Menü

Legyen mindig nyári szünet!

Kis aggodalommal néztem a nyár elé mozaikanyukaként*: milyen lesz, ha itthon lesznek a gyerekek, és egyáltalán nem lesz suli? Feltalálják majd magukat? Vagy nyüsszögnek, hogy unatkoznak? Egymás agyára megyünk? Minden nap főzni kell, és ebédért sztrájkolnak? Közben - legnagyobb meglepetésemre - az történt, hogy a család minden tagjának jobb kedve van, amióta az iskolai stressz nem szerepel az életünkben.

Amiből egyébként kijutott bőven. Izgultunk, hogy milyenek lesznek a lányok jegyei (rájuk fért a javítás), valamint az iskolai közösség miatt is voltak nehézségek. S noha ránk a pozitív hozzáállás, az optimista szemléletmód jellemző, elég sok olyan tényező szerepelt a hétköznapjainkban, aminek nem örültünk. Hátrányosan kivételező tanárok, felesleges dolgozatok, és rosszindulatú iskolatársak... Persze azért nem csak a negatívumok szerepeltek a palettán, de tény, hogy nem volt egyszerű ez a tanév.

Nem gondoltam volna, hogy ekkora megkönnyebbülés lesz magunk mögött hagyni, és hogy ennyi felszabadult energiánk és örömlehetőségünk lesz a nyár beköszöntével. A lányok sokkal nyugodtabbak és jókedvűek, nem kell órára kelni és feküdni, több a lazaság, a szabadidő még úgy is, hogy mindeközben segítenek a házimunkában. Többet vagyunk együtt, többet látjuk a gyerekeket, és nem csak kutyafuttában. Nem kell jegyekről és tananyagról beszélgetni, nincs izgulás a felelések miatt... Nagyon élvezzük.

Úgyhogy végülis örülnék neki, ha mindig nyári szünet lenne. Vagy legalábbis jóval lazább iskolarendszer. Perpillanat egyikre sincs nagy esély, így elgondolkodtam: milyen jól is teszi az a szülő, akinek magántanuló a gyermeke! (Legalábbis ha a gyermeknek olyan családja van, amely biztosítja számára a megfelelő oktatás, fejlődés és feltöltődés lehetőségét.) Eddig azt hittem, hogy az ilyen csemeték magányosak. Dehát miért is lennének magányosak? Hiszen annyit találkoznak a barátaikkal, más gyerekekkel a nyári szünetben is! Sőt, így éppenséggel jobban lenne idejük kibontakozni és azt csinálni, amit szeretnek: például eljárni sportolni, vagy valamilyen kreatív foglalkozásra, itt pedig bőven lehet barátokat szerezni. Persze az iskolás gyerekek is űzik ezeket a hobbikat, de általában nagyon elfoglaltak - bizonyosan jobban, mint életkorukhoz mérten kellene.

Belegondoltam, hogy milyen lehet felkészülni magántanulóként a vizsgákra, és ez mennyi tanulással, időráfordítással járna. Nehezen hiszem, hogy napi 2 óránál többet tanulni kellene ahhoz a gyermeknek, hogy ezen vizsgákat sikeresen abszolválja. Nos, ennyit pedig most is fordít házi feladatra, sőt még többet is, de ezen felül gyakorta többet van iskolában, mint egy teljes állásban lévő felnőtt.

Nem marad élete a gyereknek, és nem marad élete a családoknak. Nos, mozaikszülőként nem az én kezemben van a döntés a gyermek tanulásával kapcsolatosan. Sőt, általában hagyjuk őket magukat dönteni, hiszen ez a saját életük - mi annyit tehetünk, hogy felnőttként ismertetjük velük a verziók lehetőségeit. Mindenesetre aki azon gondolkodik szeptembertől, hogy gyermeke taníttatását otthon folytatja - nos, én azt mondom, jól teszi, amennyiben biztosítani tudja hozzá a megfelelő feltételeket.

*értsd: férjem gyermekeinek nevelő"anyukája"

Miért szednek sótablettát a futók?

Sokan esküsznek rá, mások pedig egyáltalán nem használják. De most akkor kell vagy sem? Mire jó a sótabletta?

A hatékony tanulásról

Mint kiderült, a legtöbb diák főként a könyvei és a jegyzetei újraolvasása útján próbál tanulni; a pszichológusok laborkísérleteinek ill. a diákok körében végzett éles megfigyeléseinek eredményei azonban egyaránt azt mutatják, hogy ez egy nemcsak, hogy nem hatékony tanulási módszer, de borzasztóan rossz hatásfokú tanulási módszer.

A legjobb játék, ami nem játék

Egy totyogót lefoglalni sosem egyszerű. Saját fiaim megfigyeléséből kifolyólag is tudom, hogy amikor megveszem a 15 ezres készségfejlesztő szuperszónikusan hiperszuper játékot, akkor is a citromleves flakonnal játszik órákig, vagy az ajtókitámasztót tologatja, mert az izgalmas.

Terhességi toxémia

A terhességi toxémián (preeclampsia) az anya olyan megbetegedését értjük, amely kizárólag terhesség kapcsán jelentkezhet, a várandósság második felében alakulhat ki. A betegség súlyosbodása akár az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti.

Figyelemzavaros hiperaktivitás gyermekkorban (ADHD)

A figyelemzavaros hiperaktivitás gyermekek milliót érinti a világon, de felnőttkorban is előfordulhat, folytatódhat. Az ADHD része a figyelem fenntartásának zavara, a túlzott aktivitás és az impulzív viselkedés.