Öregek kontra fiatalok
Az öregség a kiteljesedés, a bölcsesség vagy a hanyatlás időszaka? Mindegyik leegyszerűsítő és sztereotip kép az időskorról. Ráadásul az öregedés fogalma sajnos ma leginkább a pejoratív asszociációt indítja el a fejekben, és számos előítélet is kapcsolódik hozzá. A társadalom szembeállítja a fiatalságot az öregedés dimenziójával, végletes tartalmakkal különíti el ezeket a kategóriákat, majd ez alapján ítél, és megbélyegez.
Egyre több idősotthon létesül, hiszen a család már nem tudja (nem akarja) felvállalni az idősebb családtagok gondozását. Az öregedés fogalmának pejoratív eltolódását leginkább azzal magyarázzák, hogy a nukleáris családok korszakában, a felgyorsult, modern világban már nincs „funkciója” az idősebb korosztálynak. De ez a magyarázat, némi igazságtartalma ellenére, nagyon leegyszerűsítő következtetés.
Az ezzel a témával foglalkozó szakemberek szerint az időskorhoz és az öregséghez, öregedéshez kapcsolódó negatív asszociációk mögött valójában a haláltól való félelem áll. Ez annál is inkább így van, mert a gyász-rítusaink kiüresedtek, nem tudunk mit kezdeni az elmúlás gondolatával, nem tudunk elengedni. Ezért ezeket a gondolatokat illegalitásba száműzzük, nem beszélünk róluk, nem tudjuk összeegyeztetni az élettel, holott annak természetes részei. Egy idősebb ember (öregember) látványa azonban mindig előhozza, szembesít minket ezekkel az érzéseinkkel, szorongásainkkal, félelmeinkkel.
Hogy ki számít fiatalnak és öregnek, rendkívül szubjektív kérdés, ráadásul az életkor semmit nem mond el egy emberről. A fiatalságot és az öregséget hajlamosak vagyunk radikálisan elválasztani egymástól, majd ez alapján kategorizálunk, sokszor megbélyegző és kirekesztő módon. A fiatalság és az öregség nem jó vagy rossz, valójában nem is elhatárolható, hiszen születésünktől fogva öregszünk. Ez egy nagy folyamat, méghozzá a változás folyamata, melyet görcsösen akarunk megragadni, és kategorizálni. A társadalom azt sugallja, két életünk van: egy fiatal és egy öreg. A lehetőségek tárháza az előbbi, az utóbbi meg minden, ami hanyatlás. Nem csoda, ha ezért a legtöbb ember ma már görcsösen küzd az öregedés ellen, vagyis saját élete ellen, az ellen, hogy változzon.
Persze tehetünk ellene, hogy ne így legyen. Gyermekeink nevelésekor figyelhetünk arra, hogy ne az életkor alapján történő kategorizálás, sztereotipizálás vezérelejen minket emberek és önmagunk megítélésében. És bár nem könnyű, próbáljuk meg önmagunkat, a saját életünket e kategóriák és előítéletek felé helyezve értékelni. Életútról érdemes beszélni, nem életkorról, hiszen ráadásul azt, hogy ki milyen idős, azt az életkoron kívül számtalan más is meghatározza (pszichés állapot, lelki állapot, fizikai állapot). És sokszor tapasztalhatjuk azt is, hogy a belső értékelés eltér a külső szempontok alapján történő besorolástól. Vagyis, hogy a társadalom kit tekint öregnek, az egészen eltérhet attól, hogy az egyes egyének mennyire érzik magukat idősnek, vagy hogyan érzik magukat egyáltalán.
Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?
Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.
Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!
Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.
Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?
A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.
„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?
Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.
Hogyan győzd le a vasárnapi szorongást?
Sokan már hétvégén azt érzik, hogy összeszorul a gyomruk a közelgő hétfő miatt. Ilyenkor ez az időszak nem az energiagyűjtésről, hanem az aggódásról szól. Pedig néhány egyszerű szemléletváltással és apró szokással könnyebbé tehetjük a hét lezárását, ezáltal a kezdete sem tűnik olyan ijesztőnek és lehangolónak. A pihenőnap akkor lesz teljes, ha megtanuljuk a benne rejlő lehetőségeket kihasználni.