Menü

Pozitív megerősítésekre a gyerekeknek is szükségük van

Egy korábbi cikkünkben már írtunk a visszajelzések mindennapok során betöltött fontosságáról. Most azonban ugyanezt a témát a gyermekek oldaláról szeretnénk megközelíteni.

Egyre gyorsabban száguld felénk a nyár. Ebben az időszakban felnőttek és gyerekek egyformán élvezik a napsütést, a jó időt, kezdetben még a viszonylagos hőséget is. A sok kinti móka és játék azonban még jobban felébreszti bennük a kisördögöt, elengedik magukat, átlépik a korlátaikat. Hogyan reagálnak erre a szülők?

Mostanában elég gyakran animátorkodom, hiszen a jó idő számos szabadtéri rendezvény szervezését teszi lehetővé. Ezek a napok a kedvenceim közé tartoznak, hiszen rengeteg, különböző, de ugyanannyira értékes gyerekkel találkozhatok, beszélgethetek velük, nézhetem őket, ahogyan kreatívkodnak, problémákat oldanak meg, és igen, bizony sokszor előfordul, hogy öt felnőttel ülök a gyermekméretű műanyag kisasztaloknál a miniatűr műanyag kisszékeken, ahol együtt színezünk, vágunk, ragasztunk, míg a pindúr-pandúrok valami mással foglalatoskodnak.

Gyakran előfordul azonban, hogy miközben önfeledten játszom a gyerekekkel, hirtelen a következő mondatok tömkelege csapja meg a fülemet:

„El fogsz esni!”
„Peti, ne csináld!”
„Ne menj oda!”
„Ki fogod törni a bokád!”
„Nem szabad így viselkedni!”
„Le fogsz csúszni!”
„Hogy lehetsz ilyen?”
„Ne rosszalkodj!”

Elgondolkodtam rajta, vajon miért erősítjük a gyerekekben mindig a veszélyt? Miért óvjuk őket mindentől? Miért küldünk ennyi negatív visszajelzést feléjük? Illetve, amikor jól viselkednek, azt miért tekintjük természetesnek? Akkor miért nem mondjuk nekik, hogy:

„Laura, ügyes voltál!”
„Büszke vagyok rád!”
„Remekül csináltad!”

Gyakran egy-egy szépen kiszínezett figura után csak annyit hallani a szülők szájából:
„Na, akkor fogjad, és menjünk!”

Kíváncsi lennék, ha egy egész generáció nőne fel úgy, hogy sokkal több pozitív és kevesebb negatív visszajelzést kapnának, milyen hatása lenne az életükre, a szüleik életére, a környezetükre, a társadalomra.

Félreértés ne essék, nem arról beszélek, hogy nem kell nekik megtanítanunk, hogy vigyázzanak, és az életben nem léteznek veszélyforrások. Arra utalok, hogy ne azt neveljük beléjük, hogy mindent arról az oldalról közelítsenek meg, hogy vajon az adott szituációból milyen baj születhet.

A türelem egy nagyon fontos emberi erény, alkalmazzuk a mindennapjaink során! Jó, ha hagyjuk gyermekeinket felfedezni. Mai rohanó világunkban előfordul, hogy türelmünk a kelleténél hamarabb megcsappan, aminek az lesz a következménye, hogy észrevétlenül is megoldjuk a problémákat gyermekeink helyett. Ennek folyománya azonban csak évekkel később lesz tiszta számunkra, amikor alapvető feladatok megoldásával is küszködni fognak. Ezért a korai időszakban neveljük magunkat is egy kis türelemre, később köszönetet mondhatunk majd saját magunknak. :)

A legjobb játék, ami nem játék

Egy totyogót lefoglalni sosem egyszerű. Saját fiaim megfigyeléséből kifolyólag is tudom, hogy amikor megveszem a 15 ezres készségfejlesztő szuperszónikusan hiperszuper játékot, akkor is a citromleves flakonnal játszik órákig, vagy az ajtókitámasztót tologatja, mert az izgalmas.

Terhességi toxémia

A terhességi toxémián (preeclampsia) az anya olyan megbetegedését értjük, amely kizárólag terhesség kapcsán jelentkezhet, a várandósság második felében alakulhat ki. A betegség súlyosbodása akár az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti.

Figyelemzavaros hiperaktivitás gyermekkorban (ADHD)

A figyelemzavaros hiperaktivitás gyermekek milliót érinti a világon, de felnőttkorban is előfordulhat, folytatódhat. Az ADHD része a figyelem fenntartásának zavara, a túlzott aktivitás és az impulzív viselkedés.

Hogyan fejleszt a Lego?

A dán eredetű Lego az egyik legismertebb fejlesztő játék világszerte. Sikerének titka, hogy csak a kreativitás szab határt a megépíthető kombinációknak. Ma már több ismert márkával is szerződésben állnak, ezért már van Csillagok Háborújás vagy Harry Potteres Lego is.

Superfood a hozzátáplálásban

Az úgynevezett „superfood” ételekről már sokat hallottunk, talán magunk is fogyasztjuk őket rendszeresen, a kérdés azonban most az, hogy ezek a táplálékok vajon beilleszthetők a hozzátáplálásba, ha igen, akkor hány hónapos, vagy éves kortól adhatók a gyereknek?