Holnapután suli - ünnepelnek a szülők?
- Dátum: 2016.08.30., 10:56
- gyerek, iskola, iskolakezdés, lelkiismeret, lelkiismeret-furdalás, szülő, tanév, tanulás
Két nap múlva kezdődik az iskola, kevés gyerek boldog ettől a ténytől, inkább bánatosan pergetik a nyári szünet legutolsó napjait, és jobb esetben is a barátokkal való találkozás miatt várják a tanévkezdést. Na de nem így a szülők, akik viszont örülnek, hogy megkezdődik a tanítás - lehetséges ez? Milyen dolog, hogy az anyukák és apukák várják az iskolakezdést...? A helyzet az, hogy teljesen természetes.
Vannak szülők, akik fájó szívvel engedik vissza gyermeküket az iskolapadba. Talán mert klassz nyarat töltöttek együtt, talán mert a szülő lelkiismeretes, és a sulikezdéssel együtt neki is több feladata akad, mondjuk uzsonnát készíteni, korábban kelni, kikérdezni a leckét, vagy bepakolni a gyermek táskáját. Az anyukák és apukák másik csoportja viszont őszintén bevallja, nem is olyan nagy baj, hogy indul a tanév. Talán gonoszak lennének, vagy nem szeretik a gyermekeiket? Erről szó sincs.
Csupán annyi a felállás, hogy a nyári szünet felborítja az év rendes ügymenetét, és nehezebb dolgozni, vagy akár ügyet intézni, amikor otthon vannak a gyerekek. A felügyeletükről, ellátásukról gondoskodni kell - s noha ezt mindenki tudta, amikor gyermeket vállalt, munka, vagy esetleg egy-több kisebb korú csemete mellett ez nem is olyan egyszerű. Sok függ persze a gyermek természetétől és neveltetésétől, például hogy mennyire tudja elfoglalni, lekötni magát - az unatkozó nebulók ideje jobban lekötött a tanév során.
Ha éppen mi is abba a csoportba tartozunk, akik nem bánják, hogy a gyermek újabb osztályba lép és megkezdődik számára az oktatás, ne legyen lelkiismeret-furdalásunk! Természetes lehet, ha így érzünk, amennyiben számunkra ily módon könnyebbek a mindennapok. Semmi természetellenes nincs ebben - ahogy abban a helyzetben sem, ha az anyának, apának esetleg könnyebbséget jelent, amikor a kicsi bekerül óvodába vagy bölcsődébe. Nyilvánvalóan ilyenkor fáj az elengedés, de emellett több saját idővel rendelkezünk. Normális dolog azt érezni, hogy szükségünk van az énidőre.
Ahelyett, hogy magunkat ostoroznánk érzéseink miatt, inkább törekedjünk arra, hogy a gyermek által délután, valamint hétvégén otthon töltött idő minőségi legyen. Könnyen lehetséges, hogy ez jobban megy, amikor kevésbé vagyunk leterheltek a gyerekünk által. Segítsük lelkileg és gyakorlatilag is, amiben csak lehet a tanév során - ha úgy érezzük, ebben megtesszük, amit tudunk, akkor nincs okunk aggodalomra.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.
Amikor a gyerek felvételizik, de a szülő sem tud aludni
Este van. A gyerek már lefeküdt, de a szülő még mindig a felvételi tájékoztatót böngészi. Melyik iskola legyen az első? Hány pont kellhet? Mi történik, ha nem sikerül olyan jól a matematika? Vajon jó döntés lenne a gimnázium, vagy inkább egy technikum? És a legnagyobb kérdés: mi lesz, ha nem veszik fel?