Az egészséget nem lehet erőltetni

Ön is próbál hatni a családtagjaira, hogy egészségesebben étkezzenek, vagy sportoljanak...? Akkor bizonyára nincs könnyű dolga. Az életmódváltás, az egészséges(ebb) szemlélet felé mozdulás ugyanis belülről fakad. Hiába próbáljuk erőltetni, amíg nincs mögötte az érintett saját elhatározása.

Ez nem valami olyasmi, amire könnyen rá lehet beszélni valakit. Amíg nem érezzük a saját bőrünkön, hogy változásra lenne szükségünk, vagy szeretnénk jobb irányba lépni, addig az erőltetés, vagy akár a könnyebb rábeszélés is hatástalan lehet. Sőt, akár ellenérzést is válthat ki, ami nem jobbra, hanem rosszabbra fordítja a helyzetet.

Érthető, hogy szeretetünk révén aggódunk, szeretnénk segíteni, és tenni valamit családtagjaink egészségéért. De sajnos a példamutatáson, összefogáson túl többet nem igazán léphetünk, és el kell fogadnunk, hogy az sem mindig célravezető. Nagyon fontos, hogy ha bármilyen apró lépést, hajlandóságot tapasztalunk, akkor azt erősítsük meg az adott pillanatban, és ne többet követeljünk.

Ha pl. a gyerek, vagy a túlsúlyos szülő gyümölcssalátát eszik a sütemény helyett, akkor kicsit "rajongjuk körbe" szeretettel, és ajánljuk fel, hogy máskor is szívesen készítünk neki ilyesmit, ha ízlik neki. Ne pedig azzal álljunk elő, hogy "na tessék, ha most tudsz egészségeset enni, akkor igazán megtehetnéd máskor is!" - ugye, mennyire másképpen hangzik a kettő...?

Szokták mondani, hogy "önmagától senkit sem lehet megmenteni". Ez bizony így van, a saját felismeréseket, elhatározásokat nem nagyon tudjuk siettetni, hiszen annak belülről kell fakadnia. Az összefogás az, amivel még a legtöbbet elérhetjük. Ha pl. valakinek diétáznia kell, akkor mi is támogassuk ebben, ne pedig úgy próbáljuk rábeszélni a könnyedebb ételekre, hogy gusztusos, hízlaló ételeket majszolunk mellette.

A sportolásra, mozgásra ugyanez igaz: ha közös időtöltés, tevékenység válik belőle, akkor biztos, hogy sokkal könnyebben kedvet tudunk csinálni hozzá, mint úgy, ha önálló tevékenységre akarjuk rávenni. Nem is muszáj azonnal "hivatalos sportolásba" fogni: kezdetnek a közös séták, gyerekek esetében játékos mozgások is jó kiindulópontok lehetnek.

Nagyon fontos, hogy ha úgy érezzük, egyik próbálkozásunk sem talál célt, ne legyen lelkiismeret-furdalásunk! Tudatosítsuk magunkban, hogy mi csak a saját határainkon belül tudunk lépéseket tenni szeretteink egészségesebb életéért, de a döntést mindenki saját maga hozza meg. Ha ő a kevésbé egészséges irány mellett dönt, az nem a mi hibánk, hanem az ő saját meglátásából, kényelméből, megszokásából.