Szabad-e veszekedni a gyerekek előtt?
- Dátum: 2016.10.13., 17:01
- gyerekek, gyereknevelés, játszma, kommunikáció, konfliktus, párkapcsolat, veszekedés, vita
Köztudott, hogy a gyerekek számára nem az az elsődleges, hogy mit mondunk, hanem hogy hogyan cselekszünk. A konfliktusok mindig feszültséggel teli környezetet teremtenek, ezt a gyerekek mindenképpen megérzik, titkolni tehát nem érdemes. Hogy mennyire káros ez a gyerekekre nézve, az attól függ, hogy a veszekedések mögött nézeteltérésből fakadó konfliktusok vagy pedig káros játszma-folyamatok húzódnak.
A játszmák nem teszik láthatóvá az igazi problémákat, mert az általánosítások, a másik minősítése és a visszatámadás nem árul el semmit az egyéni igényekről, nem ad kapaszkodót a megoldáshoz, és ellehetetleníti a kommunikációt.
Ezzel szemben a konfliktusok arról szólnak, hogy bár két ember szereti egymást, elkerülhetetlen, hogy nézeteltérések alakuljanak ki, melyek vitákká is fajulhatnak. Fontos, hogy kifejezzük az egyéni igényeinket, miközben a másik szükségleteit sem nyomjuk el. Nem az a lényeg, hogy a másik azt tegye, amit én akarok, hanem hogy mindkét fél igényei kielégüljenek.

A viták, veszekedések nyilván feszültséget szülnek a gyerekekben is, de ha a megoldás, megértés nem marad el, akkor ez hosszútávon pozitívan hat a gyerekek fejlődésére. Ellenkező esetben, amikor a gyerekek a szülők között zajló feloldhatatlan játszmák állandó szemtanúi, kifejezetten negatív hatásról beszélhetünk: romlik az iskolai teljesítmény, nehézkes lesz a koncentráció és így tovább.
A másik fél becsmérlése, az áldozatszerep, az általánosítás mind-mind olyan zsákutca egy párkapcsolati kommunikációban, mely ellenséges, feszültségekkel teli légkört teremt, miközben a valódi igények rejtve maradnak.
Egy egészséges párkapcsolatnak természetes része a konfliktus, időnként igenis lehetünk dühösek a másikra és ezeket ki is fejezhetjük. Ha a kiindulópont a másik szeretete és tisztelete, akkor a viták erősítik a párkapcsolatot, és közelebb visznek a teljesebb, boldogabb mindennapokhoz.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.