Menü

Mingliség, az átmeneti kapcsolati forma

A mingliség már nem újkeletű, csak az utóbbi években alkottak fogalmat erre az élethelyzetre. Leginkább azokra a párokra alkalmazzák a mingli kifejezést, akik felnőttek, önálló életet élnek, azonban nem laknak együtt a párjukkal, és ez az állapot tartósan fennáll. Tehát a párkapcsolatban, de külön élők a minglik.

Ha tehát távkapcsolatban élsz, vagy valamilyen meghatározott okból döntöttetek úgy, hogy Ti bizony nem költöztök össze, akkor mondhatjuk, hogy minglik vagytok. A szingliség és az élettársi helyzet közötti szakasz is ilyen lehet, de főleg azokra a párokra használják ezt a kifejezést, akiknél ez a szituáció néhány hónapnál tovább, hosszú időn át tart.

Vitatott, hogy vajon a mingliség jó-e, vagy sem a kapcsolatra nézve, továbbá hogy ebben a helyzetben megélheti a pár a párkapcsolat valós mélységét. Hogy előnyös-e, vagy sem, az bizonyára emberfüggő: van, akinek bejön, és van, akinek nem kedvez. Sokan állítják: kétféle párkapcsolat létezik – az egyikben akkor vannak békességben és harmóniában a felek, ha sokat vannak együtt, a másikban pedig akkor, ha keveset. Létezhet az utóbbi esetben is harmonikus párkapcsolat, de az azért könnyedén kikövetkeztethető, hogy hosszú távon nagyobb az esélye azoknak a társkapcsolatoknak, ahol a felek szeretnek együtt lenni.

A mingliség persze lehet kényszerhelyzet is, de azt eldönthetik a pár tagjai, hogy számukra kényelmes és komfortos-e ez a helyzet, továbbá tartható-e hosszú távon. Nem kell hozzá párkapcsolati szakértőnek lenni, hogy kijelentsük: ez a kapcsolati forma akkor jár előnyökkel, ha mindkét embernek így kellemes. Például jól működik azoknál, akik idősebb korban, válás, vagy hosszú egyedüllét követően létesítenek kapcsolatot, és nem akarják feladni a megszokott életformájukat, életterüket.

Amennyiben viszont nem közös döntés eredménye a mingli életforma, az sok rejtett, vagy felszínen lévő feszültséget terhel a kapcsolatra.

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?