Menü

Ha már vannak elvárásaink, legyenek pozitívak!

Ha pozitív elvárásokkal fordulunk partnerünk felé, pozitív eredményt kapunk. Ha a legrosszabbat várjuk, az fog bekövetkezni. Ezt azi állítást kutatási eredmények támasztják alá. Tehát eszerint olyan eredményhez jutunk, mint amilyet előzetesen várunk. Ez az, amit önbeteljesítő jóslat néven vagy Pygmalion-effektusként ismerünk.

A Pygmalion-effektus erejét először Robert Rosenthal pszichológus ragadta meg. Tanulmányában, melyet általános iskolás gyerekek között végzett, ezzel az egyszerű és hatékony módszerrel növelte a gyerekek teljesítményét. A módszer működhet a munkahelyen, a hadseregben vagy bárhol. Természetesen az emberi kapcsolatok alakítása során is alkalmazhatjuk.

Rosenthal híres tanulmányában a tanárokat oktatta és kérte arra, hogy bizonyos tanulókról gondolják azt, hogy intellektuálisan virágoznak. A gyerekek ezt a „címkét” véletlenszerűen kapták, és a tanév végén ezek a diákok jobb iskolai teljesítményt tudtak felmutatni.

Miért?

Mert tanáraik hittek bennük!

Hogyan?

Későbbi tanulmányok során kimutatták, hogy a tanárok ilyenkor tudat alatt több pozitív figyelmet, visszajelzést és tanulási lehetőséget nyújtanak a kiszemelt diákoknak. Tehát képesek voltak pozitív elvárásaik nonverbális közvetítésére.

Tudjuk-e használni a Pygmalion-effektust, hogy párkapcsolatunkat alakítsuk, javítsuk?

Tudjuk. A kulcs azonban abban rejlik, hogy őszintén hinnünk kell, hogy partnerünk viselkedése pozitív irányt vesz.

Íme egy példa:

Egy férj egy ideje már munkanélküli. Folyamatosan jelentkezik különféle állásokra, de mindenhonnan visszautasítják. A benne hónapok alatt felgyülemlő frusztráció már mindkettejükben (feleségében is) kollektív csalódottsággá alakul. A feleség elhatározza, hogy új stratégiát állít fel, és a pozitív kimenetelre gondol. Minden alkalommal, amikor a férj jelentkezik egy állásra vagy interjúra megy, emlékezteti, hogy mennyire képzett és milyen tehetség, és azt mondja neki: „Sikerülni fog, meg fogod kapni ezt az állást”. A feleség pozitív elvárásai a férj viselkedésének megváltozását eredményezik: magabiztossá válik, és az erőfeszítése kifizetődik. Szinte egyből alkalmazzák.

Természetesen a Pygmalion-effektus a másik oldalról is működik. A negatív elvárások negatív viselkedésmintázatokhoz és kimenetelhez vezetnek.

Próbáljuk ki, és osszuk meg egymással tapasztalatainkat, pozitív elvárásainkat!

Forrás: https://www.psychologytoday.com

A mindfulness ereje a mindennapokban

Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.

A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele

A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.