Menü

Az a bizonyos ex-sztori… Muszáj féltékenykedni?

Volt barátok, és volt barátnők, azaz az exek… A legtöbben ösztönösen féltékenyek rájuk. A kerülendő személyek listáján első helyen szerepelnek, és arra vágyunk, hogy ne csak mi ne akarjunk velük találkozni, hanem a párunk is kerülje el őket minél messzebbre. Vajon a hasznunkra válik ez a féltékeny és gyötrő érzés?

Biztosan mindannyian hallottunk már olyan történeteket, ahol a volt barát, vagy barátnő megkeserítette a kapcsolatot az ármánykodásával. Ez azonban elég ritka: a legtöbb esetben csak egy klasszikus történetet képviselnek az exek: egy volt kapcsolatot, amelynek valamiért, okkal, vége lett és lezárult. Akkor miért féltékeny az ember rájuk mégis, ösztönösen? Ebben az érzésben az alábbi tényezők is szerepet játszanak:

  • Furcsa érzés belegondolni, hogy valaha, nemrégiben a kedvesünk még őt ölelte, őt csókolta, vele élt, és őt hívta fel telefonon, ha fájt a szíve. Ebbe belegondolunk, és máris vizualizáljuk a fejünkben kettejük közös képét. Olyan, mintha a párunkat valaki mással látnánk az utcán, vagy a filmvásznon.
  • Azt érezzük, hogy ő valamiért több nálunk: több közös élményük, emlékük, együtt töltött évük van, jobban ismerik egymást, mint mi most, vagy vékonyabb a karja/nagyobb a kocsija, ésatöbbi. Természetesen az összehasonlítgatásnak nem sok alapja van…

Hány és hány olyan történetet hallottunk, ahol a pár végül szakított, és a férfi, vagy a nő az exe mellett kötött ki, netán éppen ő generálta a szakítást? Ezek mind-mind ott vannak a tudatunk mélyén, és sosem egy kellemes opció. Az már más kérdés, hogy az exekkel való kibékülésnek sokszor nincs több alapja, mint hogy társunk találkozik egy őt elvarázsoló idegennel. Sőt: egy idegenben még benne van az új lehetőség, az ex pedig valamiért a múlt részébe került.

Sok mindent fel lehetne sorolni, de minden tényező hátterében egy kulcsfontosságú elem áll: a bizalom, önmagunkban és a társunkban. Ha nagyon féltékenyek vagyunk az exre, főleg arra utaló alap nélkül, akkor bizonyos, hogy vagy a párunk iránti bizalom sérült, vagy a magunkba vetett hit sérült már eleve. Az utóbbinak több esélye van, ugyanis a féltékenység, valamint az ezzel kapcsolatos kínzó érzések általában onnan indulnak, hogy nem bízunk magunkban. Nincs annyi önbizalmunk, hogy higgyünk abban: ha közöttünk a társunkkal igaz, őszinte és mély szeretet van, akkor nem fog az exéhez visszamenni, nem ő lesz neki a fontosabb, hanem mi vagyunk az elsők az életében.

Ha sikerül eléggé hinnünk magunkban, akkor tudunk bízni a párunkban, és akkor tudunk függetlenedni attól a bizonyos ex-sztoritól. De hát akkor hogyan álljunk hozzá?

  • Fogadjuk el, hogy mindenkinek van múltja. Ez nekünk inkább előny lehet, mint hátrány, hiszen ennek köszönhető, hogy a párunk érettebb lett, tapasztalatokat szerzett. Biztosan sérült is, de azáltal tanult.
  • Gondoljunk hálával az exekre, ugyanis részben nekik köszönhetjük a párunkat! Ha ők nem szakítanak, akkor mi sem lennénk ott a szeretett férfi/nő mellett. Ha ők nincsenek együtt, akkor a párunkat nem a jelenlegi mivoltjában ismerjük meg, ugyanis minden ember alakít a másikon, és jelenleg általa is lett az, aki.
  • Mi értelme van féltékenynek lenni az exekre? Ami volt, elmúlt, bizonyára nem véletlenül szakítottak… Ha mégis egymáshoz találnának vissza velünk szemben, akkor bizony valami nagyon nem volt rendben a kapcsolatunkban, és homokvárra építkezett. Az ilyet jobb is elengedni. 

Fotó:
pixabay.com 

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.