Menü

Különleges magányban

Lassan egy évtizede minden évben április másodikán tartják az autizmus világnapját, amely remek alkalom például arra, hogy jobban megismerkedjünk a jelenséggel.

Az autizmusról nyilvánvalóan mindenki hallott már, de akinek nincs közvetlen tapasztalata, általában nagyon keveset tud erről a problémáról. A világon mintegy tíz millióan, Magyarországon pedig körülbelül százezren élnek autizmussal, amelynek formái változatosak. De mi is az az autizmus?

Az autizmus egyszerűen egy idegi fejlődési rendellenesség, amely elsősorban a társadalmi kapcsolatokra, a kommunikációs képességekre hat, valamint a normálistól eltérő viselkedési és érdeklődési mintákat hoz elő. Mint említettük az autizmus formái változatosak, többféle típusuk van, illetve szokás súlyosságuk alapján is megkülönböztetni őket. Vannak olyan autisták, akik erőfeszítésekkel ugyan, de képesek beilleszkedni a társadalomba, akár úgy is, hogy külső szemlélő nem is észleli a rendellenességet.

Az autizmus egyik kísérő rendellenessége az értelmi fogyatékosság, ugyanakkor például az Asperger-szindrómások (az autizmus egyik formája) jellemzően átlagos, vagy éppen kimagasló intelligenciával rendelkeznek.

A rendellenesség kialakulását általában genetikai okokra vezetik vissza, azonban a rengeteg még a kérdőjel az eredettel kapcsolatban. Az autizmus kialakulásának esélyét többek között az anya magasabb életkora és a környezetszennyezés is növeli.

Az autisták egyfajta különleges zárkózottságban, magányban élnek. Állapotuk bizonyos kezelésekkel sok esetben javítható, ugyanakkor rengeteg foglalkozást, törődést igényelnek. Érdekesség, hogy sokan tiltakoznak a betegség és a fogyatékosság kifejezések ellen az autizmussal kapcsolatban, mondván, a jelenség a személyiségük része, nem gyógyítható.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.