Apa nélkül felnőni
- Dátum: 2017.08.29., 21:38
- család, csonka család, élet, gyermek, nevelés, szülő, tapasztalat, teljes család
Teljes, szeretettel teli, vidám családban felnőni manapság óriási érték. Már akkor is, ha csak a ’teljes’ szót vesszük figyelembe, olyan sok csonka családban élő gyermeket ismerünk. De mi a helyzet azokkal a családokkal, ahol nem akaratunkkal megegyezően válik a család csonkává, hanem az egyik szülő halálával kényszerülünk egy nehéz szituációba?
Már majdnem 6 éves voltam, amikor Édesapám mindössze fél évnyi betegeskedés után távozott az élők sorából maga után hagyva Édesanyámat és engem, az egy szem lányát, aki akkor még javában óvodába járt. Arról nem fogok írni, mekkora csapás lehetett ez az ő Édesanyjának, akinek egyetlen gyermekeke volt.
Azóta több mint 20 év telt el, de Édesanyám még mindig ugyanúgy emlékszik rá vissza. Személy szerint – valószínűleg valamilyen pszichikai okokból kifolyólag alakíthattam így – alig egy-két képet őrzök róla az emlékeimben. Gyerekként nem szerettem beszélni róla, mert cikinek gondoltam azt, hogy a mi családunk csak kéttagú. Jó néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kérdezni, illetve beszélni merjek róla. Az is csak azután történt meg, hogy felfedeztem, mások is élnek hasonlóan csonka családokban.
Most már bármikor, nyitottan tudok róla nyilatkozni, bár biztos ezer meg ezer gátlás van még bennem ezzel kapcsolatban, amelyek életem során megoldásra várnak.
Nem tudom milyen életünk lett volna, ha Édesapám továbbra is velünk él – alkoholproblémái voltak. Nem tudom, mi lett volna a mi családunk sorsa: boldog élet, válás vagy megrontja az alkohol. Azt tudom, milyen érzés, ha nincs. Tudom, hogy nem tudok tőle megkérdezni semmit, nem tudom egy gyermeket milyen érzések fűzhetnek az apjához, ha jó a vele való kapcsolata. Milyen érzés együtt bolondozni, kirándulni, meghallgatni a katonaságon szerzett tapasztalatait. Milyen az, ha cukkol, ha viccelődik, ha félt mint tinédzsert. Ha megtanít ilyen-olyan műszaki dolgokra, amikhez ért. Ha elvisz a haverjaival horgászni.
Ezeknek az érzéseknek a megélése egy másik világban, életben – ha létezik – vár rám.
Azt tudom, hogy ha tehetném, arra sarkallnám a családokat, hogy szeressék egymást, oldják meg a problémáikat, beszélgessenek, és tartsanak ki egymás mellett! Hagyják egymást élni, támogassák egymást az egyéni célok elérése során is, és ugyanúgy tegyenek a közösekért is! Engedjék gyermekeiket kibontakozni, hallgassák meg őket, hogyan látják a világot, és engedjék nekik, hogy az érzéseiket őszintén megéljék.
Mert nincs nagyobb érték, mint teljes, szerető családban felnőni és élni.
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.
Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány
Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.
Ecetet fújnak a bejárati ajtóra: a hétköznapi házi praktika mögött meglepő hiedelem is állhat
A bejárati ajtó nem csupán arra szolgál, hogy elválassza otthonunkat a külvilágtól. Egyesek szerint különleges jelentősége is van, hiszen ezen keresztül lépünk be a lakásunkba, és itt találkozik a személyes életterünk a külvilág hatásaival. Talán ezért sem meglepő, hogy különféle házi praktikák és hiedelmek kapcsolódnak hozzá. Az egyik interneten terjedő szokás szerint érdemes ecetes vízzel áttörölni vagy bepermetezni a bejárat környékét. De vajon miért teszik ezt, és valóban van értelme a módszernek?
Nem a jóga, hanem az erdő hódít
Van, amikor nem egy edzőterem, nem egy jógamatrac, hanem egyszerűen az erdő jelenti a legjobb kikapcsolódást. A fák között sétálva, a madarak hangját hallgatva és a természet apró részleteire figyelve sokan tapasztalják meg, milyen érzés igazán lelassulni. Az erdőfürdőzés, vagyis a japán eredetű sinrin-joku egyre népszerűbb a világban, és nem véletlenül: a természet közelsége a testi-lelki feltöltődésben is segíthet.