Legyen mindig nyári szünet!
- Dátum: 2017.07.20., 17:05
- barátság, gyerek, gyereknevelés, iskola, magántanuló, nyár, nyári szünet, stressz, szabadidő, tanulás, társasági élet, vizsga
Kis aggodalommal néztem a nyár elé mozaikanyukaként*: milyen lesz, ha itthon lesznek a gyerekek, és egyáltalán nem lesz suli? Feltalálják majd magukat? Vagy nyüsszögnek, hogy unatkoznak? Egymás agyára megyünk? Minden nap főzni kell, és ebédért sztrájkolnak? Közben - legnagyobb meglepetésemre - az történt, hogy a család minden tagjának jobb kedve van, amióta az iskolai stressz nem szerepel az életünkben.
Amiből egyébként kijutott bőven. Izgultunk, hogy milyenek lesznek a lányok jegyei (rájuk fért a javítás), valamint az iskolai közösség miatt is voltak nehézségek. S noha ránk a pozitív hozzáállás, az optimista szemléletmód jellemző, elég sok olyan tényező szerepelt a hétköznapjainkban, aminek nem örültünk. Hátrányosan kivételező tanárok, felesleges dolgozatok, és rosszindulatú iskolatársak... Persze azért nem csak a negatívumok szerepeltek a palettán, de tény, hogy nem volt egyszerű ez a tanév.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora megkönnyebbülés lesz magunk mögött hagyni, és hogy ennyi felszabadult energiánk és örömlehetőségünk lesz a nyár beköszöntével. A lányok sokkal nyugodtabbak és jókedvűek, nem kell órára kelni és feküdni, több a lazaság, a szabadidő még úgy is, hogy mindeközben segítenek a házimunkában. Többet vagyunk együtt, többet látjuk a gyerekeket, és nem csak kutyafuttában. Nem kell jegyekről és tananyagról beszélgetni, nincs izgulás a felelések miatt... Nagyon élvezzük.

Úgyhogy végülis örülnék neki, ha mindig nyári szünet lenne. Vagy legalábbis jóval lazább iskolarendszer. Perpillanat egyikre sincs nagy esély, így elgondolkodtam: milyen jól is teszi az a szülő, akinek magántanuló a gyermeke! (Legalábbis ha a gyermeknek olyan családja van, amely biztosítja számára a megfelelő oktatás, fejlődés és feltöltődés lehetőségét.) Eddig azt hittem, hogy az ilyen csemeték magányosak. Dehát miért is lennének magányosak? Hiszen annyit találkoznak a barátaikkal, más gyerekekkel a nyári szünetben is! Sőt, így éppenséggel jobban lenne idejük kibontakozni és azt csinálni, amit szeretnek: például eljárni sportolni, vagy valamilyen kreatív foglalkozásra, itt pedig bőven lehet barátokat szerezni. Persze az iskolás gyerekek is űzik ezeket a hobbikat, de általában nagyon elfoglaltak - bizonyosan jobban, mint életkorukhoz mérten kellene.
Belegondoltam, hogy milyen lehet felkészülni magántanulóként a vizsgákra, és ez mennyi tanulással, időráfordítással járna. Nehezen hiszem, hogy napi 2 óránál többet tanulni kellene ahhoz a gyermeknek, hogy ezen vizsgákat sikeresen abszolválja. Nos, ennyit pedig most is fordít házi feladatra, sőt még többet is, de ezen felül gyakorta többet van iskolában, mint egy teljes állásban lévő felnőtt.
Nem marad élete a gyereknek, és nem marad élete a családoknak. Nos, mozaikszülőként nem az én kezemben van a döntés a gyermek tanulásával kapcsolatosan. Sőt, általában hagyjuk őket magukat dönteni, hiszen ez a saját életük - mi annyit tehetünk, hogy felnőttként ismertetjük velük a verziók lehetőségeit. Mindenesetre aki azon gondolkodik szeptembertől, hogy gyermeke taníttatását otthon folytatja - nos, én azt mondom, jól teszi, amennyiben biztosítani tudja hozzá a megfelelő feltételeket.
*értsd: férjem gyermekeinek nevelő"anyukája"
„Hygge” – a dánok boldogságának egyik kulcsa
Ahány nép, annyi szokás, legyen az gasztronómia, orvoslás, vagy életfelfogás. A dánok ezutóbbiban kifejezetten jók, de hogyan csinálják?
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században
A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.