanulás elől való menekülési lehetőségként és az örök felejtés motívumaként tekintsenek. Noha a nyár már eltelt, jövőre még használhatjuk ezeket az információkat, s talán akad olyan közöttük, amik év közben is fontosak lehetnek.
1. Iktassunk be a mindennapjaikba apró tanulási lehetőségeket, gyakorlást, akár olyat is, amiről ők nem is realizálják, hogy valóban tanulnak. A lényeg, hogy játékos elfoglaltságot találjunk nekik, aminek álcája mögé rejtőzik a tudás magunkhoz vételének lehetősége.
2. A hatékony tanuláshoz hozzátartozik az emberi tényező is. Fontos, hogy a gyerek és a szülő, valamint a gyerek és a tanár közötti kapcsolat jó legyen! Ez fogja ösztönözni őt a tanulásra, ettől válhatnak elkötelezetté.
3. Bebizonyították, hogy azok a gyerekek, akik néhány hetes nyári tanulóprogramokon vesznek részt, alig felejtenek a tananyagból.
+1. Az igazság viszont az, hogy a hangsúly a játékos tanuláson van. A gyereknek fontos, hogy ne csak a kötelességet lássa a tudás megszerzésében, ha az élmény is lehet.
A bugyuta számítógépes játékok helyett buzdíthatjuk őket olyanokra, amelyekből játékosan tanulnak. Mutassuk meg nekik, hogy a tanulás nem teher, hanem lehetőség!
Ultrabalaton hatodszor. Ugyanaz a kör és mégis mindig teljesen új és más
Hétvégén ismét elrajtol az UltraBalaton – és bár minden évben ugyanaz a Balaton, valahogy mégis mindig teljesen más élmény vár ránk. Számunkra különösen, hiszen idén már hatodik alkalommal állunk rajthoz, ezúttal kilenc fős csapattal. Egy kicsit rutinosabban, talán tudatosabban, de ugyanazzal az izgatott várakozással, mint legelőször.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.