Kire bízom a gyerekem?
Gyakori téma manapság a „járjon a gyerek bölcsibe, vagy sem” kérdés. Bőven akad előnye és hátránya is a bölcsődei nevelésnek, és persze az sem mindegy, milyen korban kerül a gyerek az intézményes nevelési rendszerbe.
Szerencsére ma már olyan szempontok is előtérbe kerültek, hogy nem csak általános hatásokat, érveket érdemes átgondolni, hanem egyéni, tehát családi és anyai motivációkat is fontos mérlegelni. Nem önmagában jó vagy rossz, ha gyermekünket bölcsődébe visszük, hanem például függ az anya személyiségétől. Hiába maradunk otthon gyermekünkkel 2-3 évet, ha közben frusztráltak és elégedetlenek vagyunk. De ha úgy tudunk teljes értékű szülőként működni, hogy a lehető legtovább otthon maradunk gyerekünkkel, akkor az is teljesen rendben van. Közelebb is jutottunk ahhoz, hogy mi alapján döntsünk (ha egyáltalán dönthetünk) azzal kapcsolatban, hogy menjen a gyerek bölcsibe, avagy sem.
A probléma ott kezdődik, hogy amikor meghozzuk a döntést, hogy "igen, másra bízzuk gyermekünket", intézményben gondolkodunk, nem látjuk mögötte a konkrét személyt, gondozót, aki gyakorlatilag egy az egyben meghatározza majd bölcsődei tapasztalatunkat.
Persze magánbölcsődében ez jobban kontrollálható talán, de állami bölcsődékben a szülő kiszolgáltatottá válik. Annak, hogy a szülő nyugodtan végezze a munkáját, elengedhetetlen feltétele, hogy gyermekét jó kezekben tudja. Na már most elég e, ha a „jó kezek” pusztán azt jelenti, hogy fizikailag nem éri bántódás, és mint egy csomagot megőrzik gyermekünket, amíg érte nem megyünk? Talán igen, talán nem. Végül is az nem rossz, ha a gyerek határait tágítják, ha önállósodik, ha úgymond közösségben is szocializálódik, és ehhez nem kell feltétlen több, minthogy eközben felügyeljenek rá. Más szempontból ahhoz, hogy a gyerek jól érezze magát, fejlődjön és kibontakozzon fontos, hogy az anya távollétében is legyen, akihez kötődhet, akihez érzelmi kapcsolat fűzi.
A lényeg, hogy szülőként észrevegyük, nem csak megfelelő nevelési intézményekben kell gondolkodnunk, hanem a gondozó nénik, óvónénik és később a tanárnénik tényleges személye az igazán fontos. Próbáljunk meg tenni annak érdekében, hogy őket megismerjük és ha úgy érezzük, nem jó kezekben van gyermekünk, tegyünk ellene.
Kollégiumi élet – az első nagy lépés az önállóság felé
Egy szülő életében vannak pillanatok, amelyek egyszerre töltenek el büszkeséggel és meghatottsággal. Ilyen, amikor a gyerek kirepül a családi fészekből – akár csak hét közben – és beköltözik a kollégiumba. Ez a lépés nemcsak a gyermek, hanem az egész család életében mérföldkő.
Iskolába készül az óvodás – kis lépés a gyereknek, nagy lépés az egész családnak
Az iskolakezdés nemcsak tanulást, hanem barátkozást és rengeteg új élményt is hoz. Ha a gyerek érzi, hogy otthon támogatják és mellette állnak, könnyebben veszi majd az akadályokat, és örömmel indul minden reggel az iskolába.
Ne hagyd az utolsó hétre! – Iskolakezdési teendők időben
Az iskolakezdés nemcsak a tanévkezdés időpontját jelzi, hanem egy egész sor előkészületet is, amelyek mindegyike fontos a zökkenőmentes visszatéréshez. Akár szülő, akár diák, akár pedagógus a kedves Olvasó, van néhány kulcsfontosságú feladat, amit érdemes időben elintézni. Összegyűjtöttük a legfontosabb teendőket!
Túlélők a frontvonalon: amikor a szülők visszaszámolnak az iskolakezdésig
A nyár a gyerekeknek a szabadságról, a fagylaltról és a késő estig tartó játékokról szól – a szülőknek és nagyszülőknek viszont gyakran inkább egy maratoni túlélőtúrára hasonlít. Bár imádjuk a gyerekeinket és a nagyszülők is az unokákat meg a közös programokat, augusztus végére sok családban felhangzik a jól ismert mondat: „Mikor kezdődik már a suli?”
Kutyák, akik bírják a gyerekzsivajt (és még élvezik is)
A kutyatartás rengeteg örömet hozhat egy család életébe – különösen akkor, ha kisgyerekek is vannak. A megfelelő kutyafajta kiválasztása azonban kulcsfontosságú: fontos, hogy a négylábú barát türelmes, játékos, tanítható és családbarát legyen. Íme a legjobb kutyafajták, amelyek kiválóan illenek kisgyermekes családokba.