Nyugtalan csecsemők - a szülő lelkében a kulcs

Minden kisbabás szülőt foglalkoztat a kérdés, hogy miért sír a csecsemője. Különösen akkor, ha a kicsi gyermek jellemzően nyugtalan alkat, keveset és nehezen alszik, és a sírás gyakori. Hiszen ki szeretné és viselné nyugodtan a gyereksírást? Elindul a találgatás, hogy mi baj lehet, s ha a baba nem éhes, tiszta a pelenkája, ringatják - s a sírás nem szűnik, jön a nyugtalanság és találgatás: mit tehetnénk még? Hát még akkor, ha ez rendszeresen előfordul, és szaporodnak az alvással alig tarkított éjszakák, nem csak a bébi, hanem a kimerült szülők számára is.

A rendszeres és klasszikus magyarázat, hogy a baba hasfájós. Ez persze lehetséges, de vajon honnan tudjuk? Sok szülőt láttam már, akik hiába próbálkoztak a hasfájásokat megszüntető, csökkentő szerekkel hiába. Talán ezért is érdemes mélyre ásni, ha az okokat keressük. Azt ugyanis - tán nem is meglepő módon - könnyen lehet, hogy a szülőnél találjuk meg.

A kisbaba teljes egészében rá van utalva, azaz rá van kapcsolódva szüleire. Sokáig nem is tudja magát gondolatban külön választani tőlük, nincs én-tudata. Ilyen szemléletben természetes, ha minden rezdülésüket megérzi. Főleg azt, ha valami "nincs rendben", és az anya, apa nyugtalansága, az élethelyzet-beli nehézségei, stresszforrásai, vagy a párkapcsolatban, házasságban lévő feszültségek bizony átragadnak a baba hangulatára is. "Az anyatejjel szívta magába"- ismerjük a mondást, s ez bizony nem csak a tudásra, a veleszületett képességekre igaz.

Ha tehát úgy érzékeljük, kisbabánk sírós alkat, és sokat nyugtalan különösebb indok nélkül, akkor érdemes lehet megvizsgálni, hogy mi szülők hogyan érezzük magunkat, milyen a lelkiállapotunk? Van-e bennünk erősebb zaklatottság, feszültség, aggodalom, félelem? Ha igen, akkor próbáljuk feldolgozni, elindulni a megoldás útján magunkban vagy segítséggel, hiszen könnyen lehetséges, hogy ez elhozza a kisbabánk megnyugvását is.