A takarékoskodás ésszerű, a fukarkodás viszont hátráltatja a gyarapodást
- Dátum: 2015.05.08., 08:35
- anyagiak, áruhitel, befektetés, energia, értékek, fukar, gazdagság, gazdálkodás, gyarapodás, hitel, kölcsön, pénz, pénzügyek, spórolás, takarékoskodás
Takarékoskodunk, vagy fukar módon spórolunk? Nem mindegy. Az egyik ugyanis azt jelenti, hogy ésszerűen gazdálkodunk a meglévő javainkkal, a másikkal viszont olyan energiákat közvetítünk, amely elzárja a gyarapodás lehetőségét.
Az élet fontos része a gazdálkodás. Ez alatt nem csupán a pénzt értjük: gazdálkodunk az időnkkel, az energiánkkal, a vízzel, stb. Ha tehát a hétköznapjainkban szeretnénk megvalósítani valamiféle gazdálkodás-menedzsmentet, akkor nem csak az anyagi javainkat érdemes átgondolni, hanem az összes többit is. A pénzügyi helyzetünkre pedig ez az összes tényező hatással lehet. A „meglévő javainkkal” való takarékoskodás természetesen azt jelenti, hogy pl. nem eszement módon szórjuk a (még?) nem is létező pénzünket, és nem bocsátkozunk felesleges áruhitelekbe, vagy egyéb elkerülhető adósságokba. A takarékoskodás egyben egyfajta védelmi tényező is: óvjuk a környezetünket, az energia-, vagy pénzügyi tartalékainkat.
Mindez viszont nem jelent egyet a fukarkodással, a túlzásba vitt spórolással. Azzal ugyanis éppen azt vonzzuk be, hogy mindenből kevés van, és kevés is lesz. Ha folyamatosan azt közvetítjük magunk és a környezetünk felé, hogy „nincs”, „nem adunk”, akkor ugyanezt fogjuk visszakapni is. A kiváló anyagi helyzetben lévő emberek mind arról számoltak be, hogy bár a takarékoskodást fontosnak tartják (nyilván ki-ki a maga szintjén), de sokszor azáltal gyarapodtak tovább, hogy előtte adtak és adakoztak. Hiszen ez egyfajta befektetés, és aki nem fektet be (azaz mindent visszatart), az nem is kaphat vissza. Ha viszont szívesen adunk abból, amink van, természetesen az ésszerűség keretein belül, az nem jelenti azt, hogy elpazarolnánk a javainkat, vagy a pénzünket, hiszen ezáltal teremtünk olyan erőteret magunk körül, melynek révén oda-vissza áramlanak az energiák, és ezzel együtt természetesen mindaz, amivel gazdálkodunk.
Amint vetsz, úgy aratsz – tartja a régi mondás. Aki pedig nem vet semmit, az egy idő után nem is arathat, hiába is spórol a meglévő terményeivel…
Fotó:
pixabay.com
Tartós szépség kompromisszumok nélkül – hódít a sminktetoválás
Az elmúlt években látványosan megnőtt az érdeklődés a sminktetoválás iránt, ami nem véletlen: a modern technikáknak köszönhetően ma már természetes hatású, esztétikus és hosszú távon is praktikus megoldást kínál mindazoknak, akik szeretnék leegyszerűsíteni a mindennapi szépítkezést.
Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?
Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?
A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt
Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.
A reggeli története: szükségből mindennapi szokás
Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.
Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?
A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?