Tanulj meg egy nagyon egyszerű módszert, mellyel könnyen javíthatod a hangulatodat és az egészségedet!
Most, hogy benne vagyunk a nyárban, nincs is jobb dolog, mint sok időt a szabadban tölteni. Ha mégis extra motivációra lenne szükségünk a kimozduláshoz, fontoljuk meg a következőt: mindössze heti 30 perc természetben töltött idő csökkenti a magas vérnyomás és a depresszió kialakulásának kockázatát. Az adatot egy ausztrál tanulmányban közölték. A kutatók egy város lakóit kérdezték a heti szokásaikról: mikor mennek ki a szabadba, mennyire aktívak fizikailag. Ezután pedig felmérték a mentális és fizikai egészségüket. Az eredmények azt mutatják, hogy azok, akik sokat sétáltak zöldterületeken – például városi parkokban – kisebb arányban szenvedtek depresszióban vagy volt magas vérnyomásuk. Azok, akik gyakran jártak ki a természetbe, nagyobb szociális vonzerőt tapasztaltak – tehát hajlandóbbak voltak másokkal együttműködni szociális helyzetekben.
A tanulmánynak vannak korlátai, különösen mivel a résztvevők saját magukról nyilatkoztak a szabadban töltött aktivitásukat illetően. Ennek ellenére, az eredmények összhangban vannak a hasonló témában készített korábbi kutatások eredményeivel. Neves folyóiratokban megjelent korábbi cikkek is számos pozitív eredményről számoltak be. Többek között arról, hogy még egy egyszerű séta egy fákkal szegélyezett utcán is csökkenti a stresszt. 2015-ben pedig megállapították, hogy azoknak az embereknek, akik 90 percet sétáltak a természetben, sokkal kevesebb negatív gondolatuk támadt, és egy bizonyos agyi régiójuk alacsonyabb aktivitást mutatott – ez a régió kulcsfontosságú szerepet játszik néhány hangulatbetegségben. Továbbá azt is kimutatták már, hogy a természetben való séta javítja a rövidtávú memóriát, csökkenti a gyulladást, és még a látásjavításban is szereppel bírhat.
Napjainkban, a világ népességének több mint a fele városokban él, és ez a szám a WHO kimutatásai szerint az elkövetkezendő évtizedekben még növekedni fog. Maga az urbanizáció növeli a mentális betegségek kialakulásának esélyét, azonban ennek oka még tisztázatlan. Tehát, ha városban élünk, bátran menjünk ki a parkba sétálni! Végülis, csak jót tehetünk vele, kárt biztosan nem fogunk okozni.
Forrás: www.businessinsider.com
Fotó: sxc.hu
Óraátállítás 2025 őszén
Október vége felé minden évben elérkezik az a bizonyos hétvége, amikor újra előkerül a kérdés: „Most előre vagy hátra kell állítani az órát?” Idén október 26-ról 27-re virradó éjjel, vasárnap hajnalban háromról kettőre kell visszatekerni a mutatókat. Ez azt jelenti, hogy egy órával tovább alhatunk, hiszen kezdetét veszi a téli időszámítás.
Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz
Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.
Így működik a néma segélykérés
Egy balatonboglári étteremben egy nő a bántalmazottak kézjelzésével kért segítséget a pincértől. A személyzet azonnal értesítette a rendőrséget, akik a nő volt párját bilincsben vitték el. A Sign for Help kézjel a családon belüli erőszak áldozatainak segít csendben jelezni, ha veszélyben vannak.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.