Nyugtalan csecsemők - a szülő lelkében a kulcs
- Dátum: 2017.05.24., 19:14
- aggodalom, alvás, bébi, bizonytalanság, csecsemő, félelem, gondolat, gondolkodás, gyereknevelés, gyereksírás, gyermekgondozás, házasság, kialvatlanság, kisbaba, lélek, lelki élet, lelkiállapot, megoldás, nehézség, nyugtalanság, párkapcsolat, sírás, stressz, szülő, újszülött
Minden kisbabás szülőt foglalkoztat a kérdés, hogy miért sír a csecsemője. Különösen akkor, ha a kicsi gyermek jellemzően nyugtalan alkat, keveset és nehezen alszik, és a sírás gyakori. Hiszen ki szeretné és viselné nyugodtan a gyereksírást? Elindul a találgatás, hogy mi baj lehet, s ha a baba nem éhes, tiszta a pelenkája, ringatják - s a sírás nem szűnik, jön a nyugtalanság és találgatás: mit tehetnénk még? Hát még akkor, ha ez rendszeresen előfordul, és szaporodnak az alvással alig tarkított éjszakák, nem csak a bébi, hanem a kimerült szülők számára is.
A rendszeres és klasszikus magyarázat, hogy a baba hasfájós. Ez persze lehetséges, de vajon honnan tudjuk? Sok szülőt láttam már, akik hiába próbálkoztak a hasfájásokat megszüntető, csökkentő szerekkel hiába. Talán ezért is érdemes mélyre ásni, ha az okokat keressük. Azt ugyanis - tán nem is meglepő módon - könnyen lehet, hogy a szülőnél találjuk meg.

A kisbaba teljes egészében rá van utalva, azaz rá van kapcsolódva szüleire. Sokáig nem is tudja magát gondolatban külön választani tőlük, nincs én-tudata. Ilyen szemléletben természetes, ha minden rezdülésüket megérzi. Főleg azt, ha valami "nincs rendben", és az anya, apa nyugtalansága, az élethelyzet-beli nehézségei, stresszforrásai, vagy a párkapcsolatban, házasságban lévő feszültségek bizony átragadnak a baba hangulatára is. "Az anyatejjel szívta magába"- ismerjük a mondást, s ez bizony nem csak a tudásra, a veleszületett képességekre igaz.
Ha tehát úgy érzékeljük, kisbabánk sírós alkat, és sokat nyugtalan különösebb indok nélkül, akkor érdemes lehet megvizsgálni, hogy mi szülők hogyan érezzük magunkat, milyen a lelkiállapotunk? Van-e bennünk erősebb zaklatottság, feszültség, aggodalom, félelem? Ha igen, akkor próbáljuk feldolgozni, elindulni a megoldás útján magunkban vagy segítséggel, hiszen könnyen lehetséges, hogy ez elhozza a kisbabánk megnyugvását is.
Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?
A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.
Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?
Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.
A kétszínűség valódi arca
A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.
Amikor a munkahelyed lassan felemészt
A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?