Menü

Városból a meditatív természetbe

Hivatalosan is itt a tavasz! Ha városban él, ne késlekedjen azt maga mögött hagyni, és friss levegőt szívni a természetben, az egészségének is jót fog tenni!

Hogy miért? Felmérések igazolták, hogy a városi környezetnek nemcsak a tüdőnk látja kárát, hanem az elménk is. Magasabb a depresszió, és egyéb lelki eredetű betegségek, zavarok előfordulása azoknál, akik városi életmódot folytatnak, és keveset kirándulnak, vagy ritkán vannak bármilyen természetes környezetben.

Sajnos Magyarországon alig-alig van hagyománya annak, hogy kihasználják a legalább meglévő városi parkokat. Míg sok országban az első napsugarakkal együtt a piknikezők is megjelennek, nálunk sok helyen ezt szabályzat is tiltja: a fűre még csak rálépni sem szabad. Igaz, úgyis az elmének és léleknek az az igazi megtisztulás, ha minél valóságosabb, elevenebb természet környezetben tartózkodunk.

Ajánlunk néhány gyakorlatot, amit érdemes elvégezni, akár erdőn, akár mezőn.

  • Amennyiben teljesen tiszta, autóktól távol eső helyen van, végezze el ezt az egyszerű tüdőtisztást: lélegezzen mélyen, amennyire csak tud, majd fújja ki teljesen a levegőt. 10 ilyen fajta mély lélegzet természetes környezetben ugyanis kiválóan megtisztítja a légzőszervünket.
  • Üljünk le a fűbe, és csukjuk be a szemünket, majd képzeljük el, hogy egy fehér és aranyló fényzuhany teljesen letisztítja rólunk a város szennyezettségét, és a tömeg miatt ránk rakódott negatív energiákat, valamint a rohanás miatti stresszt. Próbáljuk vizualizálni, ahogy a fűszálak átadják számunkra a Föld erejét, és a falevelek is tiszta oxigént, valamint életerőt hullatnak ránk.
  • Elvégezhetjük a klasszikus „földelő” gyakorlatot is. Csukjuk be a szemünket, s pár mély lélegzetvétel után képzeljük el, hogy gyökeret eresztünk a földbe, majd ezen keresztül leengedjük a mélybe minden nehézségünket, stresszünket, amikor kifújjuk a levegőt. Majd fordítva gondolatban húzzuk fel a magmából Földanya éltető erejét, és ahogy szívjuk be a levegőt, fordítsuk a fejünket az ég felé ugyanúgy csukott szemmel, s ezt ismételjük, míg kedvünk tartja.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Novemberi kertészkedés – ezek a zöldségek télen is jól érzik magukat

A hidegebb hónapok beköszöntével sem kell felhagyni a kertészkedéssel. Több zöldségféle a hűvös időben is szépen fejlődik, és jókor elvetve már kora tavasszal friss termést ad.

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?