Menü

Minden nap egy üres lap

Ismered az üres lap technikát? Előszeretettel használják személyiségfejlesztő céllal. A lényege egyszerű, s a cikk elolvasásával te is elsajátíthatod és használhatod. Mondjuk mától, hiszen a mai nap is egy üres lap, amit bármikor teleírhatsz...

Az üres lap, azaz a tabula rasa fogalmát először filozófiai gondolkodók használták átvitt értelemben. A lényege az, hogy teljesen üres lapként jövünk a világra, és minden a szocializáció, a környezetünk, a megtapasztalt élményeink alakítanak ki rajtunk. Noha ilyen végletekig menően ez nem igaz, amint azt számos kutatás is bebizonyította, az tény, hogy a külső formáló erőket nem érdemes alábecsülnünk. A lélekkel foglalkozó személyiségfejlesztő szakemberek elsősorban önnevelési és önfejlesztési technikaként használják az üres lap módszert.

Az elméleti lényege mindössze annyi, hogy minden nap egy teljesen új esélyt kapunk. Azaz minden nap egy üres lap, amit úgy írhatunk-rajzolhatunk tele, ahogy rajtunk múlik. S noha elméletileg vannak kötelezettségeink, azért a legtöbbel kapcsolatosan nem nyomnak fegyvert a fejünkhöz, hogy azokat teljesítsük, csupán saját döntésünkből, szabad akaratunkból, etikai normáinkból fakadóan cselekszünk meghatározott módokon.

Ha ilyen módon gondolkodunk, az növeli a sorsunk, életünk alakulása iránti felelősségvállalásunkat, ugyanis tudatosodik bennünk, hogy nem külső erők áldozatai vagyunk, hanem kezünkben az irányítás - vagyis a ceruza, hogy mi kerül arra a bizonyos lapra.

Ténylegesen használhatunk egy sima lapú füzetet, amibe minden nap felírhatjuk a céljainkat, álmainkat, napi terveinket. Természetesen rajzolhatunk is bele, képeket ragaszthatunk... Talán egyszerűnek hangzik, de ha tisztában vagyunk vele, hogy a tervezés, újratervezés a mi felelősségünk, és azokra a dolgokra koncentrálunk, amit szeretnénk elérni és amit megtehetünk, nem pedig arra, amitől szenvedünk és ami nem tetszik, az döbbenetes változásokat képes hozni az életünkbe.

Mindez nem azt jelenti, hogy homokba kell dugni a fejünket a nehézségeinkkel kapcsolatosan, de a felelősség felvállalásával egyetemben határozhatunk arról, hogy megpróbáljuk a problémákat megoldani, és elengedni a rossz emlékeket. Természetesen léteznek ezzel kapcsolatos módszerek. De ebben is segít, ha tudjuk, hogy kezünkben a lehetőség, és lélekben bármikor visszatérhetünk a "semmi, üres" állapotába, amikor az a bizonyos lap tiszta volt, ez pedig nagy megkönnyebbülést jelenthet.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.