Holnapután suli - ünnepelnek a szülők?

Két nap múlva kezdődik az iskola, kevés gyerek boldog ettől a ténytől, inkább bánatosan pergetik a nyári szünet legutolsó napjait, és jobb esetben is a barátokkal való találkozás miatt várják a tanévkezdést. Na de nem így a szülők, akik viszont örülnek, hogy megkezdődik a tanítás - lehetséges ez? Milyen dolog, hogy az anyukák és apukák várják az iskolakezdést...? A helyzet az, hogy teljesen természetes.

Vannak szülők, akik fájó szívvel engedik vissza gyermeküket az iskolapadba. Talán mert klassz nyarat töltöttek együtt, talán mert a szülő lelkiismeretes, és a sulikezdéssel együtt neki is több feladata akad, mondjuk uzsonnát készíteni, korábban kelni, kikérdezni a leckét, vagy bepakolni a gyermek táskáját. Az anyukák és apukák másik csoportja viszont őszintén bevallja, nem is olyan nagy baj, hogy indul a tanév. Talán gonoszak lennének, vagy nem szeretik a gyermekeiket? Erről szó sincs.

Csupán annyi a felállás, hogy a nyári szünet felborítja az év rendes ügymenetét, és nehezebb dolgozni, vagy akár ügyet intézni, amikor otthon vannak a gyerekek. A felügyeletükről, ellátásukról gondoskodni kell - s noha ezt mindenki tudta, amikor gyermeket vállalt, munka, vagy esetleg egy-több kisebb korú csemete mellett ez nem is olyan egyszerű. Sok függ persze a gyermek természetétől és neveltetésétől, például hogy mennyire tudja elfoglalni, lekötni magát - az unatkozó nebulók ideje jobban lekötött a tanév során.

Ha éppen mi is abba a csoportba tartozunk, akik nem bánják, hogy a gyermek újabb osztályba lép és megkezdődik számára az oktatás, ne legyen lelkiismeret-furdalásunk! Természetes lehet, ha így érzünk, amennyiben számunkra ily módon könnyebbek a mindennapok. Semmi természetellenes nincs ebben - ahogy abban a helyzetben sem, ha az anyának, apának esetleg könnyebbséget jelent, amikor a kicsi bekerül óvodába vagy bölcsődébe. Nyilvánvalóan ilyenkor fáj az elengedés, de emellett több saját idővel rendelkezünk. Normális dolog azt érezni, hogy szükségünk van az énidőre.

Ahelyett, hogy magunkat ostoroznánk érzéseink miatt, inkább törekedjünk arra, hogy a gyermek által délután, valamint hétvégén otthon töltött idő minőségi legyen. Könnyen lehetséges, hogy ez jobban megy, amikor kevésbé vagyunk leterheltek a gyerekünk által. Segítsük lelkileg és gyakorlatilag is, amiben csak lehet a tanév során - ha úgy érezzük, ebben megtesszük, amit tudunk, akkor nincs okunk aggodalomra.