Testvéri (v)iszonyok
- Dátum: 2015.05.11., 08:03
- gyerekek, gyereknevelés, szülő, társas készségek, testvér, testvérek közötti kapcsolat, testvérkonfliktus
A legtöbb szülő akar testvért gyermekének, az egykeségről ugyanis általában nem vélekedünk túl jól. Egy testvér játszópajtás lehet, segítségével begyakorolhatóak a későbbi kapcsolatok kialakításához szükséges társas készségek.
Ez mind szép és igaz is, de az is tény, hogy semmi sem teszi jobban próbára a szülők idegrendszerét, mint a testvérek közötti veszekedés, civakodás, esetleg ellenségeskedés.
Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a testvérek közötti viszony milyensége időben stabil mintázatot mutat, a gyermekkorban letett alapok hosszú távon határozzák meg a testvérek kapcsolatát. Ezért különösen fontos, hogy szülőként tudjuk értelmezni és kezelni a testvérkonfliktusokat.
A testvérek közötti ellenségeskedést, évelődő, veszekedő, civakodó hangnem hátterében a szülői szeretetért és figyelemért való küzdelmet feltételezik leggyakrabban. Ám ez csak egy a sokféle tényező közül, amely befolyásolja a testvérek közötti viszonyt.
A testvérek számára valóban adott a lehetőség, hogy „begyakoroljanak” számos társas készséget, de a valóságban ez azt jelenti, hogy társas interakciók szélsőséges változatait is ki lehet próbálni, mindenféle komolyabb következmény nélkül. Hiszen egy testvért meg lehet bántani, anélkül, hogy ez a kapcsolat felbomlásával, vagy például kiközösítéssel járna.
A szakemberek szerint egy fordított jelenség is megfigyelhető, a gyerekek gyakran a barátaikkal elsajátított társas készségeket használják a testvéreikkel való kapcsolatban is. Vagyis a barátokkal való viszony jellege fogja meghatározni a kistestvérrel való kapcsolatot is.
Általában a legjobb testvérek között is van civakodás, ellentét - ez természetes, ha van mellette együttműködés, közös játék, akkor ezek a pozitív élmények ellensúlyozzák a feszültségeket. Fontos, hogy szülőként igyekezzünk olyan feltételeket teremteni, mely hozzásegíti a gyerekeket egy jó testvéri viszony kialakításához. Például érdemes olyan helyzeteket teremteni, melyben nem feltétlenül a nagyobbik gyerek erőfölénye dominál. Vagyis az életkori szakadékok áthidalásával, közös élményekkel, olyan helyzetek kialakításával, melyben a testvérek egymásra vannak utalva, és egyenrangúak támogathatjuk a jó testvéri viszony megalapozását gyermekkorban.
Fotó:
Pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.