Nyugtalan csecsemők - a szülő lelkében a kulcs
- Dátum: 2017.05.24., 19:14
- aggodalom, alvás, bébi, bizonytalanság, csecsemő, félelem, gondolat, gondolkodás, gyereknevelés, gyereksírás, gyermekgondozás, házasság, kialvatlanság, kisbaba, lélek, lelki élet, lelkiállapot, megoldás, nehézség, nyugtalanság, párkapcsolat, sírás, stressz, szülő, újszülött
Minden kisbabás szülőt foglalkoztat a kérdés, hogy miért sír a csecsemője. Különösen akkor, ha a kicsi gyermek jellemzően nyugtalan alkat, keveset és nehezen alszik, és a sírás gyakori. Hiszen ki szeretné és viselné nyugodtan a gyereksírást? Elindul a találgatás, hogy mi baj lehet, s ha a baba nem éhes, tiszta a pelenkája, ringatják - s a sírás nem szűnik, jön a nyugtalanság és találgatás: mit tehetnénk még? Hát még akkor, ha ez rendszeresen előfordul, és szaporodnak az alvással alig tarkított éjszakák, nem csak a bébi, hanem a kimerült szülők számára is.
A rendszeres és klasszikus magyarázat, hogy a baba hasfájós. Ez persze lehetséges, de vajon honnan tudjuk? Sok szülőt láttam már, akik hiába próbálkoztak a hasfájásokat megszüntető, csökkentő szerekkel hiába. Talán ezért is érdemes mélyre ásni, ha az okokat keressük. Azt ugyanis - tán nem is meglepő módon - könnyen lehet, hogy a szülőnél találjuk meg.

A kisbaba teljes egészében rá van utalva, azaz rá van kapcsolódva szüleire. Sokáig nem is tudja magát gondolatban külön választani tőlük, nincs én-tudata. Ilyen szemléletben természetes, ha minden rezdülésüket megérzi. Főleg azt, ha valami "nincs rendben", és az anya, apa nyugtalansága, az élethelyzet-beli nehézségei, stresszforrásai, vagy a párkapcsolatban, házasságban lévő feszültségek bizony átragadnak a baba hangulatára is. "Az anyatejjel szívta magába"- ismerjük a mondást, s ez bizony nem csak a tudásra, a veleszületett képességekre igaz.
Ha tehát úgy érzékeljük, kisbabánk sírós alkat, és sokat nyugtalan különösebb indok nélkül, akkor érdemes lehet megvizsgálni, hogy mi szülők hogyan érezzük magunkat, milyen a lelkiállapotunk? Van-e bennünk erősebb zaklatottság, feszültség, aggodalom, félelem? Ha igen, akkor próbáljuk feldolgozni, elindulni a megoldás útján magunkban vagy segítséggel, hiszen könnyen lehetséges, hogy ez elhozza a kisbabánk megnyugvását is.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?