Menü

Minden nap egy üres lap

Ismered az üres lap technikát? Előszeretettel használják személyiségfejlesztő céllal. A lényege egyszerű, s a cikk elolvasásával te is elsajátíthatod és használhatod. Mondjuk mától, hiszen a mai nap is egy üres lap, amit bármikor teleírhatsz...

Az üres lap, azaz a tabula rasa fogalmát először filozófiai gondolkodók használták átvitt értelemben. A lényege az, hogy teljesen üres lapként jövünk a világra, és minden a szocializáció, a környezetünk, a megtapasztalt élményeink alakítanak ki rajtunk. Noha ilyen végletekig menően ez nem igaz, amint azt számos kutatás is bebizonyította, az tény, hogy a külső formáló erőket nem érdemes alábecsülnünk. A lélekkel foglalkozó személyiségfejlesztő szakemberek elsősorban önnevelési és önfejlesztési technikaként használják az üres lap módszert.

Az elméleti lényege mindössze annyi, hogy minden nap egy teljesen új esélyt kapunk. Azaz minden nap egy üres lap, amit úgy írhatunk-rajzolhatunk tele, ahogy rajtunk múlik. S noha elméletileg vannak kötelezettségeink, azért a legtöbbel kapcsolatosan nem nyomnak fegyvert a fejünkhöz, hogy azokat teljesítsük, csupán saját döntésünkből, szabad akaratunkból, etikai normáinkból fakadóan cselekszünk meghatározott módokon.

Ha ilyen módon gondolkodunk, az növeli a sorsunk, életünk alakulása iránti felelősségvállalásunkat, ugyanis tudatosodik bennünk, hogy nem külső erők áldozatai vagyunk, hanem kezünkben az irányítás - vagyis a ceruza, hogy mi kerül arra a bizonyos lapra.

Ténylegesen használhatunk egy sima lapú füzetet, amibe minden nap felírhatjuk a céljainkat, álmainkat, napi terveinket. Természetesen rajzolhatunk is bele, képeket ragaszthatunk... Talán egyszerűnek hangzik, de ha tisztában vagyunk vele, hogy a tervezés, újratervezés a mi felelősségünk, és azokra a dolgokra koncentrálunk, amit szeretnénk elérni és amit megtehetünk, nem pedig arra, amitől szenvedünk és ami nem tetszik, az döbbenetes változásokat képes hozni az életünkbe.

Mindez nem azt jelenti, hogy homokba kell dugni a fejünket a nehézségeinkkel kapcsolatosan, de a felelősség felvállalásával egyetemben határozhatunk arról, hogy megpróbáljuk a problémákat megoldani, és elengedni a rossz emlékeket. Természetesen léteznek ezzel kapcsolatos módszerek. De ebben is segít, ha tudjuk, hogy kezünkben a lehetőség, és lélekben bármikor visszatérhetünk a "semmi, üres" állapotába, amikor az a bizonyos lap tiszta volt, ez pedig nagy megkönnyebbülést jelenthet.

A mindfulness ereje a mindennapokban

Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.

A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele

A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.