Az a bizonyos ex-sztori… Muszáj féltékenykedni?
- Dátum: 2015.05.18., 13:09
- bizalom, bizalomhiány, ex, exbarát, exbarátnő, féltékenység, kibékülés, önbizalom, önbizalomhiány, párkapcsolat, szakítás, szerelem
Volt barátok, és volt barátnők, azaz az exek… A legtöbben ösztönösen féltékenyek rájuk. A kerülendő személyek listáján első helyen szerepelnek, és arra vágyunk, hogy ne csak mi ne akarjunk velük találkozni, hanem a párunk is kerülje el őket minél messzebbre. Vajon a hasznunkra válik ez a féltékeny és gyötrő érzés?
Biztosan mindannyian hallottunk már olyan történeteket, ahol a volt barát, vagy barátnő megkeserítette a kapcsolatot az ármánykodásával. Ez azonban elég ritka: a legtöbb esetben csak egy klasszikus történetet képviselnek az exek: egy volt kapcsolatot, amelynek valamiért, okkal, vége lett és lezárult. Akkor miért féltékeny az ember rájuk mégis, ösztönösen? Ebben az érzésben az alábbi tényezők is szerepet játszanak:
- Furcsa érzés belegondolni, hogy valaha, nemrégiben a kedvesünk még őt ölelte, őt csókolta, vele élt, és őt hívta fel telefonon, ha fájt a szíve. Ebbe belegondolunk, és máris vizualizáljuk a fejünkben kettejük közös képét. Olyan, mintha a párunkat valaki mással látnánk az utcán, vagy a filmvásznon.
- Azt érezzük, hogy ő valamiért több nálunk: több közös élményük, emlékük, együtt töltött évük van, jobban ismerik egymást, mint mi most, vagy vékonyabb a karja/nagyobb a kocsija, ésatöbbi. Természetesen az összehasonlítgatásnak nem sok alapja van…

Hány és hány olyan történetet hallottunk, ahol a pár végül szakított, és a férfi, vagy a nő az exe mellett kötött ki, netán éppen ő generálta a szakítást? Ezek mind-mind ott vannak a tudatunk mélyén, és sosem egy kellemes opció. Az már más kérdés, hogy az exekkel való kibékülésnek sokszor nincs több alapja, mint hogy társunk találkozik egy őt elvarázsoló idegennel. Sőt: egy idegenben még benne van az új lehetőség, az ex pedig valamiért a múlt részébe került.
Sok mindent fel lehetne sorolni, de minden tényező hátterében egy kulcsfontosságú elem áll: a bizalom, önmagunkban és a társunkban. Ha nagyon féltékenyek vagyunk az exre, főleg arra utaló alap nélkül, akkor bizonyos, hogy vagy a párunk iránti bizalom sérült, vagy a magunkba vetett hit sérült már eleve. Az utóbbinak több esélye van, ugyanis a féltékenység, valamint az ezzel kapcsolatos kínzó érzések általában onnan indulnak, hogy nem bízunk magunkban. Nincs annyi önbizalmunk, hogy higgyünk abban: ha közöttünk a társunkkal igaz, őszinte és mély szeretet van, akkor nem fog az exéhez visszamenni, nem ő lesz neki a fontosabb, hanem mi vagyunk az elsők az életében.
Ha sikerül eléggé hinnünk magunkban, akkor tudunk bízni a párunkban, és akkor tudunk függetlenedni attól a bizonyos ex-sztoritól. De hát akkor hogyan álljunk hozzá?
- Fogadjuk el, hogy mindenkinek van múltja. Ez nekünk inkább előny lehet, mint hátrány, hiszen ennek köszönhető, hogy a párunk érettebb lett, tapasztalatokat szerzett. Biztosan sérült is, de azáltal tanult.
- Gondoljunk hálával az exekre, ugyanis részben nekik köszönhetjük a párunkat! Ha ők nem szakítanak, akkor mi sem lennénk ott a szeretett férfi/nő mellett. Ha ők nincsenek együtt, akkor a párunkat nem a jelenlegi mivoltjában ismerjük meg, ugyanis minden ember alakít a másikon, és jelenleg általa is lett az, aki.
- Mi értelme van féltékenynek lenni az exekre? Ami volt, elmúlt, bizonyára nem véletlenül szakítottak… Ha mégis egymáshoz találnának vissza velünk szemben, akkor bizony valami nagyon nem volt rendben a kapcsolatunkban, és homokvárra építkezett. Az ilyet jobb is elengedni.
Fotó:
pixabay.com
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.
Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában
Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?