Tragédia utáni felépülés kutyákkal – miért jó?
Az Orlandóban történt tömeglövöldözést követő hétfőn 12 speciálisan képzett golden retriever érkezett Floridába, hogy azt tegyék, amihez a legjobban értenek: nyugalmat biztosítsanak. A kutyák a K-9 csoport tagjai, melyet a Lutheránus Egyházközösség működtet, és ami napjainkban csak az USA-ban 23 államban 130 kutyával van jelen. Minden kutyát kölyökként választottak ki a csendes magatartásuk alapján, és mindegyiküket szelídnek, nyugodtnak és gyengédnek nevelték. Nem ugatnak, nem ugrálnak, és nem zavarják őket a külvilág eseményei és zajai sem.
Orlandóban a kutyák virrasztásokon és megemlékezéseken is felvonultak, és találkoztak a szórakozóhely dolgozóival, ahol a lövöldözés történt. De korábban voltak már Bostonban a maratoni bombatámadás után, és jártak Sandy Hook-ban is egy általános iskolai lövöldözést követően. Amikor nincs nemzeti krízishelyzet, a kutyák heti 6 napot dolgoznak, iskolákat, kórházakat és szanatóriumokat látogatnak.
De hogyan segítenek?
Számos tanulmány jelent már meg arról, hogy a kutyák különleges képességgel megáldott lények, mellyel hatást gyakorolnak az emberi érzelmekre, hangulatra és a stresszre. A kutatások azt is sugallják, hogy konkrét biológiai hatásuk is van ránk azáltal, hogy megemelik az oxitocin nevű hormon – közismertebben a szeretethormon – szintjét. Dr. Brian Hare, a Duke Egyetem professzora a következőket nyilatkozta ezzel kapcsolatban: „A kutyáknak hihetetlen köteléke van az emberekkel. Csak azzal a ténnyel, hogy szemkontaktust teremtünk egy kutyával, már megemelkedik az oxitocin szintünk. Ez a kutyát az ember számára elképzelhetetlenül értékessé teszi bármilyen stresszhelyzet vagy trauma utáni felépülés esetén.”

Más kutatások azt is kimutatták, hogy a kutyák dédelgetése segíthet a pulzusszám, valamint az idegesség csökkentésében. Ezen felül a depressziós érzések, valamint a trauma után kialakuló stressz csökkentésében is szerepük lehet, például veteránoknál vagy gyerekkori bántalmazást átélteknél.
Tim Hetzner, a Lutheránus Egyházközösség tagjának nyilatkozata: „Ezek a különleges kutyák segítenek az embereknek megnyílni, hogy így könnyebben tudjanak beszélni az élményeikről. Mivel az emberek a kutyákat egyfajta biztonságforrásnak is tekintik, könnyebben megosztják velük a problémáikat is. Nem utolsó sorban pedig a kutyák nagyon jó hallgatóságnak bizonyulnak. A viszony bizalmas köztük, nem tartják számon a jót és a rosszat, és nem ítélkeznek. Megölelhetik őket, sírhatnak rajtuk.” Tim Hetzner és lelkes csapata pedig azt is tapasztalták, hogy ha 2-3 ember együtt dédelget egy kutyát, egy idő után egymással is kapcsolatot teremtenek, és beszélgetni kezdenek.
Forrás: www.businessinsider.com, fotó: sxc.hu
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.