Menü

Nyugtalan csecsemők - a szülő lelkében a kulcs

Minden kisbabás szülőt foglalkoztat a kérdés, hogy miért sír a csecsemője. Különösen akkor, ha a kicsi gyermek jellemzően nyugtalan alkat, keveset és nehezen alszik, és a sírás gyakori. Hiszen ki szeretné és viselné nyugodtan a gyereksírást? Elindul a találgatás, hogy mi baj lehet, s ha a baba nem éhes, tiszta a pelenkája, ringatják - s a sírás nem szűnik, jön a nyugtalanság és találgatás: mit tehetnénk még? Hát még akkor, ha ez rendszeresen előfordul, és szaporodnak az alvással alig tarkított éjszakák, nem csak a bébi, hanem a kimerült szülők számára is.

A rendszeres és klasszikus magyarázat, hogy a baba hasfájós. Ez persze lehetséges, de vajon honnan tudjuk? Sok szülőt láttam már, akik hiába próbálkoztak a hasfájásokat megszüntető, csökkentő szerekkel hiába. Talán ezért is érdemes mélyre ásni, ha az okokat keressük. Azt ugyanis - tán nem is meglepő módon - könnyen lehet, hogy a szülőnél találjuk meg.

A kisbaba teljes egészében rá van utalva, azaz rá van kapcsolódva szüleire. Sokáig nem is tudja magát gondolatban külön választani tőlük, nincs én-tudata. Ilyen szemléletben természetes, ha minden rezdülésüket megérzi. Főleg azt, ha valami "nincs rendben", és az anya, apa nyugtalansága, az élethelyzet-beli nehézségei, stresszforrásai, vagy a párkapcsolatban, házasságban lévő feszültségek bizony átragadnak a baba hangulatára is. "Az anyatejjel szívta magába"- ismerjük a mondást, s ez bizony nem csak a tudásra, a veleszületett képességekre igaz.

Ha tehát úgy érzékeljük, kisbabánk sírós alkat, és sokat nyugtalan különösebb indok nélkül, akkor érdemes lehet megvizsgálni, hogy mi szülők hogyan érezzük magunkat, milyen a lelkiállapotunk? Van-e bennünk erősebb zaklatottság, feszültség, aggodalom, félelem? Ha igen, akkor próbáljuk feldolgozni, elindulni a megoldás útján magunkban vagy segítséggel, hiszen könnyen lehetséges, hogy ez elhozza a kisbabánk megnyugvását is.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.

6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat

Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.