Menü

Szakíts, ha bírsz!

Sokan hónapokig, évekig élnek rossz, vagy nem kielégítő párkapcsolatban, bizonytalanságban, őrlődésben. Lépni azonban mégsem mernek… Mi lehet ennek az oka, és mit lehet tenni?

A felmérések szerint nagyon gyakori, hogy valaki olyan párkapcsolatban él, amelyben nem boldog, és úgy ébred fel minden nap a párja mellett, hogy nem érzi vele teljesnek az életét. A közös időtöltések – már ha vannak - is ebben a hangulatban telnek: valami (sok esetben nem is csak egy dolog) hiányzik… A másik szomorú adat, hogy az emberek nagyobb része nem, vagy csak nagyon hosszú idő elteltével változtat ezen a helyzeten.

Hogy miért? A fő okok a bizonytalanság, a félelem, az önbizalomhiány. „Mi lesz, ha nem találok jobbat? Mi van, ha rosszul döntök? Hogyan élek majd meg, ha már nem leszünk együtt?” – Ehhez hasonló kérdések sokasága sorakozik fel egy ilyen helyzetben. A legáltalánosabb kifogások között pedig ilyesmik szerepelnek: „De hát szeretem! Olyan rendes ember! Annyira jó szülő, csak velem nem tud már kedves lenni…” ésatöbbi.

Egy dolgot érdemes tudomásul venni: ha a szakítás, vagy válás gondolata komolyabban felmerül bármelyik fél részéről, akkor már jelentős gond van. Ezt nem szabad szőnyeg alá söpörni azzal, hogy biztos épp csak telhetetlen időszakunkat éljük, vagy hogy a másik most éppen kimerült a munkahelyi problémák miatt, és ezért lehet bizonytalan az élete többi területén is. Alapszabály tehát, hogy ha akár bennünk, akár a társunkban felmerül a szakítás lehetősége, azt a lehető legkomolyabban kell venni, és foglalkozni kell vele!

A szakítás felmerülése ugyanis párkapcsolati krízist jelez. A krízis nem jelenti feltétlenül a kapcsolat végét, de az bizonyos, hogy ebben az időszakban új alapokra kell helyezni a kapcsolatot, vagy annak bizonyos elemeit. Mint arról már írtunk, a kínaiaknál a krízis szót két írásjel jelöli: a veszély és az esély egymás írásjele egymás mellé téve. Nagyon beszédes, ugyanis a krízispont mindig egyszerre jelent problémát és lehetőséget, de az biztos, hogy megoldandó feladat vár ránk ilyenkor – párkapcsolatban pedig a párunkkal együtt, közösen.

A megoldásra akkor van esély és lehetőség, ha mindkét fél nyitott a beszélgetésre, a megbeszélésre, a konstruktív problémamegoldásra. Minden esetben ez az elsődleges kitétel. Ha ez tartósan hiányzik, akkor bizony olyan alappillér nincs meg a kapcsolatban, amely nélkül az előbb-utóbb össze fog omlani.

Sokan azonban nem figyelnek oda a jelekre, és gyakorlatilag halott párkapcsolatot hisznek élőnek. A látszólagos egymás mellett élés, a papíron meglévő házasság, a holnapi ebéd és a gyerek körüli teendők megbeszélése még nem jelenti, hogy az a kapcsolat él, ahogy az sem, hogy még ki van írva a facebook-ra, hogy „kapcsolatban”.
Nem mindegy, hogy szobatársként élünk egymás mellett, vagy valódi odafigyeléssel, beszélgetéssel, öleléssel, örömteli időtöltéssel töltjük meg egymás mindennapjait.

A legfontosabb az, hogy ne áltassuk magunkat, és legyünk őszinték saját magunkkal és a párunkkal is.

Szakítás és újrakezdés – Ha érdekel a téma, akkor gyere el Pilát Gábor őszinte hangvételű párkapcsolati előadására Szegeden, október 29-én!
Az esemény részleteit megtalálod itt: https://www.facebook.com/events/1667957793422709/

Gábor oldalát a facebook-on már több, mint 35 ezren követik, nem véletlenül! Hallgassátok meg a műsorát a Rádió Bézsben hétfő esténként 9 és 11 óra között.

Szeretet vagy megszokás?

Költözni, iskolát váltani, szakítani és elválni nem egyszerű. Nemcsak azért, mert maga az esemény megviseli az embert, hanem azért is, mert a megszokott helyszínek, személyek, élethelyzetek új értelmet nyernek, új színt kapnak. És olykor ez nehezebb érzelmi állapotot idéz elő, mint a megrázkódtatás maga. Tehát jó, ha időben felismerjük a különbséget a valódi kötődés és a megszokás között.

A túlsúly lelki hatásai

Kutatások kimutatták, hogy a súlyfelesleggel küzdő tinik szervezete fele annyi tesztoszteront termel, mint a normál súllyal rendelkező társaik. És ez nem, hogy jobb lesz ahogy idősödnek, hanem egyre rosszabb

Szabadulószobák – miért érdemes olykor ellátogatni?

Az izgalmak mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját. Szeretünk borzongani, szeretjük a rejtélyeket, ezért is nézünk annyi krimit és horrort, és ezért játszunk stratégiai játékokat is. A szabadulószobák életre keltik ezeket az általunk kedvelt virtuális kihívásokat.

Kényszeres gyűjtögetés?

„Ez még jó lesz valamire”- ismerős mondat? Bárkivel előfordulhat, hogy bizonyos dolgokat sajnál kidobni, mert „felveszi majd egyszer”, vagy „jó lesz az még egyszer”, azonban van egy pont, ami után már kényszeres gyűjtögetésről beszélünk.

Csak a klausztrofóbiások érthetnek

Izzadás, szívritmus gyorsulása, testhőmérséklet emelkedése és egy sor más tünet. Súlyosabb esetben akár remegés vagy épp a fulladásos jelek. Aki ezzel küzd, tudja jól, sose tudja szabályozni ezt, nem lehet uralkodni felette, csak beletörődni.