Menü

Beszélni kell a környezeti változásokról!

Ha nem beszélünk életünk, bolygónk, környezetünk változásáról, nem is tudatosul bennük az, amit nagyon fontos lenne megtenni a közeljövőben. Kinek mi a felelőssége?

Az emberek manapság már a bőrükön érezhetik a környezeti változásokat, amelyek zömében negatívak: hőség, aszály, szárazság, szélsőséges időjárás, olvadás, vízhiány, ózongondok, egészségtelen levegő, stb…
Ezek persze egyáltalán nem új keletű fogalmak, mindenki régóta tudja értelmezni őket, azonban a mindennapi tapasztalatokkal csak most kezdjük összekapcsolni bolygónk súlyos, általános problémáit. A helyes út első lépéseinek nyomai tehát már látszódnak, de ez még csak a kezdet.

Az egyén felelőssége, annak figyelembe vétele és a tudatosság mind-mind nagyon fontos abban az ügyben, amely az emberiség történelmének legnagyobb kihívása: hogyan tudjuk fenntartható fejlődési pályára állítani magunkat, ezáltal nem elpusztítva élőhelyünket, a Földet.

Ennél is fontosabb azonban a rendszerszintű gondolkodás, pontosabban az országhatárokon, nemzeteken, különböző érdekeken átívelő, egységes akarat és stratégia. Ameddig ezt nem hozzuk tető alá, az egyén viselkedhet bárhogyan, a lassú, de biztos pusztulás felé halad a bolygó.

Ezzel szerencsére ma már a legmagasabb szinten is tisztában vannak, s ami ennél is fontosabb, úgy tűnik, végre hajlandóak áldozatokat hozni. Nem volt olyan rég, hogy atomháború fenyegette az emberiség létét, de sikerült túllendülni a krízisen. A következő, megoldásra váró probléma hasonló, ám mégiscsak jóval összetettebb és bonyolultabb.

Csökkenteni kellene a széndioxid kibocsátást, a mérgező gázok légkörbe jutását megakadályozni, az erdőirtásokat megfékezni, az édesvízkészletet óvni és mindemellett rengeteget takarékoskodni. Az energiával, az élelmiszerrel, a termőfölddel, a vízzel, mindennel. Ebben a politikának alapvető szerepe van. Ki kell mondani, a változásra, változtatásra való igényt, s meghatározni a lehetséges cselekvési útvonalakat. Egységes akarat nélkül azonban ez mit sem ér.

Fotó:
Pixabay.com

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben

Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.