Segítsen-e a gyermek a házimunkában?

Vajon jót, vagy rosszat teszünk azzal a gyereknek, ha bevonjuk őt a háztartási feladatokba? Nagy kérdés ez azokban az időkben, amikor az olyan korú gyerekek, akik segíteni tudnak - tudnának, leterheltek az iskolában, és viszonylag kevés idő jut a szabad játékra. 

A szülők egy része mentesíti a gyermekét, ahol csak tudja, mert azt vallja: a csemetéjét olyan mértékben elfárasztják az iskolában, és annyi az otthoni tanulnivaló, hogy házimunkát már semmiképp sem bízna rá, hiszen annak esetleg az iskolai eredményei látnák kárát. Vagy éppen csak szimplán, a gyerek iránti szeretetből, kíméletből nem akarják, vagy eszükbe sem jut otthoni teendőket bízni a gyermekre. Ezzel azonban nem biztos, hogy előnyt kovácsol a szülő-nevelő a gyermekének, legalábbis hosszú távon.

Gondoljunk csak bele: melyikre lesz biztosan szükségük a fiataloknak az életben: a deriválásra, a szóelemzésre, vagy arra, hogy el tudja látni magát, tudjon főzni, tisztán tudja tartani önállóan az otthonát? Egymás mellé helyezve a kettőt talán más megvilágítást kap ez a kérdés. Tudjuk jól, hogy a gyermek sikere az életben csak kevésbé múlik a tanulmányi eredményein, annál inkább azon, hogy mennyire életrevaló, talpraesett és magabiztos, valamint önálló. 

Arról nem is beszélve, hogy nem tudjuk a végtelenségig megkímélni őt. "Had' legyen gyerek, amíg csak teheti!" - állítja sok szülő. Azonban mennyivel lesz neki könnyebb, ha ezeket a dolgokat saját magának, egyedül, vagy esetleg a szülő "telefonos segítségével" kell elsajátítania? A gyakorikérdések.hu nevű, egyébként igen hasznos weboldal tele van olyan kérdésekkel, amik arra engednek következtetni, hogy a fiatalok otthon nem tudták elsajátítani a legegyszerűbb dolgokat sem. Hogyan kell rántást készíteni, biciklit pumpálni, ésatöbbi. Amennyiben a fiatalt a szülő nem vonja be az otthoni, háztartási, ház körüli teendőkbe, akkor mindezek megtanulása a későbbiekben sokszoros időt fog igénybe venni a számára. Esetleg nehézséget okoz majd a párkapcsolatában, vagy társas kapcsolataiban, hogy az alap dolgokkal nincs tisztában. 

A kímélő szülői szemlélet része, hogy az édesanya, édesapa megcsinál mindent egyedül, emiatt viszont sajnálatos módon kevesebb idő jut emiatt a gyerekre. Mennyivel szebb, ha a lehetséges tevékenységeket közösen végzik, nagyobb gyerekek esetén pedig mindenkinek megvan a maga feladata! A tévhittel ellentétben ezen szemlélet nemcsak a lányos anyukáknál, apukáknál hasznos. Sok leendő asszonyt tenne boldoggá, ha a férjük konyítana a takarításhoz, a főzéshez. No és persze sok ifjú férj lenne szintén örömtelibb, ha nem csak rántottát tudna főzni a kedvese vacsorára. 

Ne bízzunk mindent az iskolára. Noha szerencsés esetben a gyerekek tanulnak háztartási ismereteket, barkácsolást, ezek azok a tevékenységek, amiket a gyermek inkább otthon tud elsajátítani. Mindemellett persze lehet mértéket tartani, elegendő tanulási- és szabadidőt biztosítani a gyereknek, a hangsúly az egészséges arányok megtalálásán van. 

Való igaz, türelem kell ahhoz, hogy a gyermeket házimunkára tanítsuk és neveljük. Nyilvánvalóan háromszor olyan gyorsan végeznénk egyedül, rutinunk révén szebben és hamarabb készülnénk el. Gondoljunk viszont arra, hogy hosszú távon befektetésnek számít a fáradozásunk.