Menü

Istenek, vagy orvosok?

Rengeteg panasz éri a magyar egészségügyet, ami tény és való, hogy nincs a legjobb helyzetben. De biztos, hogy a mi szemléletünk megfelelő? Vajon nem túl magasak-e az elvárásaink az orvosokkal szemben? Nos, nagyon úgy tűnik...

A hazai egészségszemléletre jellemző, hogy nem kezeli a helyén az orvos és a páciens kapcsolatát. Vélhetően a korábbi rendszerből "örököltük" ezt a szemlélet, amikor az orvosoknak hatalmas tekintélyük volt. Ez természetesen tisztelendő dolog, de ebben a formájában nem reális. Persze igaz, hogy a doktorok nagy tudással rendelkeznek, amelynek mi nem vagyunk a birtokában, ezért fordulunk hozzájuk. De mindemelett nem jut eszünkbe, hogy ez fordítva is igaz!

Nekünk is sok olyan információnk van a betegségünkkel, a testünkkel és az életünkkel kapcsolatosan, amiről az orvosnak nincs tudomása, mindezek a dolgok pedig nem függetlenek a betegségünktől. A klasszikus egészségügyi rendszerben az orvosoknak nincs idejük és lehetőségük olyan mély szintre ásni, hogy annyira megismerjenek bennünket, ami a magas fokú gyógyuláshoz szükséges lehet. Az ugyanis sok tényezőt ölel magába. Hiszen az egészségi állapotunk természetesen függ a lelkiállapotainktól, a körülményeinktől, a korábbi kórtörténetünktől, stb.

A jelenlegi helyzetben a klasszikus páciens isteneknek tekinti az orvosokat, és ennek megfelelően szinte csodát vár tőle. Úgy véli, hogy neki semmit sem kell tennie, és minden felelősséget az orvosára hárít. Bele sem gondol, hogy nehéz pl. olyan módon szív- és érrendszeri betegségeket gyógyítani gyógyszerekkel, ha valaki túlsúlyos, egészségtelenül táplálkozik, sokat stresszel, vagy boldogtalan.

Az orvosunk ezen tények csak egy pici szegletét ismeri, főként a jelenlegi állapotunkat és problémánkat, vagy azokat, amiket pár vizsgálatból, állapotfelmérésből ki tud deríteni, a hátterünket viszont nem.

Természetesen kényelmes szemlélet a páciens részéről piedesztára emelni a doktorokat, hiszen ebben a nézőpontban csak hátradőlhetünk anélkül, hogy bármilyen felelősséggel is tartoznánk a gyógyulásunkért. Pedig a saját testünk elsősorban a saját felelősségünk...

Mikor nem kell borravalót adni?

A borravaló kérdése sokak számára érzékeny téma, különösen azért, mert a társadalmi szokások és az üzleti etikett országonként és szakterületenként is eltérőek lehetnek. Bár a vendéglátásban a borravaló szinte kötelezőnek tűnik, számos olyan helyzet van, amikor egyáltalán nem szükséges, sőt bizonyos esetekben nem is etikus.

Futás a fagyhatár alatt: mit bír el a szervezet?

Az extrém hidegben végzett sportolás látványos kitartást igényel, de komoly terhelést ró a szervezetre. Futás vagy szabadtéri edzés előtt érdemes tudni, hol húzódik az egészséges kihívás és a kockázat határa

A fül, mint térkép a testükhöz

Biztosan hallottál már az akupunktúráról, ami sokféle problémára lehet gyógyír, ezért nézzük, mi a helyzet a fülünkkel ezzel kapcsolatban.

Visszatérő nátha a hidegben: okok, hibák és a megelőzés lehetőségei

A tél nemcsak havazást hoz, hanem sokszor krónikus orrfolyást, torokkaparást és az érzést, hogy már megint sikerült lebetegedni. Sokan legyintünk, hogy „ilyen az időszak”, és egy Strepsils vagy egy Neo Citran megoldja a problémát. Holott a tartós rosszullét a hideg hónapokban sem természetes, és érdemes előrelátóan védekezni a panaszok ellen.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.