Mennyit cukrot engedjünk a gyereknek?
A legújabb amerikai ajánlás szerint a 2 és 18 év közötti gyerekeknek napi 6 teáskanál hozzáadott cukornál nem kellene többet fogyasztaniuk. Ez nagyjából 100 kalóriának vagy 25 gramm cukornak felel meg.
A gyerekkori nagy mennyiségű cukorfogyasztás növeli az elhízás, inzulinrezisztencia, májbetegségek és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulási kockázatát. Az új ajánlás szerkesztői abban reménykednek, hogy ez segíteni fog a szülőknek a gyermekük felelősségteljes gondozásában. A legtöbb szülőnek mindig nagy problémát jelent, hogy eldöntsék, mekkora cukorfogyasztást engedjenek meg a gyermekeiknek. Ez az ajánlás ebben segíthet.
A téma kutatása során több mint 100 tanulmányt és más forrásokból származó cukorfogyasztással kapcsolatos adatokat is elemeztek. Az analizálás során kiderült, hogy a gyermekek átlagosan több mint 25 gramm hozzáadott cukrot fogyasztanak naponta. Az ajánlás szerint ez a cukormennyiség a napi bevihető kalóriáknak kevesebb, mint 10%-át teszi ki.
Fontos megértenünk, hogy a hozzáadott cukor is számít. Ebbe beleszámít például a fruktóz vagy a méz, amelyet ételek és italok készítéséhez használunk, amit külön hozzáteszünk az ételhez vagy az italainkhoz. Néhány étel, amely hozzáadott cukrot tartalmaz: üdítőitalok, cukorkák, kekszek, sütemények, jégkrémek és tészták. Egy friss, teljes kiőrlésű sajttal töltött bagett nem tartalmaz hozzáadott cukrot, ezzel ellentétben egy gyorsfagyasztott fánk 25 grammnyi hozzáadott cukortartalommal rendelkezik. Egy tál müzli az összetételétől függően 1-12 grammnyit tartalmaz. Egy alacsony cukortartalmú, teljes kiőrlésű, egészséges reggeli egy kis gyümölccsel és egy pohár zsírszegény tejjel (ez el is hagyható, hiszen manapság felröppentek a tejjel kapcsolatos negatív hírek is) körülbelül 1 grammnyit tartalmaz ebből a cukorból.
Sajnos a cukor a gyerekek számára olyan, mint az alkohol sok felnőtt számára. Aktiválja az agy jutalmazó központját, és arra sarkall, hogy még többet és többet fogyasszunk belőle. Ez az új tudományos cikk – ahogy sok amerikai polgárt is rádöbbentett – minket is rávilágíthat arra, hogy a gyermekeink milyen sok cukrot fogyasztanak, így egyfajta „AHA élményként” élhetjük meg szülőként ezt a megközelítést. Ez segíteni fog abban, hogy a gyermekeinknek ne engedjünk meg olyan nagymértékű cukorfogyasztást, mint amilyet esetleg mi annak idején megengedhettünk magunknak, hiszen tudván, hogy szoros összefüggés van a cukorfogyasztás és a szívbetegségek kialakulási kockázata között, még inkább óvni szeretnénk őket.
Forrás: edition.cnn.com
Homoktövis – a természet egyik leggazdagabb vitaminforrása
A homoktövis (Hippophae rhamnoides) az egyik legismertebb gyógynövény, amelyet évszázadok óta alkalmaznak egészségmegőrző célokra. Élénk narancssárga bogyói rendkívül gazdagok vitaminokban, antioxidánsokban és bioaktív vegyületekben, ezért sokan „szuperélelmiszerként” emlegetik.
Zónás takarítás, egy trükk, amivel könnyebb rendben tartani az otthonunkat
Mennyien küzdünk azzal, hogy próbáljuk életterünket rendezetten és tisztán tartani, de nem mindig sikerül? Íme, egy tipp, hogy könnyebb legyen.
Feng shui a hálószobában – így alakíthatunk ki nyugodt és harmonikus pihenőteret
Megannyi elv szerint rendezhetjük be hálószobánkat, hogy a pihenés és kikapcsolódás helye legyen, nézzük, mit mond a feng shui erről.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?