Tanulni tudni kell...

Az Európai Unió az élethosszig tartó tanulás fontosságát hangsúlyozza, az pedig ismeretes, hogy a gyerekeknek óriási mennyiségű információt kell elsajátítaniuk az iskolában. Igen ám, csakhogy az alapokra nem tanítják meg őket, legalábbis hazánkban: mégis hogyan kell tanulni? Mik a legjobb, legpraktikusabb módszerek? Ha nem ismerjük meg a megfelelő eszközöket, technikákat, akkor még felnőtt korban is nehézségekkel küszködhetünk, ha visszaülünk az iskolapadba, például egy továbbképzés alkalmával.

A felmérések szerint a legtöbb gyerek magol, merthogy nem ismer másfajta tanulási módszert. Ennek mértéke diákfüggő - van, aki mindeközben nagyjából megérti és tudja értelmezni a tananyagot, ami természetesen sokat segít, de vannak olyanok is, akik szinte szó szerint biflázzák be a feladott leckét. Mi ezzel a baj? Egyrészt nem hatékony, másrészt ily módon nem lehet felfedezni az összefüggéseket, és nem maradnak meg tartósan az információk. Pedig ugyebár nem az lenne az iskola lényege, hogy kijárjuk és jegyeket kapjunk, hanem hogy információkkal gazdagojunk - lehetőleg tartósan.

Ennek ellenére a hazai állampolgárok nagyobb része csúfosan szerepel a műveltségi- és intelligenciateszteken, továbbá a diákok is a PISA teszten, pedig itt jóval nagyobb a tananyag, mint más országokban. Vagy éppen ez a gond...? Részben igen. Sok a felesleges információ, de azokat nem logikusan, rendszerezetten, a diákok számára érthetően adják le. Célszerű és alapvető lenne például, ha történelemből és irodalomból egyszerre tanulnák az adott korszakokat a gyerekek, és egymásra hivatkoznának az ismeretek.

Manapság már vannak olyan képzések, ahol megtanítják tanulni a gyerekeket - igaz, nem olcsóak ezek a foglalkozások. Pedig nem olyan nagy ördöngősség, amit ott elsajátítanak, de mégis mi az? Megtanítják a csemetéknek, hogy a tananyagot saját maguknak fel kell dolgozniuk. Nem azt a vázlatot kell használni a tanuláshoz, amit a tanár elkészít vagy lediktál, nem mindössze a könyvben aláhúzott részeket kell tanulni és felmondani, hanem az anyagot olvasás után a "saját képünkre kell szabni". Íme néhány ötlet, ha szeretnénk tanulni a gyermekünkkel, vagy szeretnénk őt segíteni, hogyan tanuljon hatékonyabban!

Az értelmezés fontossága

Első olvasásra ne a lényeget húzzuk alá, hanem ceruzával jelöljük azokat a dolgokat, amiket nem értünk, amik nem világosak a számunkra, és kutassuk ki. Hasonló ez, mint a szótárazás a nyelvórán. Sokszor ugyanis a gyerek pont úgy érzi magát, mint amikor egy olyan nyelvű szöveget olvasunk, amit csak félig beszélünk. A tananyagban sok nekik az idegen, ismeretlen szó vagy kifejezés. Ha ezeket sikerül felfedezni és megérteni, az már "félsiker".

Vizuális vázlat

Ahogy fent is említettük, készítsünk saját vázlatot, aminek egyáltalán nem kell hasonlítania az iskolaira! A saját szempontjainkkal dolgozzunk. Fontos, hogy legyen minél színesebb, legyen tele kapcsolódó jelekkel, rajzokkal, ezek ugyanis az Agykontrollból ismert memóriafogasként működnek: a vizuális, képi memóriánk általában jobban működik (ezért van, hogy akár azt is fel tudjuk idézni, hogyan néz ki az az oldal, ahol a kért információ van, mégsem tudjuk a helyes választ). Ha összekapcsoljuk a képet, a színeket az információkkal, akkor sokkal jobb eredményt érhetünk el. A vázlat tartalmazhat táblázatokat, képeket, tehát bármit, amit mi társítani tudunk a tanulnivalóhoz!

Lépésenként előre

Alkalmazzuk a mindig csak egy lépés technikát: sokszor ijesztő a tananyag mennyisége, így bontsuk azt általunk logikusnak tartott részekre, és mindig a következő rész megtanulásával és feldolgozásával foglalkozzunk, ne pedig az egésszel. Gyakori hiba ugyanis, hogy egyszerre akarunk befogadni nagy mennyiségű tananyagot - de emiatt egyiket sem tudjuk igazán. Jobb módszer, hogy amit tudunk, azt tanuljuk meg lelkiismeretesen. Ráadásul ha a sok tananyagra egyszerre fókuszálunk, az ijedelmet okozhat, és fokozhatja a stresszérzést, ami mindenképpen gátolja az információk befogadását. Így is megtanulhatjuk az egész tananyagot, de részenként, fokozatosan foglalkozunk vele.

Post it - cetlik a lakásban

Ha tudjuk, hogy vannak olyan szavak, kifejezések, évszámok, amiket különösen nehezen jegyzünk meg, azt írjuk fel egy papírra, és tűzzük ki olyan helyre, ahol mindig megakad rajta a szemünk! Például a villanykapcsolóra, vagy a falra.

A képzeletünk szárnyán

Sok embert gátolnak az eredményes tanulásban és a tananyag visszaadásában a félelmei és az aggodalmai. Óriási falakat bonthatunk le azzal, ha csak ezeket felszámoljuk! Képzeljük el, hogy a dolgozat sikerül, hogy mindent tudunk, amit csak a tanár kérdez, és eredményes volt a tanulási folyamat! Ehhez kapcsolhatunk valamilyen "szerencsetárgyat" is, például egy követ. Segít, ha a tanulással kapcsolatos pozitív üzenetekkel vesszük körbe magunkat, például:
"Képes vagyok rá!"
"Mindent tudok, amire szükségem van"
"Jó tanuló vagyok"
"A dolgozataim és a feleleteim jól sikerülnek".

Koncentráció!

Gyakori társadalmi probléma, hogy számítógéppel, okostelefonnal körülöttünk próbálunk tanulni. Persze hasznos az internet, amikor a tananyag értelmezésénél, feldolgozásánál tartunk, de ezt követően mindenképpen zárjuk ki! Jelentősen gátolja ugyanis a koncentrációt. Ha a megtanult dolgok be sem tudnak épülni, de máris elviszi a gondolatainkat a technika és a közösségi média, akkor azzal rontjuk az esélyeinket. Egy időre tegyük félre az okos eszközeinket, és esetleg csak akkor vegyük elő újra, ha már készen vagyunk, vagy ha éppen pihenőt tartunk.