Menü

Önfejlesztés – Egy érettebb világnézet

Az önfejlesztéssel foglalkozó cikksorozatunk első részét a kritikus gondolkodásról itt, a második részét az értelmi fejlődésről pedig itt olvashatod. Most pedig íme, az utolsó harmadik rész következik.

Mit értünk világnézet alatt? Ahhoz, hogy illusztrálni tudjuk, gondoljunk a szeptember 11-ei New York-i terrortámadásra. A társadalom egy része sokkos állapotban gyászolt, a másik része ünnepelt. Évekkel később Osama Bin Laden halála néhányaknak ünnep volt, másoknak gyászt hozott. Egyetlen eseményt teljesen ellentétes módon érzékelhetünk, és mindez csak a világnézetünktől függ: az értékrendünktől, a hitünktől, hogy mit érzünk igaznak vagy hamisnak, jónak vagy rossznak, szépnek vagy visszataszítónak és így tovább. Ez a szellemi-érzelmi irányultság a világnézetünk.

Az értékrendünk és a hitünk nagy részét olyan dolgok alkotják, amelyeket nem vonunk kétségbe, pedig ezek nem is igazolt feltételezések. Passzívan fogadjuk magunkba a hitet magunkkal kapcsolatban, a világról és arról, hogyan működik az élet, és nem vagyunk tisztában azzal, hogy ezeket a megállapításokat hol szedjük magunkra. Ezek a feltételezések normális körülmények között maguktól aligha mozdulnak el valamilyen irányba. Kutatások bizonyítják azonban, hogy ha a tévképzeteinket cáfoló bizonyítékok közül szemezgetünk, hatással lehetünk rájuk. Ezek befolyásolják az élményeinket, a hozzáállásunkat, a viselkedésünket.

Szellemi érdeklődés hiányában összemossuk azt, amit szeretünk azzal, mi igaz és mi jó, és amit nem szeretünk azzal, ami hamis és rossz. Hiszékennyé válunk, elfogadjuk mások véleményét vagy ötleteit érvek és bizonyítékok nélkül. Fanatikus odaadást fejlesztünk ki a saját ötleteink és ideológiáink mellett, megtagadjuk az érv- és bizonyíték alapú kihívásokat. Ellenszenvvel és gyűlölettel fordulunk azok felé, akik az utóbb említett szellemi termékekhez fordulnak. A hitet helyezzük előtérbe az érvek helyett, áldozatul esünk a mágikus gondolkodásnak és a babonáknak, a véletlenekbe is ok-okozati viszonyt látunk. Az elme dominál az értelem felett, és olyan alapokat fektet le, amelyek nem a növekedésünket szolgálják.

El kell kezdenünk azon gondolkodni, hogy az életben semmi sem örök, és ki kell alakítanunk a kérdezést szokását. Ez nemcsak a külső világból érkező információhalmazra vonatkozik. A kérdések feltevése létfontosságú, amikor kritikusan értékeljük gondolataink, vágyaink, érzéseink és cselekedeteink szubjektív világát.

Jó, ha az erőnket saját megfigyelésünkre és érdeklődésünkre fordítjuk: „Miben hiszek, és milyen alapon hiszek ebben? Mit tudok, és honnan tudom?”. Cselekedeteinknél megkérdezhetjük magunktól: „Mit csinálok, és miért csinálom ezt? Mi az értéke az életben, mit alkotok, mit hozok létre ezzel?”. A szubjektív élményeknél tüzetesen megvizsgálhatjuk magunkat: „Mit érzek, mi ennek az oka és következménye, mi az értéke? Mit gondolok, és miért gondolom azt?” Ezen elv következetes gyakorlásával képbe kerülhetünk a saját értékeink, hitrendszerünk mögött rejlő reakciókkal és válaszokkal. Közelebb juthatunk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy „Mi számít igazán az életben?”.

Fel kell ismernünk, hogy a válasz életünk során folyamatosan változni fog, és ezt engedjük is meg neki. Ami egy tinédzsernek a legértékesebb, nem feltétlenül a legértékesebb a tinédzser szüleinek. Az egyetlen helyes válasz a kérdésre az, amihez a saját, független gondolkodásunkon keresztül jutunk hozzá. A szellemi szabadság a gondolkodáshoz, illetve az, hogy a saját értékeinket mi magunk határozhatjuk meg, elengedhetetlen a még érettebb világnézet kialakításának folyamata során. Ez az oktatás célja.

Ahogy Dr. King írta 1947-ben: „Emlékeznünk kell arra, hogy az intelligencia nem elegendő. Intelligencia plusz egyéniség – ez az igaz oktatás célja. A teljes oktatás nemcsak a koncentrálóképesség erejével ruházza fel az embert, de arra érdemes célokkal is, amelyekre megéri koncentrálni. Az átfogó oktatás továbbá átadja nemcsak az élet által felhalmozott tudást, de a társadalmi élet felhalmozott élményvilágát is.”

Forrás: vedantala.org

Az első benyomás pszichológiája

Az első benyomás a társunkkal való első találkozás során, a róla kialakult tudásunkat jelenti, amelyet a fizikai megjelenése, non-verbális, és verbális jelzései határoznak meg. A kognitív reprezentáció, azaz az elmében létrejövő mentális kép egyik formája a másokról alkotott tudás. Az első benyomás a társunkkal való első találkozás során, a róla kialakult tudásunkat jelenti. Külső, látható fizikai és viselkedési jegyeiből gyakran téves következtetéseket vonunk le a személyiségére vonatkozóan. Ezek a jegyek ugyanis általában az adott szituációról, és nem a személyiségről beszélnek.

Mentális Egészség Hónap

A mentális egészség hónap egy jó alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet a mentális egészség fontosságára. Szeretném bemutatni az önsegítés és az „én idő” jelentőségét, illetve azt, hogy oda kell figyelni a minket körülvevő embertársaink mentális jóllétére is.

Az OCD negatív hatásai a magánéletre

Egyszerű meghatározása szerint a kényszerbeteg kénytelen olyasmire gondolni, amire nem akar gondolni, a feszültség oldására kénytelen olyat cselekedni, amit nem akar megtenni. A skizofréniával ellentétben a beteg tökéletesen tisztában van cselekedetei belső eredetével és abszurditásával, nem veszíti el a kapcsolatot a való világgal.

Szuperérzékenység, te mit tudsz róla?

Volt már olyan, hogy zavart egy bizonyos ruhadarab anyaga és nem tudtad elviselni magadon? Vagy esetleg egy film annyira felzaklatott, hogy elsírtad magad? Gondoltál már arra, hogy szuperérzékenység állhat a háttérben?

Az idősödés megélése

Minden életszakasz egy krízis, amely az arra a korra jellemző változási pontok pozitív megélésével magában hordozza az új életszakaszba lépés lehetőségét. A szakirodalom
orvosi értelemben 60-65 éves korra teszi az időskor kezdetét.