Egy alma, nálunk idén tizenhárom szelet – egy régi magyar szokás üzenete
- Dátum: 2025.12.27., 19:39
- Martinka Dia
- képek:pixabay
- családi összetartozás, családi rítus, egészség jelképe, generációk hagyománya, karácsony jelentése, karácsonyi hagyomány, közös vacsora, meghitt ünnep, népi hiedelmek, régi magyar szokás, szentestei alma, ünnepi asztal
A karácsony előtti napokban sok családban kerül elő újra egy-egy régi magyar szokás, amely talán egyszerűnek tűnik, mégis mély jelentéstartalommal bír. Ilyen a szenteste felszeletelt alma hagyománya is, amely generációkon átívelve őrizte meg helyét az ünnepi asztalon.
A szokás szerint szenteste vacsorájának kezdetén egy egész, ép almát vágnak fel annyi szeletre, ahányan az asztal körül ülnek. Mindenki kap belőle egy darabot, mégpedig ugyanabból az almából.
Ez a gesztus a magyar néphitben a család egységét, összetartozását jelképezi: ahogyan az alma egy volt, úgy maradjon egyben a család is az elkövetkező esztendőben. Az alma nem véletlenül kapott kiemelt szerepet. A népi gondolkodásban az egészség, az élet és a termékenység szimbóluma volt.
Úgy tartották, hogy aki eszik a közösen felszeletelt almából, azt elkerüli a betegség, és a család tagjai nem sodródnak el egymástól. Sok helyen a magházat is megfigyelték: ha szép, csillag alakú volt, az jó jelnek számított az új évre nézve.
A szokás egyszerre hordoz mágikus és keresztény jelentéstartalmat. A közös étkezés, az alma megosztása a békét, az egymás iránti felelősséget és a megbékélést is kifejezi.
Nem véletlen, hogy szenteste, az ünnep legcsendesebb és legmeghittebb estéjén került sor erre a rítusra, amikor a család végre leült egymás mellé, és az év terhei egy időre háttérbe szorultak. Napjainkban sok hagyomány kikopott a mindennapokból, mégis egyre többen érzik úgy, hogy ezek az apró szokások segítenek valódi tartalommal megtölteni az ünnepet.
Egy alma felszeletelése nem igényel különleges előkészületet, mégis alkalmat ad arra, hogy megálljunk egy pillanatra, körbenézzünk az asztalnál, és tudatosítsuk, kik ülnek mellettünk. Amikor idén is felszeleteltük az almát annyi felé, ahányan körül ültük az asztalt, nemcsak egy régi magyar hagyományt elevenítettünk fel, hanem kimondatlanul is reményt fogalmaztunk meg: hogy együtt maradjunk, egészségben, békében. És talán ez a szokás legnagyobb ereje ma is – emlékeztetni arra, hogy az ünnep lényege nem a bőségben, hanem az együttlétben rejlik.
Karácsonyi dalok történetei – magyar és világsikerek a fenyőfa alatt
A karácsonyi zenék minden évben ugyanazokat az érzelmeket hozzák felszínre: meghittséget, nosztalgiát, közösségi élményt. Kevesen gondolunk bele, hogy ezek a dalok nemcsak hangulatot teremtenek, hanem évszázadokon átívelő történeteket is hordoznak – Magyarországon és a világ más részein egyaránt.
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.