Miért tartunk attól, hogy önbizalmunk legyen?
- Dátum: 2015.04.22., 18:35
- birtoklási vágy, biztonság, elvárások, félelem, féltékenység, féltés, irigység, kritika, life coaching, megerősítés, megfeleléskényszer, nagyképűség, önbizalom, önbizalom-hiány, önérvényesítés, önfejlesztés, pszichológia, szeretet, visszajelzés
Az emberek többségének nincs elég önbizalma. De nem is mer elindulni azon az úton, hogy azt növelje valamilyen technikával, mert ez visszatetszést kelt benne: attól tart, hogy nagyképű lesz, elveszíti a szerénységét, és a környezete nem nézi jó szemmel a változást. Vajon miért van bennünk ez a félelem?
Az önbizalom-hiánynak rengeteg oka lehet. Eredhet a családból, a gyerekkorból, vagy a felnőtt kapcsolatokból. Gyakorlatilag minden emberi visszajelzés formálhatja, és ha sok kritikát, kevés szeretetet és megerősítést kapunk, ha sikertelenek vagyunk, akkor bizony alacsonyabb lesz az önbizalmunk. Rengeteg technika létezik ennek fejlesztésére (life coaching, tréningek, pszichológiai és spirituális technikák), de az emberek többsége félelemből nem meri ezeket alkalmazni. Egyrészt félnek a változástól, és noha önbizalom-hiánnyal élni is rossz, a jelen helyzet legalább ismerős… Az új, a bizonytalan mindig félelmet kelt, főleg azok számára, akik nem elégedettek magukkal. Tartanak továbbá a környezetük visszajelzésétől, ugyanis az emberek többsége nem tudja elkülöníteni az önbizalmat és a nagyképűséget.
A kettő közötti különbség, hogy a nagyképű embernek nincs valódi önbizalma. A nagyképűség általában sok más negatív tulajdonsággal párosul, így az ilyen személyiségű embertársaink unszimpatikusak lehetnek számunkra. Ennek legfőbb oka a hiteltelenség: megérezzük, hogy az állításai túlzóak, zavaróak, vagy valótlanok. A nagyképű ember kiéhezett a csodálatra, ez pedig pont hogy a kevés önbizalomból fakad.
Az egészséges önbizalommal rendelkező embernek sokkal kevésbé van szüksége a környezete visszajelzéseire, ugyanis tisztában van a saját értékeivel. Ez nem azt jelenti, hogy folyton folyvást hirdeti azokat, hanem azt, hogy képes az önérvényesítésre. Az egészséges önbizalmú emberek személyisége vonzó lehet, pozitív energia és kiegyensúlyozott légkör veszi őket körül.
Sok esetben azonban az egészséges önbizalmúakkal kapcsolatban is elutasító lehet a környezet, két okból is: az egyik az irigység, a másik pedig a féltékenység.
Az irigység hátterében ehhez hasonló gondolatok állhatnak: „Neki könnyebb, mint nekem!”; „Neki MIÉRT jobb, mint nekem, ugyan mivel érdemelte ki? Legalább ennyire járnának nekem is a jó dolgok!”
A féltékenység hátterében pedig az áll, hogy az önbizalommal teli ember kevésbé van rászorulva embertársaira. Nem kell „energiavámpírkodnia”, hiszen neki is sok energiája van. Nem igényli a környezete folyamatos pozitív visszajelzését és segítségét, hiszen enélkül is képes jól érezni magát. Mindez ijesztő lehet azok számára, akik megszokták, hogy szeretetük együtt jár a másik birtoklásával, hiszen onnantól a másik kevésbé akar majd az elvárásaiknak megfelelni. Az önbizalommal teli emberek szabadabbak, és ez a szabadság nem komfortos azoknak, akik a birtokló szeretet közegében érzik magukat biztonságban. Csakhogy ez a fajta biztonság illúzió: a szeretet energiájának áramlását lekorlátozza a féltékenység, a birtoklási vágy. Nem arról van szó, hogy ne jelenhetne meg a kapcsolatokban az egészséges féltés, de a hosszú távú féltékenység bizonyosan romboló hatású.
Ahogy az önbizalom-hiány is. Hisz valódi szeretet csak az képes adni, aki önmagát is tudja szeretni.
Szerző: LighthousEarth
Fotó:
pixabay.com
Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz
Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.
Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?
Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.
Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!
Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.
Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?
A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.
„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?
Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.