Menü

Istenek, vagy orvosok?

Rengeteg panasz éri a magyar egészségügyet, ami tény és való, hogy nincs a legjobb helyzetben. De biztos, hogy a mi szemléletünk megfelelő? Vajon nem túl magasak-e az elvárásaink az orvosokkal szemben? Nos, nagyon úgy tűnik...

A hazai egészségszemléletre jellemző, hogy nem kezeli a helyén az orvos és a páciens kapcsolatát. Vélhetően a korábbi rendszerből "örököltük" ezt a szemlélet, amikor az orvosoknak hatalmas tekintélyük volt. Ez természetesen tisztelendő dolog, de ebben a formájában nem reális. Persze igaz, hogy a doktorok nagy tudással rendelkeznek, amelynek mi nem vagyunk a birtokában, ezért fordulunk hozzájuk. De mindemelett nem jut eszünkbe, hogy ez fordítva is igaz!

Nekünk is sok olyan információnk van a betegségünkkel, a testünkkel és az életünkkel kapcsolatosan, amiről az orvosnak nincs tudomása, mindezek a dolgok pedig nem függetlenek a betegségünktől. A klasszikus egészségügyi rendszerben az orvosoknak nincs idejük és lehetőségük olyan mély szintre ásni, hogy annyira megismerjenek bennünket, ami a magas fokú gyógyuláshoz szükséges lehet. Az ugyanis sok tényezőt ölel magába. Hiszen az egészségi állapotunk természetesen függ a lelkiállapotainktól, a körülményeinktől, a korábbi kórtörténetünktől, stb.

A jelenlegi helyzetben a klasszikus páciens isteneknek tekinti az orvosokat, és ennek megfelelően szinte csodát vár tőle. Úgy véli, hogy neki semmit sem kell tennie, és minden felelősséget az orvosára hárít. Bele sem gondol, hogy nehéz pl. olyan módon szív- és érrendszeri betegségeket gyógyítani gyógyszerekkel, ha valaki túlsúlyos, egészségtelenül táplálkozik, sokat stresszel, vagy boldogtalan.

Az orvosunk ezen tények csak egy pici szegletét ismeri, főként a jelenlegi állapotunkat és problémánkat, vagy azokat, amiket pár vizsgálatból, állapotfelmérésből ki tud deríteni, a hátterünket viszont nem.

Természetesen kényelmes szemlélet a páciens részéről piedesztára emelni a doktorokat, hiszen ebben a nézőpontban csak hátradőlhetünk anélkül, hogy bármilyen felelősséggel is tartoznánk a gyógyulásunkért. Pedig a saját testünk elsősorban a saját felelősségünk...

Elektromos rollerek veszélyei – amikor a játékból pillanatok alatt baleset lesz

Az elektromos rollerek az elmúlt években villámgyorsan elterjedtek Magyarországon is. A könnyű használat, a gyors közlekedés és a „menő” külső miatt egyre több gyerek és fiatal szeretne ilyen járművet. Sokan azonban elfelejtik, hogy az elektromos roller nem játék, hanem egy komoly közlekedési eszköz.

Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége

Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.

Amikor a babakocsiban már nem csörgő lóg, hanem tablet

Háromgyerekes anyukaként azt hittem, már semmin nem tudok igazán meglepődni a gyereknevelés világában. Láttam már mindent: zenélő bili, applikációval vezérelt cumisüveg-melegítő, okosbébiőr, ami még a baba légzését is elemzi. De amikor a minap megláttam egy babakocsira szerelhető tablettartót, egy pillanatra tényleg megálltam a bolt közepén.

Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?

Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?

Miért érezhetjük magunkat kimerültnek tavasszal? – A szervezet alkalmazkodása az évszakváltáshoz

A tavasz sokak számára a megújulás időszaka: hosszabbak a nappalok, több a napfény, és a természet is újjáéled. Mégis gyakori tapasztalat, hogy március elején sokan inkább fáradtnak, nyugtalanabbnak vagy kimerültnek érzik magukat.