Különleges magányban
- Dátum: 2016.04.14., 12:05
- Autizmus, genetika, rendellenesség, világnap
Lassan egy évtizede minden évben április másodikán tartják az autizmus világnapját, amely remek alkalom például arra, hogy jobban megismerkedjünk a jelenséggel.
Az autizmusról nyilvánvalóan mindenki hallott már, de akinek nincs közvetlen tapasztalata, általában nagyon keveset tud erről a problémáról. A világon mintegy tíz millióan, Magyarországon pedig körülbelül százezren élnek autizmussal, amelynek formái változatosak. De mi is az az autizmus?
Az autizmus egyszerűen egy idegi fejlődési rendellenesség, amely elsősorban a társadalmi kapcsolatokra, a kommunikációs képességekre hat, valamint a normálistól eltérő viselkedési és érdeklődési mintákat hoz elő. Mint említettük az autizmus formái változatosak, többféle típusuk van, illetve szokás súlyosságuk alapján is megkülönböztetni őket. Vannak olyan autisták, akik erőfeszítésekkel ugyan, de képesek beilleszkedni a társadalomba, akár úgy is, hogy külső szemlélő nem is észleli a rendellenességet.
Az autizmus egyik kísérő rendellenessége az értelmi fogyatékosság, ugyanakkor például az Asperger-szindrómások (az autizmus egyik formája) jellemzően átlagos, vagy éppen kimagasló intelligenciával rendelkeznek.
A rendellenesség kialakulását általában genetikai okokra vezetik vissza, azonban a rengeteg még a kérdőjel az eredettel kapcsolatban. Az autizmus kialakulásának esélyét többek között az anya magasabb életkora és a környezetszennyezés is növeli.
Az autisták egyfajta különleges zárkózottságban, magányban élnek. Állapotuk bizonyos kezelésekkel sok esetben javítható, ugyanakkor rengeteg foglalkozást, törődést igényelnek. Érdekesség, hogy sokan tiltakoznak a betegség és a fogyatékosság kifejezések ellen az autizmussal kapcsolatban, mondván, a jelenség a személyiségük része, nem gyógyítható.
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.