Menü

Keveset olvasnak a mai gyerekek

A felmérések és a tapasztalatok szerint a mai gyerekekek döbbenetesen keveset olvasnak. Egyre kevesebb legalábbis az a csemete, akit valóban leköt és szórakoztat az olvasás, és szívesen kalauzolja magát a könyvek birodalmába a számítógépezés és az internetezés helyett, vagy legalábbis mellett. Mindez meg is látszik a műveltségükön: a szókincsük szűkösebb, a szövegértésük rosszabb, a fogalmazásmódjuk kevésbé szép, nem is beszélve a helyesírásról. Ezeket a készségeket, képességeket nagyon nehéz tanulási módszerrel fejleszteni, míg az olvasás révén gyakorlatilag "magától" javul a helyzet. 

Noha a tanárok ugyanúgy feladják a kötelező olvasmányokat, mint néhanapján, ettől még a gyerekek nem éreznek rá az olvasás ízére. Sőt, azon gyerekek nagy része is, aki kedveli az olvasást, nem szívesen forgatja a kötelező olvasmányokat. A könyvek népszerűségének csökkenésse több dologgal is indokolható. Az első minden bizonnyal az, hogy a számítógépek, az internet elterjedésével a gyerekek ingerküszöbe áthelyeződött. Számukra az olvasás már nem elég gyors, nem elég pörgős tevékenység, ráadásul elszoknak attól - vagy meg sem szokják - , hogy önmaguk alkossanak képet a dolgokról. Az internetezés, a filmek világában mindezt készen kapják. Sokak szerint a másik fontos probléma, hogy a gyerekeket túlhajszolják azokban az időszakokban, amikor írni-olvasni tanulnak. Túl nagy elvárásokkal, sok házi feladattal szembesülnek, magas az elvárás velük szemben (pl. "karácsonyra már olvasson az első osztályos gyerek"). Ilyen módon aztán negatív élményt társítanak az olvasáshoz. További szempont még, hogy a gyerekek nem látják olvasni a szüleiket - még akkor sem, ha azok szívesen forgatnak könyveket, mert ezt a tevékenységet inkább arra az időpontra igazítják, amikor a gyermek nincs otthon, vagy alszik. Az is sajnálatos tény, hogy a könyvek nagyon drágák lettek, hasonlóan a legtöbb könyvtári tagsági díjhoz, így aztán az olvasás szinte luxuscikké vált. Persze mindez egy kis kreativitással megoldható. 

Mindenesetre az látszik, hogy az olvasás megszerettetése, vagy legalább az olvasás révén történő fejlesztés a szülő feladata. Az iskola nem tudja ezt kivitelezni. S hogy mit tehet akkor a szülő? Sok szorgalmi feladat helyett inkább érdemes olyan könyveket adni a gyerek kezébe, amely érdekelheti őt. Ennek megtalálása nem mindig egyszerű feladat, de kis önszorgalommal kivitelezhető. Az esti mese szokást pedig nem szabad feladni, inkább cseréljünk szerepet a gyerekkel: másodikos korától kezdve olvassa ő a családnak a mesét lefekvés előtt. Bizony rajtunk is múlik, hogy ne csak a mozi, hanem a könyvtár és a könyvesbolt, valamint az otthoni közös olvasás is szerepeljen a közös programok között. 

Ettől még nem biztos, hogy könyvfaló lesz a csemete, de legalább biztosíthatjuk a számára az alapszintű, kizárólag az olvasás révén megszerezhető műveltséget. 

Grafika:
Pixabay.com

Mentális betegségek, depresszió

Nem könnyű téma, de mindenképpen érdemes róla beszélni. A depresszióval, vagy a mentális betegségek valamilyen formájával legtöbbünk már találkozott életében. Vagy saját magunk által, vagy valamilyen hozzátartozó, társ, vagy barát okán.

Kicsoda az, aki „workaholic”?

A szenvedélyek és függőségek sok ember és a környezetükben élők életét is megnehezíti, sőt van, hogy fenekestől felborul az egész addigi életvitelük. És bizony egy munkamániás vagy másnéven workaholic is komoly függőségben szenved.

Amit sose mondj egy kamasznak

Az biztos, hogy nem egyszerű időszak egy szülő életében, amikor a gyereke kamaszkorba, vagy kiskamaszkorba lép. Az addig felhőtlen szülő-gyerek kapcsolat megbomlik. Mit kerüljünk el, mit ne mondjunk egy kamasznak?

Jössz a piacra?

A vásárok és piacok a régi idők emberei számára szinte ünnepnapok voltak. Az idő, amikor nemcsak beszerezték a különlegesebb termékeiket vagy használati cikkeiket, hanem találkoztak egymással, szórakoztak és egy kicsit „világot” láttak.

A játékfüggőségről

Az egyre fejlődő technológiák egyre fejlettebb játékokat, eszközöket hoznak létre. Ezek használata köztudottan függőséget okoz. A probléma valódi, következményekkel, elvonási tünetekkel járhat. A probléma már annyira komoly, hogy „kinevelő” intézeteket is létrehoztak.